| 2025. 07. 04.
Isten kimondta ránk igenjét, válaszoljunk mi is igennel az Úrnak – Elsőcsütörtöki Eucharisztia-ünnep Székesfehérváron, a Prohászka-templomban
2025.07.03. – A hagyományoknak megfelelően a nyári hőségben is folytatódott a város közös elsőcsütörtöki imádsága a székesfehérvári Prohászka-emléktemplomban. Spányi Antal püspök beszédében azt hangsúlyozta, Isten olyan világot alkotott, amelyben minden embernek helye és feladata van. A Mennyei Atya személyesen, sajátos módon, külön-külön mindegyikünkre kimondta a maga igenjét.
A közös Eucharisztia-ünnepen Tóth Tamás plébános köszöntötte a főpásztort és a közösséget, kiemelve, hogy az imádságra minden körülmények között szükségünk van.
„Ha az ember ebbe belegondol, nyilván megsejti, hogy feladata van az életben. Hogyha az Isten megteremtett, akkor fel kell ismerjem, mi a dolgom a világban, és valóra kell váltanom. Ez nem könnyű, ha a magunk eszére hagyatkozunk, ahogy Ádám meg Éva is az Isten bölcsességével szemben a maguk okosságára hagyatkoztak” – kezdte gondolatait a főpásztor, és arra hívta fel a figyelmet, hogy a gonosz lélek ma is azt sugallja, hogy a bűn az erény, és egyáltalán nem kell senkire tekintettel lenni, nem kell semmiféle törvényt elfogadni. És ha ezt sokan mondják, akkor azt gondoljuk, biztosan igaz. És jó dolog a többiekkel együtt gondolkodni. De figyeljünk a szentekre, napjaink szentjeire is, akik Isten törvényeit követték, és ezért a szenvedést is vállalták.
A püspök Szent Tamás apostol ünnepén a hitetlenség veszélyéről és a bűnbánat kegyelmeiről is beszélt. És arról, hogy az apostolok is állandóan változtak. Rátaláltak Krisztusra, nagyon szimpatikus volt nekik, mint ember, mint tanító. Csodálatos volt számukra a csoda, a sok gyógyítás, mindazok a rendkívüli jelek, amelyeket Jézus mutatott. Felismerték benne Isten Fiát, mégis sokszor elbuktak. De legyen példa előttünk, ahogy mindig fölálltak, újrakezdtek, mindig újraindultak küldetésükben. „Minket is erre hív az Úr. Álljunk fel újra és újra, keressük az Urat, és próbáljunk meg az Ő közelségében maradni. Ez a csöndben, az adorációban, az imádságban, önmagunk elvesztésében, önmagunkon való fölülemelkedésben, Isten akaratának keresésében valósul meg. … Kérjük Jézust, segítsen bennünket, hogy szavát mindig meghallva, szavára mindig hallgatva tudjunk naponta újraindulni. Tudjuk felismerni, hogy miért teremtette Isten azt a világot, amelyben én is ott vagyok. Miért készített számomra is a mennyben örök helyet? És miért érezte vajon úgy, hogy ez a világ nélkülem nem lenne az, aminek ő szeretné látni. Adja az Úr, hogy mindig közel legyünk hozzá, és a tőle kapott küldetést teljesíteni tudjuk ebben a világban” – zárta gondolatait a főpásztor.
Szent Tamás apostol ünnepén a szentórában a főpásztor azért fohászkodott, hogy minden ember lássa meg a valóságos Istent és megvallja Krisztust élete urának. „Tamás apostol szívében és lelkében biztosan sokáig ott visszhangzott a szó: Én Uram, én Istenem. – Uram, köszönöm, hogy életünkben olykor nekünk is megadatott az a pillanat, amikor megsejthettük, hogy Te vagy mi Urunk és Istenünk. Segíts fölidézni ezeket a pillanatokat, hogy erőt nyerjünk belőlük. Segíts fölidézni ezeket a megszentelt perceket, hogy mindig lendületet kapjunk tőle.”
A papi hivatásokért, a családokért, a békéért tartott elsőcsütörtöki közös imádság a litániával és a szentségi áldással zárult.
Berta Kata
Képek: Kovács Marcell
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió, Körtvélyes Tivadar
Beszámolók:
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk
