Diakónusszentelés - beszámoló

2024. 06. 24. |

| 2024. 06. 24.

Lássák meg benned Isten emberét! – Diakónusszentelés Székesfehérváron

2024.06.24. – A Székesfehérvári Egyházmegye hagyományainak megfelelően Keresztelő Szent János ünnepén tartották ezúttal a diakónusszentelést Székesfehérváron. Ünnepi szertartással Spányi Antal megyés püspök szerpappá szentelte Mesics Richárd János akolitust. A szentmisén sokan vettek részt a jelölt családja, rokonai és barátai közül, de eljöttek ünnepelni egyházközségének és cserkészcsapatának tagjai is, valamint a hívek nagyszámú közössége. Koncelebrált Martos Balázs Levente püspök, a Központi Papnevelő Intézet rektora és elöljárói, valamint a jubiláns és egyházmegyés papok, szerzetesek. Az ünnepen együtt imádkoztak a szentelendőért és a jubiláns papokért a Prohászka Imaszövetség tagjai is.

A diakónusszentelés szertartása a jelölt bemutatásával kezdődött. Hajdu Ferenc helynök arra kérte a főpásztort, szentelje fel Mesics Richárdot a felelősségteljes szerpapi szolgálatra. Szentbeszéde elején a megyés püspök a szerpap feladatairól és szolgálatáról szólt az egybegyűltekhez, miszerint a Szentlélek kegyelmétől megerősítve segíteni fogja a püspököt és a papokat az Ige, az oltár és a felebarát szolgálatában, készen állva mindenki szolgálatára. Hirdeti majd az evangéliumot, előkészíti a szent áldozatot, és felajánlja az Úr testét és vérét a híveknek. A püspök megbízásából küldetése lesz a hívőket és nem hívőket egyaránt buzdítani és a szent tanításra oktatni, vezetni a hívek nyilvános imáit, keresztelni, esketni, a haldoklókhoz elvinni a betegek szentségét, temetési szertartásokat celebrálni. A püspök vagy a plébános nevében szolgálja majd az embertársait. Mindezekben Isten segítségével úgy kell viselkednie, hogy igazi tanítványát lássák benne Jézusnak, aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon. „Neked, testvérem, akit diakónussá fogok szentelni, az Úr példát mutatott, hogy ahogyan Ő cselekedett, úgy cselekedj te is. Szolgáld örömmel az embereket, ahogyan Istent szolgálod, szívből teljesítve az Úr akaratát. Ezt követően a jelölt tanúságot tett szándéka tisztaságáról, hogy magát az Egyházban egészen Krisztusnak szenteli, Isten iránti szeretetből és a nép javára. „Isten tegye teljessé a jót, amit megkezdett benned” – hangzott a főpásztor imája, miután a jelölt eléje térdelve tiszteletet és engedelmességet fogadott az egyházmegye mindenkori püspökének.

A főpásztor beszédét Keresztelő Szent János életpéldájával folytatta, aki elfogadta Isten meghívását, és odaadott életet élt, kitartva egészen a vértanúságig. Tudta, hogy hírnök, akinek feladata az Úr útjának előkészítése. És ezt a lehető legtökéletesebben próbálta beteljesíteni. Amit ő tett, abban példát mutatott mindazoknak, akiknek hivatása és küldetése a világban, hogy tanúságot tegyenek. A püspök a továbbiakban a tanúságtétel fontosságáról beszélt, amelyhez bátorság kell, és ami a Lélekből való életből fakad. Bátornak kell lenni arra, hogy az életünket Krisztusban, az ő akaratában találjuk meg. Arról is beszélt, hogy a tanúságtétel akkor hiteles, amikor megélt valóságot jelent, és ha kell, naponta újra kell kezdeni azért, hogy ne legyen gyengeség, tévedés vagy bűn az életünkben. Bizalomra is szükség van ahhoz, hogy az ember ne a maga akaratában bízzon, hanem Isten kegyelmében. Hiszen Isten szeretete nélkül életünk egyetlen pillanata sem telik el, Ő nem engedi el a kezünket. A főpásztor végül azt hangsúlyozta, hogy a tanúságtevő élet leghitelesebb módja, ha valaki másokért él. Ezt pedig nem lehet megfáradtan, keserűen tenni, csak buzgalommal, a Lélek örömében. Ahogy az apostolok is tették minden megpróbáltatásuk ellenére. „Lássanak Téged az emberek boldognak, lássák meg benned Isten emberét. Segítsen a Szentlélek, aki kegyelmével megerősít és mindig Veled van, ahányszor csak szívedet előtte kitárod. Ebben az ünnepi percben megköszönöm a szüleidnek és családtagjaidnak szeretetüket, áldozatukat, hogy Téged az egyháznak adnak. Elengednek azon az úton, amelyre Isten hívott, és amely egyedül számodra van elkészítve” – szólt a szentelthez és a családjához a főpásztor, majd megköszönte az elöljárók, tanárok fáradozását, buzgóságát, nevelését, tanítását, ahogy formálták a jelölt gondolkodását, egyéniségét, hogy Krisztus tanújává váljon.

Megköszönte a jubiláns papoknak, a rubinmisés Makó Dávidnak, a vasmisés Harangozó Imrének, – aki betegsége miatt nem tudott jelen lenni – és az ezüstmisés Tornyai Gábor atyának, a szentelt plébánosának, hogy életükkel példát adtak az életszentségben való növekedésre. Megköszönte hűséges szolgálatukat, hogy a közös út, a papság, az életszentség útjával erősítik az Egyházat, a világot.

Spányi Antal püspök végül megköszönte Martos Balázs Levente püspöknek, a Központi Papnevelő Intézet rektorának és az elöljáróknak, valamint minden megjelentnek a közös ünneplést.

Berta Kata
Képek: Kovács Marcell
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió

Korábbi évek beszámolói: