| 2026. 03. 30.
Prohászka Ottokár halálának 99. évfordulóján konferenciával és szentmisével emlékeztek meg a nagy püspökről
2026.03.28. – Prohászka Ottokár püspökre, a magyar kereszténység meghatározó személyiségére emlékeztek halálának 99. évfordulóján, a Székesfehérvári Egyházmegye és a Központi Papnevelő Intézet szervezésében. A szeminárium dísztermében tartott tudományos konferencián Mózessy Gergely püspöki levéltáros, Soós Viktor Attila egyháztörténész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) tagja, valamint Klestenitz Tibor történész tartottak előadást. Az Egyetemi templomban Spányi Antal püspök, Martos Balázs Levente püspökkel és Kálmán Peregrin OFM szerzetessel mutatott be szentmisét. A megemlékezés a szeminárium udvarán közös imádsággal és koszorúzással zárult Prohászka Ottokár mellszobránál.
A Prohászka püspökről elnevezett impozáns díszteremben tartott tudományos emlékkonferencia levezető elnöke Mózessy Gergely, a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár igazgatója volt. Elsőként Klestenitz Tibor történész Prohászka Ottokárnak az Egyházi Közlönyben megjelent, majd tiltólistára került Több békességet! című írását és annak előzményét, a Karácsonyi élet című cikket vizsgálta. „Jól ismert egyháztörténeti tény, hogy Prohászka Ottokár Több békességet! című írását, mely 1910 karácsonyán jelent meg az Egyházi Közlönyben, az Apostoli Szentszék 1911-ben a püspök két másik írásával együtt indexelte. Magáról a karácsonyi cikket közlő hetilapról azonban jóval kevesebbet tudunk. Előadásom ezért arra vállalkozik, hogy betöltse ezt az űrt, és a sajtótörténet és az egyháztörténet határain egyensúlyozva bemutassa az Egyházi Közlöny és Prohászka kapcsolatát” – hangzott el a történész előadása első részében, majd áttért a Karácsonyi élet című cikk elemzésére, amelyet a teljes történész szakma és talán a katolikus közösség is elfelejtett. Ez az írás pontosan egy évvel korábban jelent meg, és tulajdonképpen a Több békességben kifejtett eszméket előlegezte meg. Ugyanúgy a teológia megújulásáról, illetve az egyházi birtokok vagyonkezelésének a reformjáról szólt. Bátor és óriási sajtóvisszhangot kiváltó írása volt. „Ez akkor még nem jutott el az egyházi konzervatív vezetés ingerküszöbén túlra, és még elmaradt a feljelentés. Egy év múlva azonban a Többi békességet! esetében ez már bekövetkezett, és a mű indexre került. Egy nagyon jó, szlogenszerűen idézhető gondolatot emelnék ki. Prohászka azt írta, hogy a teológia nem válhat gramofonná, ami csak a régi, ezeréves bölcsességeket adja elő újra és újra, hanem egyfajta megújulásra, kritikai gondolkodásra, a ma igényeihez való szólásra van szükség. Ez olyasmi volt, amit a konzervatívok nem feltétlenül fogadtak nagy örömmel Prohászka korában” – hangsúlyozta az előadó.
Soós Viktor történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagja az emlékkonferencián Prohászka Ottokár püspök Apor Vilmosra, a későbbi győri püspökre tett hatását mutatta be. Mint elmondta, Prohászka nyomdokain haladva Apor Vilmos kiemelten foglalkozott az egyház szociális felelősségével. „Apor úgy tekintett rá, mint példaképére, tanítómesterére. Amikor 1927. április 2-án elhunyt Prohászka Ottokár, akkor öt nap múlva már a Szociális Misszió Társulat gyulai tagjainak beszélt róla. Ezt követően rendszeresen tartott emlékmisét, megemlékezést, és igyekezett az Ő szellemiségét tovább vinni. Úgy tekintett a nehéz sorban lévőkre, az elesettekre, ahogyan nagy példaképe, Prohászka tette. Amikor győri püspök lett, látta, hogy az ipari város tele van szociális problémákkal, nehézségekkel. Püspökként is odafordult a szegények felé, különösen az ipari munkásságnak, a nehéz helyzetben élőknek lett az egyik támogatója” – mutatott rá a két püspök gondolkodásának párhuzamaira a történész. Kiemelte, hogy a negyvenes évek első harmadában Győrben is, ahogy sokfelé az országban szorgalmazták Prohászka Ottokár boldoggá avatását. Prohászka Emlékbizottságot hoztak létre. Apor Vilmos egész életét végigkísérte, hogy példaképként tekintett rá.
Mózessy Gergely egyháztörténész, püspöki levéltáros, a székesfehérvári egyházmegyei gyűjtemény igazgatója kutatásai során az egykori titkosrendőrség iratanyagai között találkozott Prohászka Ottokár püspök említéseivel. A történész a rendkívül izgalmas adatokat csokorba gyűjtve tárta a nagyközönség elé. Elmondta, hogy ez egy újszerű kutatás, amely módszertanilag kihívás, mert az állambiztonsági iratok segédletei alapvetően a kortárs, potenciális célszemélyekre vonatkoznak, egy történeti szereplő említései csak nehezen fellelhetők. De a kommunista állambiztonság érdeklődött a Horthy-korszak politikai elitje és annak a pletykái iránt, hogy a célszeméllyé vált embereket lejárathassák, kapcsolatrendszereiket felvázolhassák. „Ilyen vonatkozásban emlegették időnként Prohászkát, néha egészen furcsa módon. Például egy titkos társaságban játszott vezető szerepét írták le, ám ennek nincs semmiféle alapja. De a téves információ még a politikai nyomozók tankönyveibe is belekerült. Eredeti Prohászka dokumentumokra is lehetett bukkanni. Például Zadravecz István tábori püspök a memoárjáról rendelkezett példánnyal az állambiztonság, épp pletykás jellege miatt. Ennek háttérdokumentumaiban négy eredeti Prohászka-levél van, amelyek arról tanúskodnak, hogy Prohászka nem kereste a konfrontációt protestánsokkal, szemben a tábori püspökkel” – sorolta az érdekes iratokat a történész. Majd a recepció-kutatás sajátos lehetőségeire tért át, arra fókuszálva, hogy a hatvanas években zajló katolikus világi hívek és egyháziak ellen lefolytatott vizsgálatokban hogyan került elő Prohászka. Bemutatta, hogy milyen sorsa lehetett a titkosrendőrség által a házkutatások során lefoglalt Prohászka-köteteknek. Beszélt arról is, hogy az állambiztonsági források milyen változatos módon mutatnak fel Prohászka Ottokár püspökről szóló vélekedéseket: kihallgatási jegyzőkönyvekben, ügynökjelentésekben, de akár szobalehallgatások során is megismerkedhetünk róla szóló értékelésekkel.
A színvonalas konferencia után az emlékezők az Egyetemi templomba vonultak, ahol Prohászka az utolsó szentbeszédét mondta el. A koncelebrált szentmise kezdetén Martos Balázs Levente püspök, a Központi Szeminárium rektora köszöntötte a nagy számban megjelent Prohászka-tisztelőket. Köszönetet mondott Spányi Antal püspöknek, hogy támogatásával elevenen tartja a századforduló magyar kereszténysége meghatározó egyéniségének szellemi-lelki örökségét.
Kálmán Peregrin OFM szerzetes szentbeszédében megemlékezett Prohászka Ottokár egészen Istennek adott életéről, az esztergomi szeminárium tanáraként végzett megújító papnevelő munkájáról. „Bevezette a rendszeres áldozást, a szentségimádást, a gyónást, ami abban az időben nem volt természetes a szemináriumok világában. És ezzel újította meg a következő papi nemzedéket szolgálatával. De szociális tevékenysége mögött is ezt láthatjuk. … Prohászka így áll előttünk, mint aki Istennel való személyes megérintettségébe bevonta a korabeli egyházat, a papnövendék képzést, a társadalmi jelenlétet és a lelkipásztori szolgálatot. Ezért állunk meg ma is tisztelettel előtte” – hangzott el a beszédben.
A szentmise után a hagyományokhoz híven Spányi Antal püspök vezetésével a szeminárium udvarán imádkoztak Prohászka Ottokár boldoggá avatásáért. A papnövendékek asszisztálásával a tisztelet jeleként koszorúkat helyeztek el bronzszobránál.
Berta Kata
Fényképeket készítette Lakata Pál
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió, Körtvélyes Tivadar
Korábbi évek beszámolói:
© Székesfehérvári Egyházmegye
Impresszum | Püspökség Hivatal e-mail | Honlapreferens e-mail
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk
