Főoldal > Megérkezett a székesfehérvári segélyszállítmány Horvátországba

Megérkezett a székesfehérvári segélyszállítmány Horvátországba

2021. 01. 28. |

| 2021. 01. 28.

Megérkezett a székesfehérvári segélyszállítmány Horvátországba

2021.01.28. – A székesfehérvári polgárok felajánlásából másfél tonna segélyszállítmánnyal érkezett Jakubek Tiborné, a fehérvári horvát kisebbségi önkormányzat elnöke Sisekbe, a horvátországi földrengések egyik központjába. A székesfehérvári önkormányzat nagy összegű pénzadományát és az egyházmegyei karitászhoz érkező anyagi támogatásokat, egy összegben utalják át a siseki karitásznak. A földrengés sújtotta Sisek városában szerzett tapasztalatairól Jakubek Tiborné elnököt kérdeztük.

Hogyan juthattak el a székesfehérváriak adományai a földrengés sújtotta horvát területre?
Amikor meghirdettük az adománygyűjtés lehetőségét, három helyszínen is gyűjtöttük az adományokat: a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban, a Székesfehérvári Egyházmegye Karitász Központjában és az Öreghegyi plébánián, amihez csatlakozott a Krisztus Király egyházközség is. Nap mint nap a csodálkozás és az öröm érzése érintett meg bennünket, ahogy hihetetlen mennyiségben érkeztek a felajánlások. Természetesen voltak kötelezettségek is, amiknek eleget kellett tenni a Horvát Minisztérium felé. Így a határon már tudták, hogy fontos segítséget viszünk. A segítségnyújtás regisztrálásának megtörténtekor kaptunk egy tájékoztató levelet, amelyben arról biztosítottak, hogy a megadott rendszámú és típusú szállítóautóra, autópálya díjfizetési mentességet kapunk A határon is csak jó tapasztalatunk volt, hálálkodtak és megköszönték a segíteni akarást. A szükséges vizsgálatok után útnak is engedtek minket, és valóban a kapuknál díjmentességet kapva mehettünk tovább. Mindenki intett, mosolygott és hálás volt. Mondhatom, hogy egy szeretetúton voltunk, hiszen szeretettel fogadtak minket.

Mit tapasztaltak, amikor megérkeztek a földrengés sújtotta területre?
Sisakban, a településre érkezve az elején még nem láttuk a földrengés nyomait, majd ahogy a település központja felé haladtunk, ott már tapasztalhattuk, hogy a házak tetejéről hiányzik a kémény. Ez volt a leggyakoribb. Aztán a már egyébként is interneten követhető fotókat élőben láttuk. Háztetőket, amelyeknek a közepe teljesen megroppant, beszakadt, és rengeteg ingatlant láttunk, amelyen nagyon sok repedés volt, de még állnak. Nagyon nagy számban láttunk azonban olyat, ahol sajnos annyira szembetűnő sérülések voltak, hogy ki kellett tenni az életveszélyt jelző táblát, ami azt jelenti, nem kis feladat lesz a helyreállítás.

Hogyan jutottál el a Siseki Karitász Központjába?
Az utcai törmelékek nagy részét már összeszedték, így jutottunk el a Siseki Egyházmegye Karitász Központjához, arra a helyre, ahol már vártak minket. Öröm volt megérkezni a segélyszállítmányok telephelyére, ahol rengeteg fiatal várt minket. Ez üdítő színt teremtett abba kopárságba. Jó volt ezt látni, hogy a hatalmas nagy gondok közepette van élet, és én nagyon boldog lettem. A fiatalok mindjárt megkérdezték, honnan érkeztünk, mit hoztunk. Elmondtuk, hogy Magyarországról, Székesfehérvárról jöttünk, és milyen adományokkal. Megmutatták, hova kell állnunk a kipakoláshoz. A kapcsolattartónk egy nagyon kedves apáca, Smiljana nővér, a segélyszállítmányok egyik fő koordinátora is hamar megérkezett. Ott állt előttünk egy teljes csapat, és máris jöttek, segítettek lepakolni.

Milyen módon rendszerezik a beérkezett adományokat?
Mi már a bepakoláskor odafigyeltünk, hogy rendszerezzük az adományokat. Külön válogattunk minden hasznos tárgyi felajánlást és tartós élelmiszert, hogyha szükségük van rá, mindjárt lássák a dobozon, hogy mit tartalmaz. Ez az ő munkájukat nagyban segíti, különösen is, amikor láttuk, hogy milyen hatalmas hangárba mennyi adomány érkezik, örültünk, hogy ezt előre elkészítettük. Mert persze, nemcsak mi mozdultunk meg magyarok, hanem az egész világ. Hiszen ahol a szükség van, ott kell a szükséget enyhíteni és megmutatni az életnek azt az oldalát, hogy a bajban nem vagyunk egyedül. Tehát össze tudunk fogni, ha kell. Szóval a fiatalok örömmel vettek át mindent, nagyon örültek, főként annak, hogy két nyelven volt minden felcímkézve. Így értették és tudták, mit találhatnak a csomagokban. Végig segítettem én is abban, miként rendszerezzük az adományokat, és amit úgy ítéltem meg, hogy most a jelen pillanatban hasznos lehet, azt kértem, hogy ne a tartós dolgok blokkjába kerüljenek, hanem az azonnali szétoszthatók közé. Többek között ilyen volt a kesztyű, amiből nagyon sokat vittünk ki, egy vállalkozó felajánlásából. Nagyon örültek neki, és már a pakolás közben megkérdezték, hogy kibonthatják-e. Mindenkin kesztyű volt onnantól kezdve, ami a vírus- helyzetre való tekintettel most különösen fontos.

Minek örültek még a legjobban, mi volt fontos számukra?
Védőmaszkokat is vittünk, ami szintén nagyon fontos volt, és vittünk nagyon sok tartóstejet, szárazkolbászt, üdítőitalokat, a gyerekeknek csokoládékat, kekszeket. Ezeket úgy gondoltuk, akár azonnal ki tudják osztani. És így is volt. Láttam, hogy amikor mi befelé pakolunk egy másik hatalmas nagy ajtónál, már közben kifelé és pakolnak. Folyamatosan érkeztek a családok és az önkéntesek is. Olyan fém bevásárlókocsikkal jöttek, amit a nagy bevásárlóközpontokban használunk, és töltötték meg őket, majd vitték oda, ahol szükség volt rájuk. Láttam, hogy a bevásárlókocsikban a napi életfeltételhez fontos szükségletek vannak. Alapanyagok, mint a tojás, a hagyma és az étolaj.

Mit látott, hogyan tudják ezt a hatalmas logisztikai munkát az önkéntesek elvégezni?
Miután mindent lepakoltunk, – a háztartási gépektől kezdve, az újjáépítéshez szükséges eszközökön át a ruhaneműig, az élelmiszerig, – örültem, hogy volt lehetőség egy kicsit beszélgetni Smiljana nővérrel. Megkérdeztem, elmondaná-e nekünk, hogyan telnek a napjaik, és miként szervezik meg ezt a hatalmas munkát. Hiszen itt nagyon sokan vannak önkéntesek, és jól kell szervezni a dolgokat, hogy mindenki hasznosnak érezze magát. A nővér elmondta, hogy minden reggel 6 órakor találkoznak az önkéntesek, elmondják az aznapi nagyon fontos feladatokat, a beérkezett szállítmányok alapján beosztják, ki, hova visz élelmiszert, ruhaneműt, ágyneműt, mindenfélét, amire szükség van. Azt követően együtt imádkoznak, és utána indul el a napjuk. Ezt csodálatos volt hallgatni, és azt láttam mindenkinek az arcán, hogy bár gondok között telnek a napjaik, – hiszen számtalanul sokan vannak, akik valamilyen szinten érintettek a földrengés okozta bajoktól – és nem lehet nem együttérezni a súlyos gondokkal küzdőkkel, de nagy öröm volt látni, hogy összejönnek, együtt imádkoznak, együtt énekelnek, sőt táncolnak. Lehet, hogy ezen elcsodálkoznak, de ez fontos dolog, hogy az élet nehézségein felül lehet kerekedni. Megtapasztalják az összetartozás örömét, fantasztikus erejét. Így tudnak a bajban levő embereknek szeretetet és életet sugározni, hogy higgyék el, bár a helyzet rossz, de ha számíthatunk egymásra, akkor megvan a lehetőségünk arra, hogy minden jobbá váljon.

Berta Kata
Fényképeket készítette Hegedűs Nagy István

Kapcsolódó bejegyzések: