Február 2-a Urunk bemutatása, ezt a napot 1997-ben a pápa a Megszentelt élet, vagyis a szerzetesi élet napjának nyilvánította.
Este a Székesegyházban Spányi Antal megyés püspök tartott ünnepi szentmisét Urunk bemutatásának ünnepéhez kapcsolódva. A Székesfehérvári Egyházmegyében minden évben meghívást kapnak a szerzetesrendek, közösségek és lelkiségi mozgalmak képviselői, hogy a főpásztor vezetésével közösen adjanak hálát hivatásukért.
Spányi Antal megyés püspök szentbeszédében kiemelte: Urunk bemutatásának ünnepe az Isten szándéka szerinti találkozások ünnepe is. Az Isten és ember találkozása mellett az Istenben élő ószövetségi ember és újszövetségi ember találkozása. Ez a találkozás, azért történhetett meg, mert Mária és József, Simeon és Anna is engedelmeskedett az Úr akaratának. Számukra ez az engedelmesség jelentette az igazi örömet, támaszt, vigaszt. Egyikőjük élete sem volt könnyű, mégis ők lettek az örömhír tanúi. A megszentelt életet élők számára igaz példák ők. Az Isten eszközeinek nem nehezítheti az életét az engedelmesség, az Úr követése, a mindennapi tanúságtevés. Életünk minden percében Istennel kell találkoznunk.
Magyarországon Gyertyaszentelő Boldogasszony az ünnep neve. Szűz Mária a zsidó vallás előírása szerint negyven nappal Jézus születését követően, bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. Az előírt áldozat fölajánlásakor jelen volt az agg Simeon főpap is, aki a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte Jézust.
„Íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát, és a Szentlélek volt rajta. Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek indítására a templomba ment. Amikor a szülők a gyermek Jézust bevitték, hogy a törvény előírásának eleget tegyenek, karjába vette és áldotta az Istent ezekkel a szavakkal: „Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek.” Lk.2,25-33
Erre az eseményre emlékezve alakult ki a gyertyaszentelés szokása. A szentmise a szokásos körmenettel kezdődik a főpásztor vezetésével, amelynek során a szerzetesek közösségvezetők, a hívekkel együtt kezükben gyertyával elvonulnak az oltár előtt, hogy megemlékezzenek arról, amikor a gyermek Jézust szülei a törvény parancsának megfelelően bemutatták a templomban.
Ünnepi körmenetben visszük a fényt, hogy tanúságot tegyünk arról: megtaláltuk a világosságot, aki megvilágítja életünk sötétségeit, hogy értelmet adjon mindennek, és föltárja előttünk a kinyilatkoztatás titkát. „Hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek”. Az agg Simeon szavaiban az egyház hitvallása szólal meg ezen a napon Jézusról.
Urunk templomi bemutatásának liturgikus ünnepét II. János Pál pápa jelölte ki a megszentelt élet napjának. Ezen a napon azért imádkozunk az Úrhoz, hogy a világ útjain zarándokló egyházban még több szerzetes, szerzetesnő és Istennek szentelt személy legyen jelen. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe arra emlékeztet, hogy az Istennek szentelt személyek evangéliumi tanúságtétele csak akkor lehet valóban hatékony, ha teljesen Istenhez csatlakoznak.
Mint ahogy az agg Simeon főpap és a templomban tartózkodó Anna prófétaasszony arra vágytak, hogy lássák a Messiást, úgy napjainkban is egyre inkább elterjedt, főleg a fiatalok körében, az Istennel való találkozás igénye. A megszentelt élet, természeténél fogva teljes és végleges, feltétlen és szenvedélyes válasz Istennek. Amikor valaki mindenről lemond, hogy kövesse Krisztust, akkor szükségszerűen önmaga is „ellentmondás jelévé” válik, mivel gondolkodásmódja és életvitele ellentétben áll a világ logikájával. Minden Istennek szentelt személy a gyökeres evangéliumi hűségre kapott meghívást ma is.
- BPK és Magyar Kurír -
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor
Korábbi évek beszámolói:
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk
