Restaurálás

Atyaisten a Szentháromság szoborcsoportból Krisztus a Szentháromság szoborcsoportból A Szilárdfy-gyűjtemény néhány különleges grafikai darabja Mária Magdolna szobor Egykori pázmándi jezsuita oltár

Schmidt József Ferenc műhelye: Atyaisten Szentháromság szoborcsoportból, 1749 körül. Fa festett.
(Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum, ltsz: 74.375.1) restaurálása

A Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum gyűjteményében 74.375.1. leltári számon szereplő hetvennégy centiméter magas faszobor eredendően a dunapentelei, ma dunaújvárosi Szentháromság templom főoltárának éke volt. A szoborcsoporthoz tartozó Krisztus alak szintén a múzeum gyűjteményében található, 74.375.2. leltári számon, míg a Szentlelket ábrázoló galamb figurája az idők során elveszett.

A remek kvalitású, Atyaistent ábrázoló szobor egy felhőn ül, bal lábát előre nyújtja, jobbját maga alá húzza. A szobor bal kezét a földet mintázó globuszon nyugtatja, jobb kezében feltehetően jogart tartott, ez mára elveszett, a szobor ujjai letörtek. A szakállas idős férfiként ábrázolt Atyaisten bal válla fölött - sajnálatosan sérült - lendületesen megmintázott drapéria lebeg. A végtagok ellentétes tartása, a mozgalmas drapériakezelés a szobornak erőteljes dinamikát kölcsönöz. A részletek kidolgozása, az arc, a kezek, a drapériák redői jó kvalitású, tanult mesterre engednek következtetni, aki feltehetően osztrák és német tanultságú volt, s a XVIII. század második felében a Dunántúlon tevékenykedett.

A szobor helyreállítása során az állagmegóvás szempontjából legfontosabb lépés az igen rossz megtartású faanyag szilárdítása volt. Ezzel az akkori körülmények között a szobor életének utolsó órájában véghezvitt szerkezeti javítással újabb évszázadokra sikerült megmenteni a műtárgyat. Az már szerkezetileg alkalmassá vált a múzeumi bemutatásra.

Pályázatunk beadásakor a restaurátori kutatást követően, a reveláció erejével hatott, amikor kiderült, hogy a szürkéskék és barna színű szobor eredetileg polikróm festésű volt. A restaurátori kutatás során a szobor ruházatán, polírezüst, vörös lüszter és kékeszöld lüszter színű festés, míg arcán barokkos, modellált rózsaszínű testszín festés, haján pedig törtfehér eredeti festésréteg tárult elő. Mivel múzeumi kiállítási darab lesz a műalkotás és nem eredeti templomi környezetbe kerül vissza, ezért nem volt szükség az eredeti festést rekonstruáló retusálásra. Az eredeti festékrétegek kerültek feltárásra és megtisztításra majd a restaurátor esztétikailag egységes megjelenést biztosított a műtárgynak.

Restaurálási dokumentáció:  atyaisten.pdf (243 kB)

A restaurálás a Nemzeti Kulturális Alap Múzeumi Szakmai Kollégiuma 2311/1865 számú pályázata támogatásával valósult meg. Köszönjük a támogatást!