Lelkigyakorlat pedagógusok számára - beszámoló

2006. 03. 03.

 

szentmisén

 

Az ezredfordulót követően merült föl egyházmegyei pedagógus lelkigyakorlat szervezésének igénye, hogy akkor, amikor olyan sok szó esik minden fórumon a nevelési-és oktatási intézmények életének minden területét, kapcsolatrendszerének minden összefüggését behálózó és felölelő minőség biztosításról, akkor milyen fontos lenne elindulni abba az irányba, amelyik az egyházi iskolák által közvetíthető és tőlük jogosan elvárt sajátos „minőségben” való megerősödést szolgálja. Egyházunkban a megerősödés, a hitben való elmélyülés kipróbált eszköze lelkigyakorlat. A lelkigyakorlaton a résztvevő nem úgy van jelen, mint egy átlagos, szokványos továbbképzésen (ahol esetleg még pontokat is kaphat, és így teljesítheti a kötelező továbbképzési óraszámot), hanem egy rövid időre kiszakad a mindennapok monotóniájából, hogy a lehető legteljesebben és legszabadabban élhesse át ezt a rövid időt.

 

                     

 

                     

 

Az EKIF által szervezett lelkigyakorlatok helyszíne a Székesfehérvár belvárosában lévő Szent Gellért Tanulmányi Ház, melyben a minden igényt kielégítő ellátás biztosítható. Az elmélkedések a korszerû előadóteremben zajlanak, a mindennapos szentmisék pedig az épület elmélyülésre, egyéni imádkozásra is lehetőséget nyújtó kápolnájában vannak. Fontos eleme a lelkigyakorlatoknak, hogy a résztvevőknek lehetőségük nyílik az egyház liturgikus kincseinek megismerésére, ezt a célt szolgálta az együtt töltött napok során a zsolozsma közös imádkozása.

Az egyházmegyei pedagógus lelkigyakorlatok kezdetben a nyári szünetben voltak, az utóbbi években pedig a nagyböjtben. A változtatás talán nem szorul különösebb magyarázatra, hiszen az egyházi év során nincs alkalmasabb idő elmélyülésre,  megállásra mint a Szent Negyvennap.

A lelkigyakorlatok vezetői a legutóbbi alkalomig kivétel nélkül olyan szerzetespap tanárok (P. Hegedûs Kolos OFM, Farkas István Sch.P., Balogh Piusz O. Praem.) voltak, akik a szükséges szakmai vonatkozások mellett  ellátták a sajátos papi teendőiket is (szentmisék bemutatása, gyóntatás), akik egyaránt tájékozottak iskola és az egyház életében, akik tudják honnan jöttek a résztvevők és hova kell megerősödve visszatérniük.

Az idén P. Fekete András OFM a szentendrei  Ferences Gimnázium igazgatója volt a lelkigyakorlat vezetője, aki önmagát bemutatkozása során „harctéri igazgatónak” határozta meg. Az első hallásra talán meglepőnek, talán szokatlannak, erősnek tûnő meghatározás, az elmélkedések során mindenki számára (különösen a jelenlévő intézményvezetők számára, akik nemegyszer találkozhatnak hasonló „élményekkel”) világos és érthető lett.
 
Az elmélkedéseknek a keresztény reményről szóló részéhez különösen is kapcsolódott a lelkigyakorlat egyik fontos eseménye, amikor a résztvevők megtekintették a minap az Egyházmegyei Múzeum termeiben megnyitott jubileumi Prohászka kiállítást. Az egyházmegye nagy püspökét a kiállító termekben az Egyházmegyei Gyűjtemények igazgatója, Mózessy Gergely történész mutatta be. A nagy püspök a remény embere volt, aki nem riadt meg a félreértésektől, a máig ható alaptalan támadásoktól.  A  gazdag fotó és levéltári anyagot, ritka relikviákat bemutató, korszerû technikával készült kiállítás páratlan élményt jelentett mindenkinek.

A lelkigyakorlaton résztvevő pedagógusok az idén is örömmel tapasztalhatták, hogy intézményeink fenntartója, Spányi Antal megyés püspök  nem pusztán anyagilag támogatja a lelkigyakorlat megvalósulását, hanem – ha csak rövid időre is – bekapcsolódik, annak menetébe.  Pénteken a tanulmányi ház kápolnájában bemutatott szentmise után, az este egy részét is együtt töltötte a résztvevőkkel. Homiliájában kitért a lelkigyakorlat fontosságára, szükségünk van arra, hogy félre vonuljunk, és hallgassuk Jézus szavát, rendezzük gondolatainkat. Prohászka Ottokár püspök példáját állította pedagógusok elé, aki kereste az Istent, kereste a csendet, hogy Isten megszólíthassa őt.

P. Fekete András OFM az ez évi lelkigyakorlat vezetője zárógondolatai arról a keresztény reményről szóltak, amely a sokszor kilátástalannak, reménytelennek tûnő helyzetben is - melyben iskoláink jelenleg mûködnek – ki meri jelenteni, hogy érdemes, érdemes a látszat ellenére áldozatokat hoznia mind a közösségnek és az egyénnek (pedagógusnak) is.

 

Szalma István
EKIF elnök
 

 

 

 


 

 



 


 




 

 

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk