Magyarok Nagyasszonya ünnepe Székesfehérvár - Öreghegyen - beszámoló

2021. 10. 08. | | 2021. 10. 12.

 

 

Mária nemcsak Magyarország főpátrónája, hanem az én pártfogóm is – Magyarok Nagyasszonya ünnepe Székesfehérvár-Öreghegyen

2021.10.08. – Ugrits Tamás pasztorális helynök tartott ünnepi szentmisét a város papságával Magyarok Nagyasszonya ünnepnapján Székesfehérváron, az öreghegyi templomban. A helynök átadta Spányi Antal püspök, az ünnepre szóló üzenetét a plébánia közösségének, az ünneplőknek. Majd Mária kegyelemközvetítő szerepéről beszélt, hangsúlyozta a hívő ember egyéni felelősségét a hit megélésében, és kiemelte a keresztény család szerepét, mint a hit átadásának legfontosabb közösségét. A pasztorális helynököt szeretettel köszöntötte Tornyai Gábor plébános, és kérte az angyalokat és szenteket, legyenek az ünneplő közösséggel, mindazokkal, akik kifejezve azt, hogy a Magyarok Nagyasszonyához tartoznak, egybegyűltek: világiak, papok, szerzetesek, a társplébániák képviselői.

Megköszöntük-e már Istennek, hogy keresztények vagyunk és szentekhez tartozhatunk, hogy magyarok vagyunk, és mi Magyarok Nagyasszonyához tartozhatunk? – tette fel a kérdést a hálaadó ünnepség elején Ugrits Tamás atya. Magyarok Nagyasszonya ünnepéhez kapcsolódva elmondta: „Mi, keresztények nem lehetünk eléggé hálásak Istennek, Szent István király művéért. Akár politikai, akár keresztény vallási szempontból is hálát kell adnunk személyéért, aki minden magyar példaképe. És kiváltképpen utolsó cselekedetéért, amikor halála előtti napon, Fiának Szent Imre sírjánál a Boldogságos Szűz Mária oltalmába ajánlotta országunkat, nemzetünket. És ezzel olyan szilárd alapot teremtett magyarságunknak, kereszténységünknek, amelyet ezer év megpróbáltatásai sem tudtak eltörölni, megingatni. Büszkék lehetünk nemcsak művére, hanem arra a tettére is, amellyel hozzákapcsolta kereszténységünket Szűz Mária személyéhez, oltalmához. Ő, a Magyarok Nagyasszonya, Magyarország Főpátrónája. Aki hívő szemmel, a Lélek sugallatára végigtekinti magyar történelmünket, joggal megállapíthatja, hogy csoda az, hogy magyarok élnek a Kápát-medencében, magyar nyelven imádkozhatunk, hogy Magyarország létezik.”

A szónok arról is beszélt, ha hívő lélekkel tekintünk vissza a múltba, akkor látjuk, Isten különleges kegyelme az, amit Mária közbenjárásával nekünk adott. Mert Mária nem azt nézte, mennyire vagyunk hűségesek hozzá, mennyire érdemeltük ki a Mária országa nevet, mennyire tiszteltük Őt, és hittünk Szent Fiában, hanem anyai pártfogását hűen, mindvégig megőrizte. Nemcsak ránk tekintett és Szent Istvánra, hanem elsősorban Szent Fiára.

Ugrits Tamás atya Prohászka Ottokárt is idézte, akinek szavait az ünnepen a zsolozsma is felidézte: Meg vagy-e velünk Úrnőnk elégedve? – tette fel a kérdést elmélkedésében a püspök. „Azt tapasztaltuk, hogy a történelmünk során, és egyéni életünkben is elégedettek lehetünk Mária oltalmával, segítségével, de vajon Úrnőnk meg van-e velünk elégedve? Szent István nyomán, ahhoz a keresztény hívő sereghez tartozom-e, elkötelezett keresztény vagyok-e, amelyet Szent István, Mária közbenjárására elkezdett építeni országunkban. Annyi mindent köszönhetünk a Boldogságos Szűz Máriának egyénileg is. Azt, hogy Mária nemcsak Magyarország főpátrónája, hanem az én pártfogóm is. Ha hívő lélekkel, bizalommal hozzáfordulunk, imádkozva a rózsafüzért, a Lorettói litániát, bizalommal Máriának adva önmagunkat, családunkat, ki ne tapasztalta volna meg anyai segítségét, jóságát. Tanúi vagyunk annak, hogy segített, életet adott, vezetett azon az úton, amely közelebb vezetett Krisztushoz.”

A helynök azt is kifejtette, fontos, hogy lássuk, hogyan segíti Szűz Mária oltalma földi életünket, de az is lényeges, hogyan segít bennünket Szent Fia követésére, hogy elkötelezett keresztény életet éljünk. „Itt van még szívünkben a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus fénye, amely annyi kegyelmet közvetített sok hívő embernek. Megerősített katolikus hitünkben, hogy az egyház egy élő közösség, amelynek tagjai összefognak és tanúságot tesznek arról a hitről, ami a szívünkben él. Bennünk van örök élményként a szentségimádás csendje, a szentmisék emelkedettsége, a Szentatya támogatása. De van a magyar egyháznak egy másik élete is, amely a hétköznapokban történik, amely egyszerű, sokszor csendes, nem mozgat nagy tömegeket, és sokszor belesimul a világba, talán nem is látszik. – Meg van-e elégedve velünk a Boldogságos Szűz Mária? – Lehet-e mérlegre tenni egyházunk életét, magyar kereszténységünk jelenét és jövőjét? – tette fel a kérdést Tamás atya, majd így folytatta. Fontosabb kérdés ennél, hogy velem, személy szerint hogy van megelégedve a Szűzanya. Mit tehetnék én Mária közbenjárására, hogyan formálhatnám életemet a Szent István-i örökség jegyében?”

Beszéde második felében a pasztorális helynök a hit és család szerepét hangsúlyozta. Hangsúlyozta, hogy Mária mindenkor, egész életével elsősorban Krisztus felé mutat utat nekünk. A mai időkben, magyar kereszténységünk napjaiban arra kér bennünket, erősítsük meg keresztény hitünket. Vegyük komolyan azt, ahogyan tette ezt Szent István király, és ahogy kéri tőlünk Jézus Krisztus. A hit mindig azzal kezdődik, hogy az ember rádöbben arra, mennyire szereti Őt Isten. A legnagyobb bűn megfeledkezni Isten szeretetéről, amelyet Jézus Krisztusban mutatott meg számunkra. Sajnos természetessé vált, hogy ez jár nekünk. Ritkán gondolunk arra, mennyire szeret minket Isten, Krisztusban, mennyi kegyelmet és jóságot kapunk Tőle, egyénileg és közösségileg is. „Akit megérint az Isten szeretete Jézus Krisztusban, az megadja a választ neki, amely tulajdonképpen a hit. Az ember személyes válasza az Őt szerető Istennek. Az a hit, amely teljes bizalommal van Isten iránt, amely odaadja az ember egész életét, szívét és lelkét, amely első helyre teszi az Istent az életében. Nem engedi, hogy kiszorítsa valaki, vagy valami Istent a legelső helyről. Nagyon könnyű megkettőzni életünket, egy kis darabot odaadni Istennek, a nagyobb darabját pedig megtartani magunknak. Ami tetszik a hit tanításából, azt követjük, ami nem stimmel, arról nem veszünk tudomást. Van egy életünk, amit a templomban töltünk, és van egy másik, ami beleszürkül a világba, ami nem különböztethető meg más, hit nélkül élő ember életétől. A hit pedig az, hogy egészen odaadom szívemet Krisztusnak, és az első helyre teszem Őt. Amit Ő mond, az a legfontosabb, ami utat mutat nekem, az számomra a leglényegesebb dolog. Ez a hit adja meg az örömet és mer tanúságot tenni, mer keresztény életet élni, meri megtenni azt, amit Krisztus tőle itt és most kér. Megtapasztalja, hogy ez az élet útja. Hiszen Krisztus azért jött, hogy életünk legyen és bőségben legyen. Nála nélkül nincsen életünk. A hit a legnagyobb kincsünk, az odaadott szív, Isten iránt, ami betölti szívünket, szavainkat és magatartásunkat egyaránt."

Ugrits Tamás atya arra is felhívta a figyelmet: Mária nemcsak Krisztusra mutat, és nemcsak azt kéri tőlünk, erősítsük meg hitünket, hanem rámutat családjainkra is. Kiemelte, hogy mindenki tudja, a család a legnagyobb érték a földi életünkben, a legfontosabb és legszentebb közösség. Jézus szavait átformálva: mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a családját elveszíti. A család olyan fontos közösség, amely éppen úgy, mint a keresztény hit, elég sok támadásnak van kitéve. Mert ezek hitünk legfontosabb pillérei. A lényeg, hogy felfelé tekintsünk élő hittel Krisztusra, és egymásra tekintsünk élő szeretettel a családi közösségben. „A legtöbb fájdalom, szomorúság, a legtöbb gond a család közösségében van jelen: a magam bűnei és mások hibái, a sok-sok gond, betegség miatt. Jól tudjuk azt is, hogy a legnagyobb boldogság és öröm helye szintén a család. Amit egymásnak köszönhetünk, amit egymással megoszthatunk a családi közösségben. Érezzük azoknak a fájdalmát, akik nem is tehetnek arról, hogy más a családi életük, mint ahogy azt szerették volna, ahogy elképzelték. Súlyos keresztként, fájdalomként hordozzák ezt életükben. Talán még inkább megérezve azt, hogy a kereszteket hordozó emberekhez, közel lép az Isten, és közel lép Szűz Mária, a fájdalmak édesanyja. És lehet-e nagyobb fájdalom, mint az, amit az ember a családjával kapcsolatban megismer? Mert a család a legszentebb és legfontosabb közösség. Mindent meg kell tenni Mária közbenjárásával, hogy élők legyenek a családok, hitben, szeretetben, egységben és hűségben. Nyilván ez elkezdődik, amikor a templomban örök hűséget fogadunk egymásnak. Aztán neveljük a gyerekeinket, hogy továbbadjuk azt az értéket, amit mi magunk is Szent Istvántól, az egyházunktól kaptunk. De hogyan tekintsünk arra, ami a legszentebb közösség, hogyan alapozza meg ez a hitben, az erkölcsi magatartásban életünket? A gyermekek szívében kezdődik el a család, a nevelésükkel tudjuk megtanítani őket arra, hogy mi az igazi érték. Aki a keresztény hitet, vagy a családot támadja, az nem az életet szolgálja, nem az élet kibontakozását nyújtja az embereknek. A keresztény család az, amely megtartotta nemzetünket és megtarthatja a jövőben is. Mária anyai közbenjárása ezekben a dolgokban segít minket, ad lelki erőt annak folytatásához, amit elődeinktől kaptunk. Szűzanyánk is családban nőtt fel és családban élt, és az első Magyar Szent Család alakjai. A család úgy hozzátartozott életükhöz, mint Krisztus, a világ Megváltója.”

Tamás atya végül azt hangsúlyozta, tudnunk kell nekünk magyaroknak, keresztényeknek, katolikusoknak, hogy itt, Európában hogyan kell élnünk. A keresztény értékrend, a bibliai családkép olyan kincs, amelyet sokan már elveszítettek, megtagadtak, vagy sokak szívéből elraboltak. Mária, a Magyarok Nagyasszonya a mi erőforrásunk és példaképünk abban, hogy ezekben helytálljunk. Magyar kereszténynek lenni nem csak azt jelenti, hogy jól érezzük magunkat a hitben, hogy helyén van a szívünk, a családunk. Magyar katolikusnak lenni küldetést jelent, mert nem csak magunkért vagyunk magyarok és keresztények. Olyan értékeket hordozunk, amivel, ha találkozik a világ, egy egészen elfelejtett értékkel találkozik. „A keresztény értékrend ott van elrejtve mindenki szívében, és ha józanul gondolkodik, akkor annak ott kell lennie az életében is. Igen, mi a világ világossága vagyunk, a hitünk és családunk a világ világossága. Büszkék lehetünk arra, amit kaptunk, és felelősségünk, hogy továbbadjuk. Ne csak jól érezzük magunkat a közösségben, ne csak örüljünk, hogy rátaláltunk az igazságra, és ne csak hálát adjunk azért, hogy a Boldogasszony Anya oltalmaz bennünket, hanem érezzük át küldetésünket és felelősségünket is. Ne adjuk fel, ne engedjük, hogy elrabolják legszentebb értékeinket. Ne adjuk fel a saját családtagjaink körében sem, az ismerőseink körében. Ne mondjuk azt, hogy a kereszténységgel már nem lehet mit kezdeni, a családot ki kell cserélni valami másra. Legyünk hitelesek, igazak, és merjünk bátran beszélni arról, ami valóban az életet szolgálja. Magyarnak, kereszténynek, katolikusnak lenni küldetés! Aki ezt átérzi, és felelősen vállalja, kiteljesedik az élete. Értékeit megmutatva, másoknak is felkínálva, erőt és kegyelmeket kap Istentől. Ahogyan Krisztus nem önmagának élt, a Boldogságos Szűz Mária sem önmagáért volt szent. Így kell nekünk is vállalnunk feladatunkat, adott élethelyzetben az adott eszközökkel.”

Beszéde végén a pasztorális helynök arra buzdított: örüljünk a múltnak, és adjunk hálát az Istennek. A kezünkben van a jövő, amit a jelenben tudunk megalapozni. Ha valamikor szükségünk volt Mária segítségére, közbenjárására, most biztosan nagy szükségünk van rá. Most nem külső harcot vívunk, hanem a szellem harcát, amely belül, a lelkekért folyik, amely belül az embert építi vagy éppen rombolja le alapjaiban. Meg lehet-e elégedve velünk a Boldogságos Szűzanya? És velem? Gondoljam át: ott, ahol vagyok, hitem tekintetében, annak mélységében, a családomat tekintve, megteszem-e azt, amit egy keresztény, katolikus ember megtehet.

A szentmise végén elhangzott a Himnusz, és az egész közösség együtt énekelte a Boldogasszony Anyánk kezdetű Mária-éneket.

Hamarosan videó beszámolónkat is megtekinthetik ezen az oldalon.

Berta Kata
Fényképeket készítette Kovács Marcell
 


 

Korábbi évek beszámolói:

Képtár

 


 

 



 


 




 

 

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk