| 2020. 12. 18.
Az Istennel való találkozás volt élete csúcspontja, beteljesedése – Kaszap István halálának 85. évfordulóján
2020.12.17. – Kaszap István hitvalló kispap halálának 85. évfordulóján Spányi Antal megyés püspök tartott szentmisét a város papságával a fehérvári Prohászka-emléktemplomban. A járványügyi helyzetben, a rendelkezéseket betartva imádkoztak a szentéletű fiatal mihamarabbi boldoggá avatásáért. A szentmisére a Magyarországi Cserkészszövetség képviselői elhozták a betlehemi templomból érkezett lángot, amely bejárja a világot.
A csendes, orgonaszót és éneket nélkülöző szentmise elején Tóth Tamás plébános köszöntötte a főpásztort, Mészáros Attilát, Székesfehérvár alpolgármesterét és a megjelenteket. Beszédében párhuzamot vont Kaszap István korai halála és a mostani világjárvány között, mert mint elmondta, 19 évesen meghalni, vagy egy parányi vírus miatt súlyosan megbetegedni, esetleg eltávozni a földi életből, értelmetlen. Edith Eva Eger pszichiáter Döntés című könyvére hivatkozva arra hívta fel a figyelmet: aminek úgy gondoljuk, nincs értelme az életünkben, arról el kell gondolkodnunk, milyen viszonyunk van hozzá, ahhoz a történéshez. „A felelősség a miénk, ha leülünk itt a csendben, vajon megérintődünk-e személyesen is attól a ténytől, aminek nincs értelme önmagában. Van-e bennünk bátorság arra, hogy az értelmetlennek tűnő dolgokkal való találkozás életet fakasszon bennünk?”
„Sokszor nem találjuk az értelmét annak, aminek részesei vagyunk. Más dimenzióba kell helyezkednünk, hogy megtalálhassuk annak értelmét, ami elkerülhetetlenül megtörténik. Bizonyosan sokan gondolták, amikor ez a tizenkilenc éves fiú meghalt, hogy milyen szörnyű, mekkora tragédia” – emelte ki homíliájában Spányi Antal püspök, majd hozzátette. „Aztán pár évvel később rádöbbentek, hogy ki mindenkinek segített, akik hittel tudtak hozzá fohászkodni. Hogy ez a város mennyi mindent köszönhet neki, az ő imáinak, égi közbenjárásának. Hányan menekültek meg frontokon, ostromok között, és hány beteg tapasztalta meg azt a kegyelmi erőt és segítséget, amelyet Kaszap Istvánhoz fohászkodva tapasztalhatott meg.”
A főpásztor arról is beszélt: fontos dolog, hogy adventben, de egész életünkben tudatában legyünk annak, hogy nemcsak nekünk kell közeledni Isten felé, hanem az Isten is közeledik az ember felé. „Ez az Isten és ember közötti találkozás meg kell, hogy valósuljon a mi életünkben, szívünkben és lelkünkben is. Úgy kell élnünk, hogy Isten megszólíthasson bennünket, hogy Isten szavát meghallhassuk, és úgy éljünk, hogy amikor Ő eljön hozzánk, nyitott szívvel, tiszta lélekkel tudjuk fogadni. Kaszap István ebben a vonatkozásban is nagyon fontos tanítást ad nekünk, mert a hitnek, a hűségnek, a szeretetnek próbáját kiállta. Könnyű beszélni ezekről a dolgokról, de amikor az ember odakerül abba a nehéz helyzetbe, ez komoly áldozatot jelenthet. És akkor is ki kell mondanunk a magunk igenjét, ahogy Kaszap István is kimondta ezt az igent, és így fiatalon szentéletű, szentség hírében álló fiatal hitvallónk lett.”
A megyés püspök végül azt kérte, mi is imádkozzunk Kaszap Istvánhoz hittel, reménnyel, kérjük az ő közbenjárását és nézzük az ő életét úgy, amelyből példát meríthetünk, amelyből megtanulhatjuk a látszólag értelmetlen dolgok értelmét, amelyen felül tudunk emelkedni az emberi tapasztalaton, az emberi elgondoláson, Istent keresve.
A szentmise után a hagyományoktól eltérően nem vonultak a sírhoz, hanem a templomban imádkoztak Kaszap István mielőbbi boldoggá avatásáért.
Berta Kata
Fényképeket készítette Lugosi Balázs
Korábbi évek beszámolói:
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk
