| 2025. 04. 18.
Krisztus szolgáló szeretetével szeressük egymást! – Püspöki szentmise nagycsütörtökön Székesfehérváron, az Eucharisztia és a papság alapításának ünnepén
2025.04.17. – A nagycsütörtök esti liturgiájában az Utolsó Vacsora felidézésével az Eucharisztia és papság alapítására emlékeztünk. Amikor Jézus maga köré gyűjtötte tanítványait, szolgáló szeretete jeleként megmosta lábukat. Majd bemutatta az első szentmisét, amelyben saját testét és vérét hagyta ránk, hogy lelkünket táplálja. Spányi Antal püspök Székesfehérváron, a Szent István király székesegyházban az ünnepi szentmisében arról elmélkedett, az utolsó vacsorán Isten örök szeretetével találkozunk, amely felemel és képessé tesz arra, hogy Krisztus szolgáló szeretetével szeressük egymást.
A székesegyházban felcsendült a Glória éneke, amely alatt megszólaltak a templom harangjai, a csengők, az orgona, majd a mély gyász jeleként elnémultak, és a kereplők vették át szerepüket. A szentmise elején a szentírási olvasmányok felidézték az egyiptomi kivonulás éjszakáját, amikor az angyal megkímélte az izraeliták házait, mert a bárány vérével megjelölték az ajtófélfákat.
A főpásztor szentbeszédében megemlékezett arról, hogy az utolsó vacsora a zsidó nép hagyománya szerinti Széder-esti lakoma volt, amelyet az egyiptomi fogságból való szabadulás emlékére ültek meg. Ma is ünneplik ezt, amikor Isten – Mózesen keresztül – azt parancsolta nekik, hogy a kivonulás előtti napon mindenki egyen keserű füvet, kovásztalan kenyeret, és egyen a közösen levágott állatáldozat húsából. A húsvéti lakoma áldozati báránya Krisztus előképe, aki a legnagyobb szeretetét mutatta meg azzal, hogy testét adta értünk, vérével megszabadított a bűntől, az örök haláltól. „Ez a három ajándék, amely visszatekint a zsidók húsvét esti vacsorájára, túlmutat annak megülésén. Mi lenne velünk, ha nem lenne Oltáriszentség, mi lenne hitünkből, vallásunkból, ha nem lenne szentmise. Ettől lettünk katolikus keresztények, ettől él az Egyház. De hogyan lennénk Egyház, ha nem lennének papok, akik hirdetik Isten igéjét, akik megerősítik lelkünket, amikor részt vesznek szomorúságunkban és bánatunkban vagy örömeinkben. Ők támogatnak bennünket minden körülmények között. Krisztustól kapott hatalmuknál fogva feloldoznak a bűnök bilincséből, az Úr Titokzatos Testéhez kapcsolnak a keresztség által, és kiszolgáltatják a bérmálás szentségét. Az ajándékozó Istent közvetítik a lelküknek, megáldják a házasságot, eltemetik halottainkat, és ott vannak velünk életünk útján, mint a Főpásztort képviselő pásztorok. Kísérnek, segítenek és vezetnek bennünket. De mindez nem érne semmit, ha nem volna ott Isten örök szeretete, amely felemel és képessé tesz arra, hogy Krisztus szolgáló szeretetével szeressük egymást.”
A nagycsütörtöki evangéliumban hallottuk, hogyan mosta meg Jézus tanítványainak lábát. Alázatos, szolgáló szeretetére emlékezve mosta meg a megyés püspök is a székváros plébániáról kiválasztott 12 férfi lábát.
A szentmise végén a tömjénezés után az Oltáriszentséget körmenetben az altemplomba vitték annak jeleként, hogy az utolsó vacsora után elfogták Jézust. Az Úr elhurcolásának és ruháitól való megfosztásának a szimbóluma, hogy az oltárról eltávolítottak minden díszítő elemet.
A szentmise csendben fejeződött be, a Jézus szenvedésével együtt érző fájdalom kifejezéseként. A templomban elkezdődött a nagycsütörtöki virrasztás az értünk vérrel verítékező Jézus emlékére.
Berta Kata
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió, Körtvélyes Tivadar
Korábbi évek beszámolói:
| H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 |
| 29 | 30 | 31 |
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk
