A Székesegyházban tartott koncelebrált ünnepi szentmise elején, Spányi Antal megyés püspök köszöntötte püspök- és paptestvéreit, a szerzetesi közösségek küldötteit, és az egyházközségekben működő közösségek küldötteit.
Negyven napja ültük Urunk születésének ünnepét, és ma azt ünnepeljük, hogy Szűz Mária és Szent József bemutatta Fiát, Jézust a templomban. Hívő népével találkozott az Úr, és azok a jámbor öregek, akik a Lélek késztetésére a templomba mentek, örvendező lélekkel tettek tanúságot Róla - mondta a főpásztor, majd arra kérte a híveket, hogy gyertyával a kezükben, körmenetben emlékezzenek meg bibliai eseményről. ”Minket is a Szentlélek gyűjtött egybe, hogy az igazlelkű Simeon és Anna prófétaasszony példájára örüljünk az Úrnak és vigyük az ő világosságát a világnak.”
Beszédében a főpásztor megemlékezett Boldog II. János Pál pápa 17 évvel ezelőtti döntéséről, amikor erre a napra - Urunk megkeresztelkedésének ünnepére - meghirdette a Megszentelt Élet Napját. A Szentatya hálát akart adni a szerzetesi és papi hivatásokért, a Krisztusért elkötelezett életekért. Az volt a célja, hogy segítse ezen a napon, közelebb hozni, megérteni a megszentelt élet titkát a híveknek. Ne csak azt lássák az emberek, hogy ez nagy áldozat, hanem lássák meg, mekkora öröm ez az életforma. Öröm, amelyet a civil életben is folyton keresünk – tette hozzá a püspök. II. János Pál pápa azért is tette ezt a napot megtartandó ünnepé, hogy imádkozzanak a hívek a papi és szerzetesi hivatásokért, mert ha ők nem lesznek, akkor az egyház kevesebbé válik. Fontos az Ő egyházban betöltött szerepük, küldetésük, sajátos karizmáik.
A főpásztor arról is megemlékezett, hogy valamikor Pannónia földjén virágzott a szerzetesi élet, ma pedig Indiából, a Fülöp-szigetekről érkeznek papok és szerzetesek, hogy a Krisztuskövető életre tanítsanak bennünket, imádkozzanak értünk. Ezért arra kérte a híveket, hogy csatlakozzanak az egyházmegyében elindított és mára országosan sokakat érintő imaközösséghez, a Prohászka Imaszövetséghez, ahol buzgón imádkoznak papi hivatásokért, szerzetes nőkért és férfiakért, és azokért, akik különféle fogadalmakkal elköteleződnek az Egyházban.
A megyés püspök arra kért mindenkit, személyes életében is vegye észre Isten hívását, éljen Isten közelségében, ahogy Anna asszony és Simeon vele éltek. Azért kapták meg a kegyelmet, hogy a Szentlélek sugallatára elmentek a templomba, ahol az Úrral találkoztak. Istennek szentelték életüket, imádkoztak, böjtöltek, engeszteltek, így lehetett ebben a nagy kegyelemben részük.
Befejezésül Spányi Antal püspök arra szólított fel, hogy Istenre figyelve járjuk mi is az élet útját: öregségben, betegségben, fiatalságban, reménységben egyaránt. „Ez a hálaadás ma erősítsen meg bennünket, hogy Krisztus fényét vigyük, az emberekhez, mert a tanúságtevőkre nagy szüksége a világnak. Ki-ki a saját körülményei, adottságai szerint adja tovább az evangéliumot, mert senki közülünk ez alól nincs felmentve. Ne féljünk, az odaadott életben a lemondásokat százszorosan megfizeti az Úr. Kérjük Istent, adjon bőséggel hivatásokat, hogy az Ő országa nyilvánvalóvá legyen a világban.”
BPK
Fényképeket késíztette dr. Berta Gábor
Korábbi évek beszámolói:
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | ||
6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 |
13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 |
20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 |
27 | 28 | 29 | 30 | 31 |
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk