Főoldal > Híreink > Prohászka Ottokár emlékmise halálának 97. évfordulója alkalmából

Prohászka Ottokár emlékmise halálának 97. évfordulója alkalmából - beszámoló

2024. 04. 06. |

| 2024. 04. 08.

Prohászka püspökre emlékeztek a Központi Szemináriumban és az Egyetemi templomban, halálának 97. évfordulóján

2024.04.06. – Prohászka Ottokár püspök emlékére ünnepséget rendeztek a budapesti Központi Papnevelő Intézetben, valamint az Egyetemi templomban. A neves előadókkal tartott tudományos konferencián Mózessy Gergely püspöki gyűjteményigazgató, levéltáros elnökölt. Az Egyetemi templomban Spányi Antal megyés püspök Koronkai Zoltán jezsuita szerzetessel, Száraz László spirituálissal, Ugrits Tamás pasztorális helynökkel mutatott be ünnepi szentmisét.

Az emlékülésen elsőként Tusor Péter történész, filológus azt a kérdést vizsgálta, hogy a római Német Magyar Kollégium milyen szerepet játszott a magyar egyház életében. A római irány mit jelentett a 19. század végén, a 20. század elején a magyar növendékek számára. „Róma és a Collegium Germanicum et Hungaricum a magyar művelődéstörténetben gyakorlatilag egy és ugyanaz. A kollégium egykori diákjai azok, akik később püspöki székhelyeiken olyan templomokat, szemináriumokat, rezidenciákat és díszkerteket építtettek, szobrokat, festményeket, zeneműveket rendeltek, könyveket, énekeskönyveket írattak, vagy írtak, szerkesztettek maguk, nem beszélve a helyi oktatás megszervezéséről, vagy éppen a történeti forráskutatás kezdeteiről. Mindenhol és mindenben kitapintható és igazolható a római minta, és korántsem pusztán vallási, pontosabban konfesszionális dimenziókban” – idézte egy korábbi előadását Tusor Péter, majd azt sorolta, hogy a 18. század derekától a tudomány- és kultúrateremtő emblematikus püspökök közül hányan végeztek Rómában, valamint hány papnövendéket nevelt ki az intézmény. A 19. században azonban a Collegium átalakult. „1844 és 1915 között mindösszesen 161 klerikust küldtek a Magyar Királyság területéről Rómába. Az 1870–1880-as években a német tiltó törvények miatt a németek száma szinte nullára csökkent. … E két évtized folyamán Habsburg-alattvaló növendékek dominálták az intézményt. Sorukban ott találjuk a 1875–1882 között Rómában tanuló Prohászka Ottokárt is. Ő pontosan olyan meghatározó alakja lett a modernkori magyar katolicizmusnak, mint Pázmány Péter bíboros a kora újkorinak.” Az előadó arról is beszélt, hogy Prohászkának és germanikus társainak hatása a korabeli egyházi vádakkal ellentétben korántsem „modernista” volt, hanem a modern magyarországi katolicizmus megteremtésében játszottak fontos szerepet a 19. század végén, a 20. század elején. Ez a modernizáló hatás ugyanakkor sokáig nem bizonyult átütőnek. A püspöki kar tagjainak többsége ugyanis ekkoriban Bécsben szocializálódott, és tartózkodóak, olykor kifejezetten ellenségesek maradtak mind Prohászkával, mind az általa szimbolizált szellemiséggel szemben. Az 1920-as és 1930-as évek fokozatos kibontakozását a világháború, majd a kommunista diktatúra törte meg.

Vajda Tamás levéltárvezető korabeli sajtóanyagok alapján mutatta be, milyen szoros volt a kapcsolat Prohászka és a Szent Imre Kör, illetve Szent Imre Kollégium szellemisége között. Hangsúlyozta a püspök hatását az egyetemi ifjúság szociális érzékenységére. Az előadó elmondta, hogy a Katolikus Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Szent Imre Körét Zichy János gróf, Steiner Fülöp és 10 ifjú alapította Szent Imre Önképző Egylet néven. Az egyesület az egyetemi polgárok katolikus elméleti és gyakorlati képzését, katolikus öntudatra ébresztését és nevelését tekintette céljának. A munkát szakosztályokban (filozófiai, jogi és történelmi, természettudományi, ének-zenei) végezték. De a kezdetektől volt segítő bizottsága is, amely az ifjak anyagi gondjain próbált segíteni. Vajda Tamás bemutatta, hogy Prohászka Ottokár hogyan vélekedett a szocializmusról. „Nekünk a szocializmussal a kultúrproblémának teljesen materialista oldozgatása miatt van összetűzésünk, világnézetünk eltérései miatt, s nem a kultúra és a jólét kiterjesztése vagy korlátozása miatt veszekszünk. Ami jót akar a szocializmus, azt mi is akarjuk, de új metafizikai és etikai világmegfejtésbe nem bocsátkozunk” – idézte a püspököt, és végigvezette, hogy a főpásztor iránymutatása alapján milyen gyakorlati lépéseket tettek a keresztényszocializmus megvalósításáért. A fővárosi Szent Imre Kör 1903. augusztus 2-án a két tagja, Huszár Károly és Haller István irányításával hazánkban elsőként, osztrák és német példákat követve, keresztényszocialista munkásegyesületek alakítását határozták el. A budapesti Szent Imre Kör Lakatos Géza által vezetett szociális szakosztálya a keresztényszocialista munkásegyesületek megalapítását eredményező mozgalom irányítója lett, 1904-re már 10 városban működött ilyen keresztény szakszervezet. 1905-ben Giesswein Sándor elnökletével megalakult a Keresztény Szocialista Egyesületek Országos Szövetsége. A keresztény munkásszerveződés a szociáldemokráciával élesen szemben állt, mert azt ateistának, egyházellenesnek és hazafiatlannak tartotta. Az élénk szervezési hullám egybeesett a nyugat-európai folyamatokkal – tudtuk meg az előadótól, aki gondolatait azzal zárta: Giesswein Sándor és Glattfelder Gyula mellett Prohászka Ottokár tett sokat a Szent Imre Körben tömörülő katolikus egyetemi ifjúság szociális érzékének fejlesztése, gyakorlati karitatív akcióik meghirdetése, a baloldali eszmék veszedelmének felismerése érdekében. Ezért a püspök halála után a budai Szent Imre Kollégiumban életnagyságú márványszoborral tisztelegtek emléke és iránymutatásai előtt.

A konferencián Koronkai Zoltán jezsuita szerzetes előadásában korabeli röplapok és szemináriumi dolgozatok alapján kimutatta Prohászka hatását Kerkai Jenő SJ gondolkodása között, amely később visszatükröződött az agrárifjúságot tömörítő KALOT mozgalom programjában. „Radikális társadalomkritikát fogalmazott meg Prohászka Ottokár az akkori liberális kapitalizmussal szemben. Tulajdonképpen egy rendszerváltást sürgetett, amely arra vonatkozott, hogy a társadalmi viszonyokat is az evangélium, a keresztény társadalmi tanítás alapján kell átalakítani, és valahogy megrendszabályozni a nagytőkét. A nagyvagyonokat úgy hasznosítani, ami nemcsak az egyének boldogulását segíti, hanem valóban a társadalom javát szolgálja” – vázolta Prohászka gondolkodását, és azt hangsúlyozta, hogy ez a felvetés a KALOT vezérkönyvében is megjelent. A rendszerváltás 1937-ben egy elég erős üzenet volt, de a KALOT fő mondanivalója mégis a négyes jelszó volt: a krisztusibb embert, a műveltebb falut, az életerős népet, az önérzetes magyart! Ez a program a parasztság felemelkedését szolgálta, horizontba hozva a földosztás kérdését, a demokratikus átalakulást, ami az egész társadalmat érintő változásra szóló felhívás volt.

Koronkai Zoltán az emlékmisében mondott homíliájában Prohászka Ottokár püspök nagyhatású életművét méltatta. „Az esztergomi szeminárium spirituálisa, Prohászka Ottokár egy egészen új hangot, egy új katolikus öntudatot jelenített meg. Egy olyan hangot, amely egyszerre mélységet, evangéliumi radikalitást sugárzott, és ugyanakkor korszerű volt. … Magyarország apostola és tanítója példája inspiráljon bennünket, hogy Jézusra figyeljünk, ismerjük meg Őt. Az Ő vonzásában élhetünk, és ez indít majd minket, hogy az Őbelé vetett hitet megvalljuk, és mai nyelven, mai módszerekkel hirdessük azt a katolikus hitet, amely nem áll meg a templom küszöbén, hanem életeket formál át, közösséget teremt, és végső soron az egész világot Krisztus szíve szerint akarja átalakítani.

A szentmise után az Egyetemi templomból – ahol Prohászka utolsó beszédét mondta – az ünneplő közösség Spányi Antal püspök vezetésével a szeminárium udvarára vonult. A papnövendékekkel és a hívekkel együtt imádkoztak Prohászka boldoggá avatásáért, kérték a püspök közbenjárását a magyar egyházért, papi hivatásokért. Majd a tisztelet jeleként koszorúkat helyeztek el a Prohászka emlékére készült bronzszobornál.

Berta Kata
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió

Korábbi évek beszámolói: