Krisztus élő eszközeként élni – Püspöki látogatás a székesfehérvári egyházmegye kispaptáborában
2021.08.19. – Az idei egyhetes kispaptábor alatt a székesfehérvári egyházmegye jellegzetességeivel, papi közösségével, sajátos pasztorális körzeteivel, a kegyhelyekkel, az augusztusi ünnepek liturgiájának sajátosságaival ismerkedtek a papnövendékek, valamint a püspökükkel való személyes beszélgetésre is volt alkalmuk. A Vérteskozmán tartott lelkinapon Spányi Antal püspök, Ugrits Tamás pasztorális helynök, irodaigazgatóval mutatott be szentmisét a kispapok számára. Majd a főpásztor előadásában elmondta, miként látja a papi szolgálat legfontosabb elemeit, hogy a papnövendékek megismerjék püspökük elgondolásait, és megerősödjenek papi hivatásukban.
A fehérvári kispapok tanulmányaikat Budapesten, a Központi Szemináriumban, tehát az egyházmegye határain kívül végzik. Bár egy közösségként tudnak készülni a papi hivatásukra, de a szemináriumi szünet további alkalmat ad a gyakorlati ismeretek elmélyítésére is. Az augusztusi Szent István-napokat az egyházmegye szívében ünneplik. Fontos, hogy a papnövendékek bekapcsolódnak az egyházmegye életébe, fő ünnepeibe, megismerik azt a hagyományt, történelmi múltat, amely meghatározza az egyházmegye sajátos lelkiségét.
A megyés püspök a kispapoknak tartott előadásában elsőként az egyházmegye jeles papjáról, Ohmüllner Márton atyáról beszélt, aki vértesboglári plébánosként valóban rendkívüli, tiszteletreméltó és kiemelkedő emberek sorába tartozott. Papi élete fő tevékenysége a gyóntatás volt. Mindenkinek mindene lett. Szeretettel fordult a szegények, a betegek és a bűnösök felé. Erre tanította a székesfehérvári egyházmegye papságának nagy részét is, akiknek tanára és lelkiigazgatója volt. Mindenben Isten akaratát kereste, és mindent az örök élet szempontjából értékelt. Búcsúszavaiban ezeket mondta: „A boldog papi élet alapja a becsületes iparkodás az állandó kegyelmi állapotra, a keresztek alázatos elfogadása és megszentelése, és az osztatlan beállítottság, hogy az Urat akarom, és csak az Úrnak szent akaratát akarom jó- és balsorsban egyaránt. Csak annak a papnak tanúságát fogadják el, akinél a tanítás és az élet szent összhangban áll."
A főpásztor arra is felhívta a növendékek figyelmét, hogy a mai világban nagy bizonytalanság uralkodik: olyan alapvető állításokat, természetes emberi törvényeket és értékeket kérdőjeleznek meg, amely miatt a férfi és nő identitása, egész élete veszélybe került. Beszélt a történelemhamísításokról, amelyek sértő és abszurd, a tényeket elferdítő divatos hangulatkeltéseken alapulnak.
A püspök kiemelte, hogy az egyházban sem változtatható meg az a biztos és határozott tanítás, amely irányt mutat minden kereszténynek, akkor is, ha figyelembe kell venni egy-egy térség helyi kultúrájának sajátosságait. Felhívta a figyelmet, hogy az egyház liturgiája szent, és semmiféle módon nem változtatható meg egyéni módokra, kizárólag a zsinat útmutatásai alapján megadott egyházi szabályok alapján végezhető.
Valójában ki a pap, és mi a küldetése a világban? – tette fel a kérdést a püspök, és elmondta, sokféle paptípus van, de csak az a pap hiteles, aki az egyház szempontjait, és nem a saját érdekeit képviseli a hívek felé. Beszélt a pasztorális célokról, melyeknek lényege, hogy Isten népét mindig egy lépéssel közelebb vigyék Krisztushoz. Ez sokszor megfontolást igényel, például a keresztség kiszolgáltatásánál is.
A főpásztor határozottan kijelentette: a papnak nem lehet elhagynia a szentmisét, semmiféle okból, és nem helyettesíti az internetes mise Krisztus áldozatának jelenvalóvá tételét. A liturgiának szépnek és összeszedettnek kell lennie, hogy tükrözze a mennyei valóságot, mintsem a miséző saját hajlamát és elgondolását mutassa be a szentmisében.
Spányi Antal püspök azt is hangsúlyozta, egy papnak minden körülmények között papnak kell maradnia, és Istenre figyelve, imával, az Ő Szentlelke által kell végeznie szolgálatát, hogy ne váljon kiégetté, csalódottá, boldogtalanná. Arról is beszélt, hogy akit Isten meghívott a papi szolgálatra, nem tervezhet más hivatást, és mindig igaz papi lelkülettel kell megszólítania híveit.
A főpásztor kifejtette, hogy a papi hivatásnak az Istenben, Jézusban van az alapja. Erre kell építeni azt az erős, szilárd, biztos és rendíthetetlen hitet, amely minden nehézséget és áldozatot vállal. Mert a pap Krisztushoz lesz hasonlóvá, és a püspök munkatársaként, Krisztus testének, az Egyháznak lesz építője. A maga módján Krisztus személyét képviseli, és különleges kegyelmet kap arra, hogy a rábízottakat és Isten egész népét szolgálja. Krisztus élő eszközeként, az Ő nevében és személyében cselekszik.
Az előadás után a papnövendékek megköszönték a kispaptáborban szerzett tapasztalatokat és főpásztori gondolatokat, amit majd saját papi hivatásukba is be tudnak építeni. Elmondták, a találkozások, a beszélgetések, a közös imádság, a szentmise, a kirándulások emberileg is közelebb hozták őket egymáshoz, hivatásukban megerősödve kezdhetik el a következő szemináriumi évet.
Berta Kata
Képek Somogyi Tamás
Videó Somogyi Tamás és Berta Kata
Korábbi évek beszámolói:
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | |
7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 |
14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 |
21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 |
28 | 29 | 30 | 31 |
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk