Szent Sebestyén emlékmise - beszámoló

2021. 01. 20. | | 2021. 01. 20.

 

 

 

Küldetésünk, hogy jobbá tegyük ezt a világot – Püspöki szentmise Szent Sebestyén napján, Székesfehérvár fogadalmi ünnepén

2020.01.20. – 282 évvel ezelőtt tettek örök időkre szóló, erős fogadalmat Fehérvár felsővárosi polgárai, amiért megmenekültek a pestisjárványtól, hogy Istennek hálát adva életükért, egy templomot építsenek. A Szent Sebestyén tiszteletére szánt templomban Spányi Antal megyés püspök mutatott be szentmisét – a mintegy 300 éves hagyománynak megfelelően – a város papságával. A főpásztor megemlékezett az elődök Istenbe vetett mély hitéről és a keresztény értékek melletti elköteleződéséről. A járványügyi szabályokat betartva megtartott szentmisén részt vettek Deák Lajosné és Földi Zoltán önkormányzati képviselők és a város többi plébániáiról érkező hívek is, akik tiszteletük jeléül elhozták templomi zászlóikat.

A megyés püspök beszédében visszaemlékezett a régmúltra, amikor a pestisjárvány idején a fehérváriak Istenhez fordultak segítségért, és fogadalmat tettek a templomépítésre, amely az utódoknak ma is hirdeti az Úr szabadító erejét és dicsőségét. Mint elmondta: abban a korban szerették és tisztelték Szent Sebestyént, ezért úgy gondolták, hogy az Ő tiszteletére építik föl a templomot. Magukat és utódaikat arra kötelezték, hogy évente visszatérően megemlékező körmenetet tartanak, és részt vesznek a szentmisén, hogy hálát adjanak Istennek. A körmenet már nincs meg, de a templom áll, és a hívek évről évre, Szent Sebestyén ünnepén megtöltik azt. 300 évvel ezelőtt megtapasztalták, hogy vannak az életnek olyan eseményei, amelyet nem tudnak befolyásolni, amely túlnő az emberi erőn. Megtapasztalták, hogy jó, ha az ember az Isten kezébe teszi magát, hogyha az életét odahelyezi Isten tenyerére, és tudja, hogy Ő gondoskodik róla. „A régiek pontosan tudták, hogy az embernek kell magán segítenie, de a végső megmenekülést az Isten fogja adni. Ezért fohászkodtak, bele nem fáradva, el nem csüggedve az Istenhez, hogy szabadítsa meg őket a járvány csapásától… Annak idején hálából az Istennek egy ilyen templomot emeltek. Szegények voltak az emberek, sok gond volt az életükben, sokféle problémával küzdöttek. Nyilván, igen komoly áldozatot kellett hozniuk azért, hogy ez a szent hely felépüljön. És úgy épüljön fel, ahogy van: nagyságában, díszességében, minden ékességével együtt.”

Spányi Antal püspök arról is beszélt, mi, késői utódok is, ilyen veszélyes járvány közepén vagyunk, és próbálunk visszaemlékezni a régiekre. Nagyon fontos, hogy azt a bizalmat és reményt, amit ők megéltek, azt mi is élesszük fel. Ha Istenre bízzuk az életünket, akkor megmenekülünk. Ha Istenre hagyatkozunk, a mindennapi dolgainkat neki adjuk, akkor Ő gondoskodik rólunk, és törődik velünk. Természetes az embernek, hogy Isten akarata szerint felhasználja azokat a lehetőségeket, eszközöket, amelyeket az emberi tehetségen keresztül Tőle kapott. Hogy felismerjen, megtaláljon olyan dolgokat, amellyel önmagán tud segíteni. Így a vakcinák, oltások Isten eszközévé válhatnak, és segítenek bennünket, hogy megmeneküljünk, meggyógyuljunk, és az életünk visszatérjen a normál menetbe. „Már-már azt hittük, hogy a régi járványok ideje elmúlt, biztonságban vagyunk, ilyesmi már nem fog ránk törni. Erre itt van ez a parányi vírus, ami pusztít, legyengít, fájdalmat okoz, életeket követel… Hogy mi tudunk-e majd emléket állítani, ha egyszer azt mondjuk, sikerült megszabadulnunk a vírus fenyegető rémétől, azt nem tudom. De abban biztos vagyok, hogy szívünkben és lelkünkben mindannyiunknak kell valami emléket állítani… Amit tettek a régiek, azt kell tennünk nekünk is, hogy értékekkel kell gazdagítani magunkat és mások életét is, mert felelősek vagyunk a jövőért. Küldetésünk, hogy jobbá tegyük ezt a világot, hogy szebbé tegyük az emberek életét.”

Berta Kata
Fényképeket készítette Lugosi Balázs
Videó: Somogyi Tamás és Berta Kata


 

Korábbi évek beszámolói:

 

 

Kapcsolódó videóanyag

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk