Szent István országfelajánlásának évfordulóján, hagyományos ünnepi fogadalmi szentmisét koncelebrált Spányi Antal megyés püspök Takács Nándor nyugalmazott püspökkel, Gerhard Pieschl nyugalmazott limburgi segédpüspökkel, a városból és az egyházmegyéből érkező papsággal együtt a Székesegyházban. A szentmisén megjelent számos közéleti személyiség - a megye, a város, a honvédség, a rendőrkapitányság, a katasztrófavédelem és tűzoltóság vezetői - a nagyprépost és a kanonok urak, lovagrendek és a képviselőtestület tagjai, az egyházmegye intézményeinek vezetői és a nagy számban érkező hívek. Az ünnepélyes alkalmat élő adásban közvetítette a Fehérvári Televízió.
Spányi Antal szentbeszédében elmondta, hogy Nagyboldogasszony ünnepe mindig jeles napja volt a katolikus egyháznak. A mennybe felvett Mária jel számunkra, a remény jele: mi is eljuthatunk oda, ahová Mária eljutott. A dogma 1950-ben történt kihirdetése előtt is ünnepelték a hívők ezt a napot. István királyunk is, erre az ünnepre készülve, ennek a napnak a vigíliáján ajánlotta fel koronáját Máriának, ajánlott bennünket Istennek. Ezért tele a lelkünk örömmel és reménnyel, de tele a lelkünk aggodalommal és szorongással is.
Látjuk az indulást a megújulás útján – folytatta a megyés püspök -, örülünk neki, de vajon végig megyünk-e azon az úton, melyen Szent István végig ment. A mai fogadalmi ünnep alkalom a hálaadásra, de a számvetésre, és a könyörgésre is. Az erkölcsi megújulás munkáját kezdjük magunkon, tudatosan, a közösségért: nemzetért, egyházért, családért. Segítsen ebben Mária, a Magyarok Nagyasszonya, első szent királyunk, István, és a többi magyar szent és boldog!
A főpásztor megújította hazánk felajánlását Szűz Máriának, ahogy azt Szent István király tette 1038-ban a halála előtti napon, amikor trónörökös nélkül maradt az ország.
A megyéspüspök az ünnepi liturgiában a Szent Istváni hagyományhoz hűen a Magyarok Nagyasszonya pártfogását, közbenjárását kérte az egész magyar népért. Imádkozott minden magyar emberért, határokon innen és túl, hívőkért, nem hívőkért egyaránt.
A főpásztor a Székesfehérvári Egyházmegye érdekében végzett szolgálata és példamutató papi élete elismeréséül Mons. Prof. DDr. Franz Kaspar apostoli protonotárius, prelátus urat, a limburgi egyházmegye általános helynökét 2011. május 24-én a székesfehérvári káptalan címzetes kanonokjává nevezte ki. A kitüntetés ünnepélyes átadására a fogadalmi szentmise keretében került sor.
A helynök beszédében így fogalmazott: nem egy valamilyen, kétezer évvel ezelőtti dolog képezi a hitünk tárgyát. Nem egy valamibe vetett hit köt össze bennünket, hanem az a hit, hogy Jézus Krisztus él! Az Ő személyébe vetett hit - az életünk lényege. A korai keresztények ebből a hitből építették az életüket, merítették a hivatásukat, számukra a hit közössége "otthont" teremtett. A hit közössége - amely átível, téren és időn ,- ma nekem, egy keresztény limburgi testvér számára is, "otthont és hazát" adott: itt Székesfehérváron.
Spányi Antal így köszöntötte a helynököt: a köveknél és emberi alkotásoknál értékesebbet is találtam Limburgban, a testvéri szeretetet, a megértést, a barátságot, melynek alapja a közös hit, az egyházhoz való tartozás közössége. Nagy megtiszteltetés egyházmegyénknek, hogy ezen ünnepi alkalommal a címzetes kanonokok közé iktathatjuk. Isten éltesse kanonok urat, és áldásával segítse minden munkáját!
A szentmise után a vendégek a Püspöki Palota kertjében fogadáson vettek részt, melyen Spányi Antal fölhívta a figyelmet arra, hogy ezen a napon nem pusztán emlékezünk, hanem az ünnepség keresztény lényegünket érinti, tudatosítja bennünk, hogy küldetésünk van, Isten országának jeleivé kell válnunk a világban. A fogadás a főpásztor vezette asztali áldással vette kezdetét.
- Marian -
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor
Videó: - BPK és Somogyi Tamás -
Korábbi évek beszámolói:
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
1 | ||||||
2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 |
9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 |
16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 |
23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 |
30 | 31 |
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk