Ökumenikus imahét 2022 - záró nap - beszámoló

2022. 01. 23. | | 2022. 01. 30.

Prohászka püspökre emlékeztek a 2022-es ökumenikus imahét záróalkalmán Székesfehérváron – Az igehirdetést Steinbach József református püspök tartotta

2022.01.23. – A keresztények egységében tartott 2022-es ökumenikus imahét záróalkalmán, a székesfehérvári Prohászka-emléktemplomban gyűltek össze a keresztény felekezetű hívek közös imádságra. Az imaest kezdetén megemlékeztek a templom névadójáról, Prohászka Ottokárról, akinek személye, tanítása, de legfőképpen a felekezetek közötti együttműködést hirdető szemlélete, minden keresztény közös kincsévé vált. Steinbach József református püspök igehirdetésében azt hangsúlyozta, az ébredés ideje van. Más úton tértek vissza hazájukba (Mt 2,12) volt az est alapigéje, a napkeleti bölcsek történetének befejezése, amelyhez kapcsolódva a püspök azt hangsúlyozta: „Boldogok vagyunk, mert kaptunk egy kijelentést, egy más, krisztusi utat és engedelmes szívet, hogy elinduljunk az adott feladatra és megérkezzünk. Majd még inkább megújultan térjünk vissza.”

„Prohászka 1927-ben bekövetkező halálakor a megemlékezések között megtalálhatjuk Raffai Sándor evangélikus, vagy Ravasz László református püspök sorait is, akinek a Kisfaludy Társaságban püspöktársáról mondott emlékbeszédét is őrzi az utókor. A református püspök lelkészeit arra buzdította, hogy Prohászka az Elmélkedések az evangéliumról szóló művét tanulmányozzák. „Ne felejtsük, hogy egyek vagyunk, katolikusok és protestáns testvéreim. Szeretném, ha Pannonhalma és Debrecen közt a szeretet szivárványhídja húzódnék, amelyen a megértés angyalai járnának, s ez a híd egy új délkör lenne, egy új magyar meridián” – idézték fel Prohászka szavait.

Steinbach József püspök a fehérvári imaalkalmakat záró beszédében azt hangsúlyozta: a 2022-es imahét témáját összeállító közel-keleti keresztények nagyon nehéz, életveszélyes helyzetben hűséggel, tanúságtétellel, mártíromsággal állnak helyt a mindennapokban, és így hirdetik Jézus Krisztus evangéliumát. A hit útjára tanítanak bennünket, jóléti keresztényeket. Példájuk ébredésre hív minket. Felhívták figyelmünket arra, hogy gondolkodjunk el a napkeleti bölcsek történetéről, amelynek végén azt olvassuk: kijelentést kaptak az Úrtól, hogy álmukban ne menjenek vissza Heródeshez. Ezért engedelmesen más úton tértek vissza, hazájukba. „Ez önmagában is csoda, kegyelmi állapot, amikor az Isten kijelenti magát az embernek. Amikor az Isten kilép elérhetetlen valóságából, és megmutatja, hogy mennyire szeret bennünket, hogy mellettünk áll. … Tudjuk, hogy általánosan is kijelenti magát számos területen, például a természetben, hiszen a teremtett világ tulajdonképpen egy istentranszparens. És kijelentette magát a történelemben, mert tudjuk, hogy Ő a történelem Ura. Kijelenti magát nekünk, amikor megszólal belül a lelkiismeretünk, és figyelmeztet. És kijelenti magát minden igaz és valóságos művészetben, a tudományban, amely az Isten dicsőségét szolgálja, és nem rombolni akar, hanem építeni” – kezdte beszédét a püspök, majd arról beszélt, hogy ezek az általános kijelentések sokszor félreérthetőek, ezért Isten egészen konkrétan szólt. Egyszülött Fiában aláhajolt és megmutatta az Ő megváltói szeretetét. Jézus Krisztusban látható módon kijelentette magát. Ennek dokumentuma Isten írott Igéje, a Szentírás. „Isten azért jelenti ki magát nekünk, hogy hitre hívjon bennünket, hogy tanítson, bátorítson az élet útján, erőt adjon és vezessen az üdvösség felé, vagy prófétai határozottsággal figyelmeztessen bennünket. A bölcsek is ezt élték át, ezt a csodát, hogy Isten kijelentette magát nekik, ahogy olvastuk, álmukban kapták meg ezt a kijelentést.”

Steinbach József az est fő üzenetének azt tartotta, hogy Isten figyelmeztet, és más utakat kínál nekünk. Számunkra egyetlen más út létezik, az Isten igéje szerinti krisztusi út. Ez megtérésre hív bennünket, mert a megtérés, vagyis a metanoia nem más, mint megfordulás más útra. Az isteni útra való rálépés. „Amikor az ember komolyan veszi a figyelmeztetést és rádöbben arra, hogy eddig nem jó felé ment az élete, nem volt jó az irány, a szakadék felé tartott, akkor Isten féltő szeretettel mondja, hogy ez nem jó út, ez a pusztulás felé visz. Más utat kínál, más út kell, a krisztusi út, amely az Isten dicsőségére él, és a másik ember javára. A krisztusi szeretettel él, elsősorban azok javára, akiket az Isten rá bízott.”

A püspök beszéde végén arról a krisztusi útról beszélt, amely újjászületést hoz az életünkben, amelyet Jézus Nikodémusnak mondott el. Vagyis, ha a régi ember meghal, akkor új, krisztusi emberekké válunk, egyéni és közösségi értelemben egyaránt. „Újjá akar szülni bennünket saját életünkben, házasságunkban, családunkban. De újjá akarja szülni Isten népét, az egyházat. Bennünket, kedves Testvéreim, nyugati keresztényeket! Az ébredés ideje jött el, könyörögjünk az ébredésért, a megújulásért! Megdöbbentő a napkeleti bölcsek történetében, hogy ezek a pogány emberek megtesznek ezer kilométert. Elmennek Jeruzsálembe, az Isten népe közé, az Isten városába. Oda, ahol elfelejtették az Isten szavát. És a pogány bölcseknek kell figyelmeztetni az Isten népét azokra az ígéretekre, amelyeket az Isten mondott, és őrájuk bízott. Meg kell újulnunk tehát az egyes emberi életben és újjászületni, mint Isten népe, mint Isten városa az Egyházzal, hogy mi is eszközei lehessünk a világ megújulásának. … A napkeleti bölcsek nemcsak hallják az isteni szót, hanem aprópénzre váltják, engedelmeskednek a kijelentésnek, engedelmesen végrehajtják. Ez az engedelmesség a krisztusi út lényege, hogy nemcsak beszélünk róla, hanem éljük és engedelmes szívvel meg is cselekedjük, amit Isten kér.”

A püspök végül arról beszélt, a bölcsek elindultak, hogy megérkezzenek, követve az Isten ragyogó világosságát, csillagát engedelmesen, hűséggel kitartva. És a megérkezésben megtörtént a csoda, hogy a kis Jézusban meglátták a Krisztust, a hit többlet látásával. És leborulva tudták imádni, átadták ajándékaikat, a kincseiket, amit az Úrtól kaptak, és a sokszorosát kapták vissza. Elindultak engedelmesen, a hitben megérkeztek, és engedelmesen más úton tértek haza. És ez a más út, az újjászületett ember hitének más útja, az újjászületett, felébredt egyház krisztusi útja, a bizonyságtétel a világ felé. „Adja az Isten, hogy az ökumenikus imanyolcad után valóban megújultan, a más, vagyis a krisztusi úton térjünk vissza mi is haza. A magunk helyére, a magunk házasságába, a magunk családjába, munkahelyére, a magunk feladatai közé, és képviseljük Isten kijelentését, a Krisztusban közölt megtartó szeretetét. Ez az engedelmes hazatérés, ez jelenti számomra az örök hazatérést is, hogy az életünknek biztos iránya van Jézus Krisztusban. És ez a kijelentés célja, hogy egyszer megérkezzünk hozzá, az örök hazába. Boldogok vagyunk, mert kaptunk egy kijelentést, egy más, krisztusi utat és engedelmes szívet, hogy elinduljunk az adott feladatra és megérkezzünk. Majd még inkább megújultan térjünk vissza.”

A székesfehérvári ökumenikus imahét záróistentiszteletén a felekezetek lelkipásztorai az egység és a kölcsönös szeretet kötelékéért imádkoztak az egyházak között. Az imaest adományait a Kárpátalján élő embereknek ajánlották fel. Steinbach József püspök áldása után az Ökumenikus Kórus zárta az idei utolsó közös istentiszteletet.

Berta Kata
Fényképeket készítette Kovács Marcell

Az imahét eseményeinek összefoglalója: 2022-es imaév eseményei

Ökumenikus imahét beszámolói évek szerint