Prohászka Ottokár halálának évfordulójára tudományos konferenciával és szentmisével emlékeztek Budapesten.
A Központi Szeminárium és a Székesfehérvári Egyházmegye immár hagyományosnak tekinthető közös rendezvényének résztvevőit Spányi Antal székesfehérvári püspök köszöntötte. A konferenciát levezető Mózessy Gergely gyűjteményigazgató bevezetőjében kiemelte, hogy a püspök életművét összegző monográfia megjelenése után is bőven van tennivalója a kutatóknak, elsősorban a szerteágazó hatástörténeti vizsgálatok terén.
Dr. Beöthy Cecília nővér Prohászka Ottokár és az alapításának idén centenáriumát ünneplő Szociális Missziótársulat kapcsolatát idézte előadásában. A rend, mely a konszekrált életformába állította karitatív munkát, Csernoch János hercegprímás szavai szerint Prohászka „szellemének jegyét viselte magán”. Az előadás bizonyította, hogy az alapító Farkas Edittel való első találkozástól a programadó és önértelmező körleveleken át a szerteágazó védnöki és lelkivezetői feladatokig valóban ezer szállal kötődött a társulat a püspökhöz. A misszótársulat ma 18 nővérrel, 20 kültaggal és mintegy 100 munkatárssal 5 intézményben (iskolában, kollégiumban és idősotthonban) 300 személy ellátását végzi. Az előadó kérte a hallgatóság imáját új hivatásokért.
Orvos Levente somogysámsoni plébános Prohászka Ottokár és Bangha Béla egyházképét állította párhuzamba. A hasonlóságok okát – Bangha Prohászka iránti mesternek kijáró tiszteletén túl – a jezsuita neveltetésben és a Róma-hű alapbeállítottságban látta. Mindkettőjüket apostoli tűz és hitelesség jellemezte, naplóik is rokonságot mutatnak a címek és rangok iránti vágyódás hiányában. Hasonlóan gondolkodtak az egyház társadalmi szerepéről, és hasonló volt bírálatuk a csak jelszavaiban keresztény politikáról. Mindketten előremutatóak voltak a világiaknak az egyház életébe való bevonásának és az ökumenizmus gondolatának terén, mely a maga korában zavart keltett. Nézeteik különbségét inkább stilárisnak és jellembelinek minősítette: Prohászka, a misztikus művész meglátásait Bangha, a szervező elme rendszerezte és továbbfejlesztette. Az előadás kitért a triumpháló egyházkép szellemtörténeti hátterére és ma elfeledettnek látszó értékeire is.
Szabó Ferenc jezsuita Prohászka Ottokár és Apor Vilmos szellemi rokonságát elemezte. Apor több ízben is Prohászka tanítványának vallotta magát. Gyulai negyedszázados plébánosságának gyakorlati alkotásai, győri püspökségének körlevelekben megfogalmazott elméleti alapvetései és a támogatásával létrejött élénk egyesületi élet ugyanazon keresztény-szociális alapokon nyugodott: a Rerum Novarum eszméin, melynek első hazai hirdetője és megvalósítója Prohászka volt. A Gondviselés különös kegye, hogy e két szociális apostolt, és a Centesimus Annust kiadó II. János Pál pápát ugyanazon a napon, április 2-án hívta haza a Teremtő.
A hálaadó szentmise szentbeszédében Bíró László püspök, rektor két mozzanatot elevenített fel Prohászka életéből. Idézte azt a levelet, melyet a 150 éve született püspök 14 éves korában kapott szüleitől, válaszul arra a kijelentésre, hogy pap szeretne lenni. Felhívta a figyelmet a szeretetteljességére, az őszinteségre, az aggodalomra, a „megértő nemre, mely mögött ott húzódott az igen”. Például állította ezt a családi légkört a hallgatóságnak; akárcsak a 100 éves Szociális Missziótársulatra kitérve a püspök szeretetteljes szociális érzékenységét, és azt a csendes, nem látványos, ám roppant gazdag lelkivezetői munkát, melyet vállalt, s melyben továbbadta lelkiségét a nővéreknek. „Máris késésben vagyunk” a szociális feladatok terén – idézte többször is Prohászka ma is aktuális mondatát.
A megemlékezés végén Prohászka Ottokár mellszobránál, a Központi Szeminárium udvarán helyezte el Bíró László és Spányi Antal püspök a megemlékezés virágait.
M.G.
Korábbi évek beszámolói:
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
1 | ||||||
2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 |
9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 |
16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 |
23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 |
30 | 31 |
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk