Főoldal > Híreink > Virágvasárnapi szentmise - barkaszentelés

Virágvasárnapi szentmise - barkaszentelés - beszámoló

2023. 04. 02. |

| 2023. 04. 02.

Járjuk Jézussal együtt a nagyhetet! – Barkaszentelés és virágvasárnapi püspöki szentmise a székesfehérvári bazilikában

2023.04.02. – Nagyszámú hívő jelenlétében, a Szent István király székesegyház melletti téren, a hagyományos barkaszenteléssel kezdte Spányi Antal megyés püspök a virágvasárnapi ünnepi liturgiát, Ugrits Tamás pasztorális helynökkel és Dózsa István plébánossal. Az evangélium Jézus Jeruzsálembe való dicsőséges bevonulását idézte fel, majd a Hozsanna éneklésével, körmenettel vonultak a hívekkel a templomba. „Az ünnepélyesen megszentelt barkaágakkal és a Passió eléneklésével megkezdődött az egyházi esztendő talán legkülönösebb, de mindenképpen legünnepélyesebb és a legtöbb kegyelmet kínáló időszaka, amit nagyhétnek nevezünk. Kifejezzük hitünket, hogy a dicsőséges bevonulás kezdete annak az eseménysornak, amely Jézus szenvedésével és halálával folytatódik, majd feltámadásával teljesedik be, hogy elhozza számunkra a megváltást, az örök élet reményét” – hangzott el a főpásztor köszöntőjében. A bűnbánatot jelentő nagyböjti időszak utolsó vasárnapján elhangzott Jézus szenvedéstörténete, a Passió, Máté evangéliuma szerint.

A püspök felidézve a virágvasárnapi eseményeket, azt hangsúlyozta, Jézus dicsőséges bevonulása, majd szenvedésének útja bevonja a történésekbe, döntésre hívja a mai embert is. „Örülünk Jézussal, hogy megkapja a neki járó tiszteletet, hiszen ezért teszik elé a virágzó ágakat, terítik le az útra ruhájukat, és veszik körül sokan énekelve Őt bevonulásakor. De Jézus pontosan tudta, mi lakik az emberben, és tudta, hogy ez az euforikus ünneplés hamar megváltozik. Akik most azt éneklik, Hozsanna a magasságban, nemsokára azt kiáltják majd: keresztre vele! Akik most kiállnak Jézus mellett, és nem tágítanak mellőle, később engedik, hogy Jézust elragadják, és igazságtalan ítélettel a kínvallatás után halálra adják” – kezdte beszédét a főpásztor, majd arra hívta fel a figyelmet, ha rátekintünk erre a történetre, szánalommal nézzük Jézust. De erre hív-e minket az egyház, ez kapcsol-e össze minket Jézussal? Vagy meghalljuk, megértjük, amit kér: amit eggyel a legkisebbek közül tettetek, azt velem tettétek. „Láthatjuk magunkat a Jézust köszöntő tömegben, de be kell látnunk, hogy ez a lelkesedés sokszor elhalványul életünkben. Ígértük, hogy többet nem vétkezünk, és ígértük, hogy sok mindent másképp teszünk majd. Aztán ott találjuk magunkat azon a helyen, ahonnan elindultunk. Hányszor volt, hogy kiálltunk Jézus mellett, aztán valahogy belefáradtunk, vagy megijedtünk a túlságosan hangos ellentábor miatt. Elcsendesedtünk, szürkévé váltunk, és már nem mondtunk semmit. Már nem kiáltottunk Hozsannát, csendben maradtunk. Hányszor volt az, hogy nem emeltünk szót, amikor szólni kellett volna. Hallgattunk, amikor hallgatásunkkal a bűnt pártoltuk, vagy éppen Pilátusok lettünk ítéleteinkkel. Mondhatjuk együtt, valójában Téged tagadtunk meg Urunk” – fogalmazott a megyés püspök.

A főpásztor beszéde végén ismét azt hangsúlyozta, amikor nézzük virágvasárnap ünnepét és a nagyhetet, úgy kell rátekintenünk, hogy ennek a történetnek mi is szereplői vagyunk. Mi vagyunk az elfutó apostolok, akik nem mernek hitvallást tenni. Mi vagyunk a könnyen megfordítható tömeg, akik ingatagok. Mi vagyunk a gyenge Pilátusok, a másik keserűségén gúnyolódók. A mi bűnünkért is meghalt Jézus. „Amit egynek a legkisebbek közül tettetek, azt nekem tettétek, – mondja Jézus. Időnként biztos, hogy Veronikák is voltunk, akik kendőt nyújtottunk a halálba menőnek, ami alkalmatlan dolognak tűnt, mégis bátorság volt megtenni. Ez is igaz ránk. És mi voltunk a Cirenei Simonok is, akik kezdetben vonakodva tettük, de aztán mégiscsak vittük Jézussal a keresztet. Segítettünk neki, bár tudtuk, kevés, amit teszünk, mert hamarosan elveszíti az életét a keresztre feszítéskor. De most ezt tudtuk adni. Amit egynek a legkisebbek közül tettetek, azt velem tettétek! – Ismerjük fel magunkat a Jézus mellett kiállók között, az érte tanúságot tevők között is. Életünk útját járva, fogjuk egyre szorosabban Jézus kezét, járjunk úgy, hogy Jézus felismerje bennünk, hogy az övéi vagyunk, mellette állunk, és hozzá tartozunk, vele akarunk lenni” – zárta ünnepi beszédét a főpásztor.

A nagyhét ünnepélyes kezdetén a megyés püspök arra biztatott, járjuk Jézussal együtt a következő hetet, szánjuk időnket, erőnket, lehetőségeinket neki, aki önmagánál, életénél is jobban szeretett minket, és vállalta a kereszthalált értünk. Az Atya pedig feltámasztotta Őt, hogy Vele eljussunk a mennybe.

Berta Kata
Fényképeket készítette Kovács Marcell
Videó Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió

Korábbi évek beszámolói: