Főoldal > Híreink > Adventi hitoktatói és világi lelkipásztori munkatársi lelkinap

Adventi hitoktatói és világi lelkipásztori munkatársi lelkinap - beszámoló

2025. 12. 13. |

| 2025. 12. 13.

Életünk zarándokútját járjuk – Hitoktatók és lelkipásztori munkatársak adventi lelkinapja Székesfehérváron

2025.12.13. – A hitoktatók és lelkipásztori munkatársak adventi lelkinapja minden évben fontos esemény a Székesfehérvári Egyházmegye életében. Ezen az alkalmon készülhetnek lelkileg azok is, akik másokat segítenek felkészülni karácsony szent ünnepére. Spányi Antal püspök a lelkinapot megnyitó szentmisében az adventi remény és várakozás mellett a szív békéjéről és az odaadott élet öröméről beszélt. A lelkinap elmélkedéseinek fő vonulata a zarándoklat volt, mint az emberi élet útja a végső cél felé.

Nagyon közel áll az ember szívéhez advent. Jó készülni a Jézussal való találkozásra. Ha a Boldogságos Szűz Máriát nézzük, vagy a prófétákat is, vagy mindazokat, akik Istennek szentelték életüket, béke és remény volt a szívükben – kezdte gondolatait a főpásztor, és hozzátette, hogy a remény akkor igazi, ha békesség és öröm születik meg bennünk. „Sok mindenért aggódunk. Nyugtalanítanak a világ hírei, amelyek ki tudja, hogy igazak-e, és sokszor inkább lefelé húznak bennünket. Megtapasztaljuk a gyengeséget magunkban, szeretteinkben, és mindezt fájdalmasan éljük meg. De az Úr jelenlétét is megtapasztaljuk. Halljuk-e lelkünk csöndjében az Isten hozzánk intézett szavát, a meghívás és a küldetés szavát? Képesek vagyunk-e ennek engedelmeskedni? Mert ha igen, akkor megszületik bennünk a béke. Bár a világ nyugtalanít, a mindennapi küzdelem fáraszt, de mégis legbelül csönd és békesség lesz bennünk, mert az Istennek adtuk az életünket. Ahogy adta Mária és József, vagy minden egyes szent. Ez az odaadott élet örömet szült bennük. Mert az ember csak azt tudja jól tenni, amit nem keserűen, erőlködve végez, hanem örömmel képes elvégezni. A mi tanúságtételünk is így lesz igazán hiteles, a lélek öröméből és a békességes szív bizonyosságából fakadó” – hangzott el a püspöki beszédben.

A Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban folytatódó adventi lelkinapon a hitoktatási referensek a 2025-ös szentévi jubileumi zarándoklat témáját járták körül, amelyben egy különleges lelki útra hívták meg a jelenlevőket. „A remény, ami elindított minket, nem pusztán valamiféle reménykedés, hanem a keresztény remény, amit maga az Isten ültetett el bennünk, mint isteni erény. Zarándokoltunk, mentünk busszal vagy gyalog, mentünk együtt és külön-külön is. A zarándoklat mindig a hazatérés gondolatát ébreszti fel az emberben. Amikor megyünk egy szent hely felé, akkor lélekben az Isten országa felé igyekszünk, és átlépünk a szent kapun. Rómában a jubileumi szent kapuk előtt először a biztonsági kapun kellett belépni. Átvizsgáltak minket, elvettek mindent, ami gátolt abban, hogy beléphessünk. Átvitt értelemben ezek a bűneink, ezek a gyarlóságaink, amit le kell tenni, mielőtt a szent kapun belépünk, hogy végül megérkezünk a szakrális térbe, a bazilikák valamelyikébe, ahol tulajdonképpen a mennyek országának örömét tapasztalhatja meg az ember” – összegezte Varga László hitoktatási referens a lelkinap témáit, a reményt, a zarándoklatot, a szent kaput és a célt.

„Egész életünk egy zarándoklat. És ahogy csomagot viszünk egy útra, amiben mindenféle van, ami segít, amit vinnünk kell, mert hozzá tartozik az életünkhöz, a saját életünkben is van egy nagy csomagunk. Ebben is sok dolog van, ami segít és amit vinnünk kell, sokszor még kereszt is. És az ember mindig társakkal megy, másokkal együtt halad, vagy másokért, másokkal kapcsolatban megy. Hogy vagyunk azokkal, akikkel most mi együtt haladunk a saját életünkben?” – hangzott el Bolla Júlia hitoktatási referens elmélkedésében, amelynek végkicsengése az volt, hogy igazából az Úr az, aki elindult először felénk, hogy közénk érkezzen, és hogy meglátogasson bennünket. És mi csak ezek után indultunk útnak. „Jó, hogyha erre figyelmeztetjük magunkat, főleg azok, akik sokat szolgálnak másokat, és elfáradnak ebben. Sokszor azt gondoljuk, hogy nélkülünk nem is mozdul meg semmi, vagy hiába teszünk, hiába adjuk oda a szívünket, mintha nem lenne értelme. Jó, hogyha tudjuk, hogy az Úr az, aki először elindult, és mi csak erre válaszként indultunk el.”

A lelkinapon a zene segítségével elmélyített gondolatok, kérdések hozzájárultak ahhoz, hogy a hitoktatók is – az adventet járva – odaérhessenek az ünnephez: az ünneplő asztalhoz, az oltár elé, a gyerekekkel együtt átélt pásztorjátékban, a családok miséjén.

Berta Kata
Képek: Kovács Marcell
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió, Körtvélyes Tivadar

Korábbi évek beszámolói: