Székesfehérvár fogadalmi szentmiséje - beszámoló

2010. 08. 14. |

 

Szent István országfelajánlásának évfordulóján, ünnepi fogadalmi szentmisét koncelebrált Spányi Antal megyés püspök Takács Nándor nyugalmazott püspökkel, a városból és az egyházmegyéből érkező papsággal együtt a Székesegyházban.

Spányi Antal bevezetőjében köszöntötte a szentmisén megjelent paptestvéreket, a közéleti személyiségeket - a megye, a város, a honvédség, a rendőrkapitányság, a katasztrófavédelem és tűzoltóság vezetőit - a nagyprépost vezetésével megjelent kanonok urakat, a lovagrendek és képviselőtestület tagjait, az egyházmegye intézményeinek vezetőit, a templomban megjelent híveket, valamint mindenkit, aki ez alkalommal a televízió adásán keresztül kapcsolódott a szentmisébe.

 

 szentmise

 

A főpásztor szentbeszédében megemlékezett Nagyboldogasszony napjáról. A dogmát csak 1950-ben hirdette ki XII. Piusz pápa, de az egyház a tanítást kezdetektől elfogadta igaznak. Szent István idején már kiemelt ünnepként emlékeztek meg Mária mennybemeneteléről.

Első királyunk 1038-ban a halála előtti napon, Mária pártfogásába ajánlotta országát, népét, koronáját. Így lett Magyarország Mária országa, azaz Regnum Marianum, népe pedig Mára népe. 1777-es alapításakor egyházmegyénk védőszentje a Mennybe fölvett Mária lett.

„A keresztény ember szemét reá emelve tudja, mit jelent Isten akarata szerint élni. Példáján látja mindazt megvalósulni, aminek megélésére maga is törekedik, amit neki is élni kell, ha lelkiismerete szerint akar cselekedni. Látja benne azt, aki ismeri Isten akaratát, mert figyel rá, aki engedelmeskedik, mert kedve telik az istenes életben, és aki másokra is szeretettel figyel, mert a másikban nem vetélytársat, hanem testvért, Isten gyermekét látja. Ennek a Máriának oltalmában él és hal a hívő magyar ember csaknem egy évezrede.”

Ez az odafordulás nem maradhat meg a templom falai között, mindennapjainkat is áthatja a világban. A régiek Szent István nyomán, intelmei szerint Máriára tekintve tették dolgukat. Őrizzük értékeinket. Ilyen az összefogás, a közösség. A hamis tolerancia, a múló társadalmi divatjelenségek nemcsak az egyént, de a családokat és nagyobb közösségeket is tönkretehetik.

Lét és nem-lét, boldogság és az önzés boldogtalansága között kell választanunk. Ez azonban a választás pillanatában nem tűnik mindig ilyen egyértelműnek.

„A hívő ember ma is tekinthet Máriára, a Napbaöltözött Asszonyra, Magyarok Nagyasszonyára, és arra a tanításra, mely Fiától jött, és melynek legkiválóbb megélője ő maga volt.” Építsük az utánunk jövő nemzedékeknek a boldog jövőt, keresztény hagyományainkra alapozva.

A homília szövege: 1008fogadalmi_homilia.pdf

A szentmise végén Mons. Ugrits Tamás atya beszélt az elkövetkező imádságról, majd Spányi Antal letérdelve a fejereklye és a tabernákulum előtt Máriát megszólítva kérte továbbra is égi közbenjárását, és a térdelő templomi sokaság előtt újra fölajánlotta országunkat, családjainkat. Áldást kért minden magyarra. A kivonulás előtt elénekeltük a pápai és a magyar himnuszt.

A szentmise után a vendégek fogadáson vettek részt, ahol Spányi Antal pár szóban megemlékezett arról, hogy Szent István király, aki megalapozta ezen a helyen Magyarország államigazgatását és irányt mutatott az egyházi életnek, az országot Máriának ajánlotta. Ezt utána többen megtették a világon. Mária tisztelete ősi hagyományunkká vált, ugyanakkor nem csak múltunk része, hanem a jelenben is megélhetjük ennek a tiszteletnek a gazdagságát és hathatósságát. Az ünnepi vacsora a főpásztor vezette asztali áldással vette kezdetét.

- Marian -
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor

 


 

Korábbi évek beszámolói:

 

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk