Főoldal > Híreink > Püspöki szentmise Urunk bemutatása napján

Püspöki szentmise Urunk bemutatása napján - beszámoló

2020. 02. 01. |

| 2020. 02. 03.

Az Úrhoz emelni a világot -– A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Missziós Keresztjének jelenlétében ünnepelték a Megszentelt élet napját Székesfehérváron

2020.02.01. – Urunk születésének ünnepe után 40 nappal, az elkötelezett élethivatást ünnepelték együtt a székesfehérvári egyházmegye területén működő papok, szerzetesek, szerzetesnők, plébániai közösségek, lelkiségi mozgalmak és a harmadrendek képviselői, valamint a Prohászka Imaszövetség tagjai Fehérváron. A lelki nap közös imádsággal, majd Száraz László püspöki tanácsos, a Központi Papnevelő Intézet spirituálisa elmélkedésével folytatódott az Eucharisztiáról, mint életünk erőforrásáról. A koncelebrált püspöki szentmisére megtöltötték a fehérvári Szent Imre-templomot a közösségek vezetői, akik Spányi Antal püspök meghívására érkeztek, hogy együtt imádkozzanak a megszentelt élet kegyelmeiért.

Közös szentségimádással kezdődött a lelki nap Fehérváron, amelyet idén is a Világban Élő Kármeliták Székesfehérvári Közössége szervezett meg. Spányi Antal megyés püspök a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban mondott köszöntőjében azt hangsúlyozta: ma, amikor az emberek elfeledkeztek Istenről, a legfontosabb keresztény küldetésünk, hogy tanúságtételünkkel a világ kovászává legyünk, és alakítsuk a világot Isten országává. „Ezen a napon, amikor ünnepeljük Isten hívó szavát, hálát adunk és erősödünk egymás hitén az eljövendőkre” – mondta a főpásztor.

Az Eucharisztiáról, mint erőforrásról elsőként az evangéliumból vett példán keresztül beszélt Száraz László atya, amikor Jézus maga is, örök életet adó forrásként mutatkozott be a szamáriai asszonynak. „Ez a találkozás olyan fontos lesz az asszonynak, hogy elfelejt vizet adni a szomjazó Úrnak. Jézus, az Élő víz forrása új életet ad neki, ezért nem félve a következményektől, azonnal tanúságot tesz az Úrról. Nekünk az Eucharisztia maga Jézus, a Vele való találkozás lehetősége. Aki követni akarja Őt, olyan erőforrást kap általa, hogy akár életét is föláldozza érte.” Az előadó Henry Newman: Callista című könyvéről is idézett, amely arról tanúskodik, milyen emberfeletti megerősítést adott a 3. században a vértanúságot vállalóknak az Eucharisztia. „Nem a földi dolgokhoz szomjúságot oltja, hanem ahhoz ad erőt, hogy vállaljuk a Krisztust követést.”

Száraz László atya másodsorban az Eucharisztiát, mint az Adorációra való lehetőséget mutatta be. „Az adoráció szó szerint azt jelenti, valami olyan tett, ami a szájjal függ össze a szenttel való találkozáskor. A szent előtt tisztelgők régen az ajkuk elé emelték a kezüket és csókot küldtek a szent felé. Ezzel a mozdulattal is hódoltak, és mélységes tiszteletük jeléül leborultak. Az adoráció az imádás mozdulata. Az igazi imádás forrása az Eucharisztia: leborulni a szent előtt, és imádni az Urat a szív nézésével, a szív látásával.”

Az előadó végül az utolsó vacsora jelenetét elevenítette fel, amikor Jézus önmagát adta oda, mint kenyér és bor. „Megjelenik az ajándékozás mozzanata és a szenvedésé is. Ilyen áron is odaajándékozta magát Jézus. Az emberi ajándékozás valamiféle tárgyon keresztül adja oda magát, de ez nem a teljes odaadás. Jézus teljesen odaadta saját valóságát, istenemberi mivoltát. Személyiségét ajándékozta, hogy mi is oda tudjuk ajándékul adni magunkat a szeretetben. Abban a szerzetesi közösségben, abban a lelkiségben vagy környezetben, ahol élünk és vagyunk.” Az előadás Sarah bíboros: Esteledik, a nap már lemenőben című, az ember kísértéseiről szóló könyvéből vett idézettel zárult. „Az erőszaknak és a gyűlöletnek csak úgy lehet ellenállni, ha visszahúzódunk Istenbe azért, hogy mérték nélkül tudjunk szeretni. Istenben van az egyetlen reménység. Az Atya magába gyűjti az életet és a szeretetet.” Így tekintünk a forrásra, az Eucharisztiára – zárta gondolatait Száraz László atya.

Az előadást követő kerekasztal-beszélgetést Tornyai Gábor plébános moderálta. A mindennapi életszentségről beszélgetett Csaba Veronika Mária nővérrel, a Nyolc Boldogság Közösség tagjával, Holnapy Dénes Márton premontrei és Szpisják Péter Pál kapucinus szerzetessel, Medgyessy Lászlóval a Názáret lelkiségből és Száraz László spirituálissal. Azt a felvetést járták körbe, hogy a kereszténység gyökere a feltámadt Jézussal való találkozás volt. Az asztal tagjai ennek fényében osztották meg személyes találkozásukat, meghívásukat Jézussal. Majd arra a kérdésre válaszoltak, mit jelent számukra a szentség, és akarnak-e szentek lenni. A hozzászólásokból kiderült, mindenki akar lenni, de nem maguk miatt, hanem azért, mert ezt Isten akarja. Szóba került az is, milyen hétköznapi praktikáik vannak saját életszentségük növelésében, az istenkapcsolatuk megélésében. Volt, aki a hajléktalanokkal való szolgálatában élte ezt meg, volt, aki arról tett tanúságot, mindennap Krisztusra tekint, keresi Jézus pillantását az életében. Elhangzott, hogy meg lehet találni Jézust a rendi keretekben is, például a zsolozsma napi megélésében. A szemlélődés egy jó eszköz, hogy megtaláljuk a saját utunkat Isten felé.

Ezután a jelenlevők kiscsoportokban beszélték meg egymással személyes megélésüket, hogyan találkoztak ők is Jézussal, és saját lelkiségükben, rendi életükben hogyan találták meg azt az utat, ami Jézushoz vezeti őket. Végül mindenki a kedvenc szentjéről beszélt, miért fontos a saját élete szempontjából. Zárszóként a kerekasztal-beszélgetés tagjai mondtak egy-egy gondolatot, többek között Ferenc pápa Gaudete et exsultate – Örüljetek és ujjongjatok című apostoli buzdításából, az életszentségre szóló meghívásról hangzott el egy részlet, majd Foucauld atya önátadási imáját imádkozták el közösen.

A lelki nap végén a megszentelt élet napját ünneplő közösség a Szent Imre-templomban a magyar szentek társaságában, a Fehérvárra érkező Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Missziós keresztjének jelenlétében mondták el közösen az ősi imádságot, az esti zsolozsmát.

Gyertyaszentelő ünnepének vigíliáján tartott szentmise elején a főpásztor megáldotta a gyertyákat, amelyeket a régi hagyomány szerint a hívek énekelve, a kezükben vittek körbe a templomban annak jeleként, hogy Krisztus eljött, és fénye beragyog mindent, mint a Világ Világossága. Megemlékeztek arról, hogy Szűz Mária és Szent József, negyven nappal Jézus születése után, – a kor szokásainak megfelelően – bemutatták gyermeküket a jeruzsálemi templomban. „Nekünk Krisztus fényét kell hordoznunk, Krisztus szeretetét kell sugároznunk. Az Istentől kapott hittel kell imádkoznunk, könyörögni a világért, a keresztényekért, a családokért, a fiatalokért. Mindenkiért. A hitben élőkért és azokért, akik a hit örömét még nem ismerik” – hangsúlyozta Spányi Antal megyés püspök a jelen levő szerzetes papokkal és a város papságával koncelebrált szentmisében. Szentbeszédében arra buzdított, rajtunk múlik, mi lesz a mai világból. „Hallunk sok vészjósló hangot. Magunk is sokszor engedünk talán annak a kísértésnek, hogy átadjuk magunkat a bizonytalankodásnak, a félelemnek, az aggodalomnak. … A világot mindig az igazak mentik meg, a világot mindig a hit emeli fel. Nem valamiféle vakszerencsére, hanem Jézus Krisztusra alapozva.”

Az eseményen az egyházmegye szerzetesi közösségei mellett részt vettek, a Ciszterci Obláció Nagy Szent Gertrúd Székesfehérvári Konvent, a Szent Imre Ferences Világi Rend közösségei, a Világban Élő Kármeliták Székesfehérvári Közössége, valamint a Magyarországi Szervita Világi Rend Szent Peregrin Testvérisége is..

Berta Kata
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor

Korábbi évek beszámolói: