Caritas Hungarica Díj 2021 - beszámoló

2021. 10. 09. | | 2021. 10. 11.

 

 

Nem mi, hanem Isten kegyelme általunk – Átadták a Karitász önkéntesek elismerését

2021.10.09. - Tizedik alkalommal adták át október 9-én a Katolikus Karitász országos elismerését, az önkéntesek Caritas Hungarica díját. A Magyar Szentek templomában Spányi Antal székesfehérvári püspök, a Karitász elnöke, Écsy Gábor országos igazgató, valamint az egyházmegyei igazgatók 47 önkéntesnek köszönték meg, hogy a Karitász hálózatán belül személyes szeretetükkel tesznek nap mint nap másokért.

A budapesti díjátadás hálaadó szentmisével kezdődött, melyen Spányi Antal püspök, a Katolikus Karitász elnöke és Écsy Gábor országos igazgató mellett koncelebrált tíz plébános, akik díjazottjaikkal vettek részt a közös ünnepen. Szentbeszéde elején Spányi Antal Krisztus szeretetére irányította a figyelmet, s kapcsolódva az evangélium soraihoz, megerősítette: „Máriánál közelebb senki sem áll Jézushoz. Persze, hogy az összes szentek között Mária a legdicsőségesebb, Mária a legboldogabb – hogyha lehet ilyeneket mondani. De azt mondja Jézus: mindaz boldog, aki nemcsak hallgatja Jézus tanítását, hanem ezt a tanítást befogadja, be is tartja.” Felidézte a püspök, hogyan veszi észre Mária érzékeny figyelmével Kánában, hogy elfogyott a bor, s Jézus látszólagos visszautasítása ellenére is milyen jól ismeri fiát, aki segít, hogy a háziak ne szégyenüljenek meg.

Spányi Antal ezután kiemelte: „Mária a keresztény emberek példaképe. Az egyház ősidők óta megfogalmazta azt az igazságot, hogy a Jézust keresők Márián keresztük jutnak el hozzá leggyorsabban és legbiztosabban. Mert Mária örök példa, mert Mária égi közbenjárónk, s mert Mária a mi égi Anyánk, aki büszke akar lenni ránk, aki szeretetével körülölel bennünket, és aki egyikünkről sem hajlandó elfelejtkezni.” A Karitász munkáját mint Krisztusról való tanúságtételt értelmezve a szónok elmondta, hogy „egészen kiemelt módja ennek a tanúságtételnek az a szeretetszolgálat, amelyet a Karitász munkatársai végeznek. Mária ezt tette Kánában és nyilván ezt tette számtalan más helyzetben is (…). Bizonyos, hogy ő a gondoskodó szeretetnek, az imádkozó szeretetnek, a másikat megértő és elfogadó szeretetnek volt a mintaképe.”

Az önkéntesek napi küzdelmeit a Karitász elnökeként is jól ismerő püspök végül kiemelte: Krisztust kell vinni az emberekhez. Nem a magam szeretetét, nem a magam bölcsességét, nem a magam jóságát. Krisztust kell adnom. És csak akkor adhatom, ha Krisztus valóban bennem is él. Akkor, hogyha nem én vagyok a fontos, mert én csak közvetítő vagyok, csak eszköz vagyok az Isten kezében. A második dolog ez: Krisztus eszközeként Krisztus szeretetét viszem az emberekhez. S a harmadik – nem könnyebb –, hogy abban az emberben, akihez megyek, akivel találkozom, abban fölfedezzem Krisztust. (…). S amikor fáradtak vagyunk és vonszoljuk magunkat, és ki tudja, már hányadik embert hallgatjuk végig, abban fölfedezni Krisztust nem könnyű dolog. De mégis ez a mi dolgunk: észrevenni. Nemcsak az imádság elragadtatásának pillanataiban, nemcsak egy szép liturgia ünnepi eseményeiben, hanem a hétköznapi élet keserves, fáradtságos, izzadtságos történéseiben is. Ez a Karitász-munkatárs sajátos karizmája. Ez az a sajátos ajándék, amit az Istentől kapunk, hogy ezt a küldetést jól tudjuk tenni. Mert ez a küldetés – azt gondolom – az egyik legeslegfontosabb tanúságtétel formája ebben a világban. (…)

A legfontosabb azonban mégis az, amikor mi, a magunk Istentől kapott és megáldott emberségének szeretetével, Krisztustól átjárt emberségünkkel odaállunk a másik mellé. Amikor a szívünk szeretetét nekik adjuk, és szívünket kitárjuk, hogy akár az ő nyomorúságuk felét magunkkal vigyük és magunkkal hordozzuk. A jó szó, a megértő szó, a kedves mosoly, a nem magamat előtérbe helyező igyekvés, hanem az Őrá figyelés szeretete: az, ami egy ember szívét megváltoztatja, s amely végül is megváltoztatja a világot. Tehát változzon meg a mi szívünk, változzon meg az életről alkotott felfogásunk, s akkor majd megváltoztatjuk a világot. Nem mi, hanem Isten kegyelme általunk.” – zárta szentbeszédét Spányi Antal.

A szentmisét követően vehették át elismeréseiket tizenöt egyházmegyei központ plébániai csoportjainak önkéntesei. A Caritas Hungarica díjat 2012-ben alapította meg a Katolikus Karitász vezetősége. Célja elismerni és értékelni a Karitász önkénteseinek különböző szociális területeken végzett példaértékű munkáját, illetve az önkéntesség társadalmi megítélésének növelése, a karitatív tevékenységre való buzdítás. Az elismerést azok az önkéntesek kapják, akik a Katolikus Karitász tevékenysége során a legtöbbet tettek karitatív tevékenység formájában a rászorultakért, például az idősekért, betegekért, fogyatékkal élőkért vagy a társadalom peremére sodródott családokért.

A díjazottakat Zagyva Richárd, a Katolikus Karitász országos igazgatóhelyettese köszöntötte. Mint fogalmazott, az elismerést kiérdemlő önkéntesek a Karitász tevékenysége során kiemelkedő módon és rendszeresen segítik embertársaikat. Az önkéntesek nevében Horváth Sándor, a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász önkéntese beszélt, kiemelve, hogy a karitászmunka mentes az előítéletektől, krízishelyzetben (délszláv háború, horvátországi földrengés) pedig igyekszik azonnali segítséget nyújtani.

Az ünnepséget a szokásos agapéval zárta a Katolikus Egyház hivatalos segélyszervezete. A hűvös délelőtt kora délutánra kellemes meleggé változott, ahogyan egy adományba adott kályha melegíti fel a szobát, ahogyan egy beszélgetés ad reményt, egy tanszercsomag vagy korrepetálás teremt jövőt a Karitász önkénteseinek munkájával Magyarország közel 800 településén.

A Székesfehérvári Egyházmegye díjazottjai:

Busicsné Pap Anna
Matuz Károlyné
Szarka Istvánné
Tarpataki Katalin

A közlemény itt olvasható:  caritashungaricadij2021.pdf

A teljes cikk: Magyar Kurír

Karitász
Thaler Tamás / Magyar Kurír


Képtár

 


 

 



 


 




 

 

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk