Fogadalmi Szentmise - beszámoló

2007. 08. 14. |

A Szent István-i országfelajánlás évfordulóján augusztus 14-én, Spányi Antal megyés püspök fogadalmi szentmisét mutatott be a székesfehérvári Székesegyházban. A szentmisében a főpásztor a hagyománynak megfelelően Takács Nándor püspök, az egyházmegyés papság és nagyszámú hívők jelenlétében felajánlotta országunkat a Magyarok Nagyasszonyának. Az ünnepi szentmisén részt vett a Fejér Megyei Közgyûlés elnöke, Székesfehérvár polgármestere valamint a városi és megyei képviselők, intézményvezetők.

A XII.sz-ban írt Hartvik-legenda szerint István király a halála előtti napon ajánlotta fel Magyarországot Máriának, Isten anyjának. Felajánlásának lényege: ahogy Mária egyszer s mindenkorra adta fiát, a Megváltót a világnak, az embereknek, úgy Szent István is népét, országa jövőjét őrá bízta. A király eltávozott e világból, de legfőbb, legalapvetőbb mûve, a Megváltó vállalása, az iránta való elkötelezettség Mária által mindörökre megmarad.

A Szent István-i felajánlást 1991. augusztus 20-án a Szentatya is megismételte a Hősök terén. A történelem során az ország és az egyház vezetői és királyai is többször emlékeztek meg a felajánlásról. Mindszenty József bíboros emlékirataiban így fogalmazott: „Nem felejtjük el, hogy Szent István 1038-ban, Róbert Károly 1317-ben, I. Lipót az ország visszaszerzése után, I. Ferenc József a millennium évében ajánlotta fel Magyarországot Isten Anyjának, a Magyarok Nagyasszonyának.” Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, érsek úr az Európai Unióhoz való csatlakozás előtt két nappal, 2004. április 29-én, Székesfehérváron Szent István király sírjánál imádkozta el a Magyarok Nagyasszonyához szóló felajánlást.

„1988 óta minden évben megemlékezünk annak az eseménynek évfordulójáról, mely - bizonyos vagyok benne -, meghatározta a magyar történelmet.” – kezdte homíliáját Spányi Antal püspök.

„Tette meghatározó volt több mint kilencszáz éven keresztül. Nemzedékek éltek Mária oltalmának tudatában, és nemzedékek tapasztalták ezen oltalom hatékonyságát. Amikor a nemzedékek a Szent István-i erkölcs alapján álltak, az ő példáját igyekeztek követni, az ország megmenekült a bajoktól. Volt erő újjáépíteni a felégetett országot a tatárjárás után, magyarnak megmaradni százötven évnyi török hódoltság után, megerősödni minden szellemi-lelki-erkölcsi pusztítás ellenére, és alkotásokkal gazdagítani ez egész emberiséget.”- méltatta beszédében a püspök a szentéletû királyt.

Beszédében kiemelte: mindaz, amire a magyar nemzet büszke lehet, erkölcsi alapon született.”Ezen az alapon őrizte hitét e nép sok áldozat árán, és olykor e hit adott erőt ahhoz is, hogy indulatára nem hallgatva tudjon megbocsátani, és ne legyen bosszúálló. Ezzel a lelkülettel hozta létre a hit alkotásait, ebből a lélekből születtek a magyar szentek, ez a lelkület segítette a magyar családokat. Ez adott erőt Trianon után is a magyarnak, és azóta is hány testvérünk kapott erőt, benső bizonyosságot hitéből a mindennapok küzdelméhez, a kitelepítések, a lágerek, a gulág embertelen világának elviseléséhez, az államosítás címén végzett kifosztások túléléséhez, a családok szétszakításának szörnyû tapasztalatában is megmaradó emberséghez, a XX. század terrorjainak elviseléséhez, azok túléléséhez. Az ateista világnézet erőszakos terjesztésével szemben ez adott erőt a hit megőrzéséhez, vagy talán fordítva: a megőrzött hit adott erőt az ateizmussal szembeni helytállásra.”

Homíliája végén a főpásztor elmondta: ezredéves történelmünkben, mindaz, amitől szeretnénk szabadulni és meg nem történtnek tenni, az nem a Szent István-i örökség része. A másik kihasználása, az ország elárulása, az adott szó megmásítása, a hazugság, az idegen érdekek szolgálata, a saját érdeknek az ország érdeke elé való helyezése, az önzés sokféle formája, a bármi megfontolásból is történő kirekesztés nem jellemezte Szent Istvánt.

„Éljük tudatosan magyar, Máriának felajánlott életünket, szolgáljuk e nemzetet ott és úgy, ahol vagyunk és amire módunk van, védjük meg igaz értékeinket és osszuk meg örökségünk kincseit másokkal, hogy a sok próbát kiállt Szent István királyhoz hasonlóan erős, a nehézségeken is úrrá válni tudó, reményt el nem vesztő, és benső békével élő emberek lehessünk, és a béke világát építhessük.” – fejezte be beszédét a főpásztor, majd országunkat, Székesfehérvár városát, egyházi és világi vezetőinket, az egész magyar népet Mária oltalmába ajánlotta.

Fényképeket készítette Koppán Viktor

Korábbi évek beszámolói: