Zászlómegáldás és emlékmenet a doni hősök emlékére - beszámoló

2020. 01. 16. | | 2020. 01. 17.

 

 

A legelveszettebb helyzetben is cselekedni tudtak – Püspöki szentmisével kezdődött a XX. Doni Hősök Emlékmenet és Túra Székesfehérváron

2020. január 16-án, Székesfehérváron a Magyar Tartalékosok Szövetsége (MATASZ) által szervezett XX. Doni Hősök Emlékmenet és Túra központi nyitóeseményén, csütörtökön a Szent Imre-templomban – a Fejér, a Bakony, a Csatti és a Honvédsuli menetszázadainak részvételével – Spányi Antal megyés püspök celebrált szentmisét az elhunyt katonák lelki üdvéért. A Városház téren tartott ünnepségen emlékbeszédekkel és mécsesgyújtással tisztelegtek a doni hősök emléke előtt.

A szentmise elején dr. Töll László ezredes, hadtörténész, a Nemzeti Örökség Intézetének társadalmi kapcsolatokért felelős igazgatója köszöntötte a jelenlevőket, és beszédében rendhagyó módon állította a doni eseményeket és az azokban részt vevő katonák emlékét a megjelentek elé. „A múltbeli mítoszok nem igazak ennek a hadseregnek a sorsáról, amit Önök is jól tudnak. Nem meghalni küldték őket, nem értelmetlenül harcolni, és nem hagyták őket cserben sem a politikusok, sem a tisztjeik valójában”  – hangsúlyozta az ezredes, és feltette a kérdést, hogy a Don-kanyarban harcolt katonákra emlékezve mit is kell tennünk: gyászoljuk őket, áldozatok legyenek, vagy hősökként emlékezzünk rájuk. „Hadtörténeti szempontból nézve ugyanis nem kizárólag vereség volt, ami ott történt... A mohácsi vész valóban gyásznap volt, az egész magyar királyi haderő megsemmisült, s az utána következő időszak determinálta sorsunkat a mai napig, de akkor is talpra álltunk. Az emlékezet azt tartja, hogy akik ott voltak és elestek, helytálltak. Véleményem szerint ez a megítélés kijár a doni hősöknek is. Ne nemzeti gyászként tekintsünk erre a vereségre, nem az volt, hanem tegyük el a hadtörténeti helyére! A doni csatákat megvívtuk, elveszítettük, helytálltunk, történelmi kényszerpályán voltunk. Az ott harcolt katonákra hősként emlékezzünk, és öleljük őket magunkhoz! Minden magyar katona, aki a hazáért halt meg – legyen az bármilyen ország területén, ahova a parancs küldte – az a hazáját szolgálta” – fejezte be beszédét az ezredes.

Az emlékmisén Spányi Antal az emlékező és imádkozó közösséghez szólva kiemelte: „Nekünk ma már látnunk kell, hogy lejárt a gyász ideje. Most már nemcsak az áldozatokért imádkozunk, hanem arra is szükségünk van, hogy a hősök példáját magunk elé állítsuk, és ezt tiszteljük. A Doni Emlékmenet ünnepélyes megnyitója is jelképezi az utódok tiszteletét, hiszen egy katonavárosban, Székesfehérváron, a Szent Imre herceg tiszteletére épített és oltalma alatt álló templomban került sor e szép eseményre. Szent Imre maga is vitéz katona volt, tehetséges ember, aki az egész életét készségesen adta a nemzet szolgálatára, aki szolgálni akarta országát és nemzetét. A katonai hagyományőrzés így állít példát, és így erősít egy életérzést bennünk, amely a múltból táplálkozik, amely példát vesz előttünk élt hősök életéből, és ma is kötelességének tartja a család- és a hazaszeretetet egyaránt és minden ember szolgálatát.”  A főpásztor fontosnak nevezte, hogy az emlékmenet szervezői nemcsak szóban, hanem jellemformáló tettekben is őrzik az elődök hősies helytállását. „Amikor emlékezünk, akkor a szenvedés helyett emlékezzünk a helytállásra. Ne csak fejet hajtsunk a hősök előtt, hanem tanuljunk példájukból, és kövessük azt. Becsüljük meg a helytállást, a végsőkig való kitartást.”

A szentmise után a Városház téren folytatódott az ünnepség a II. világháború áldozatainak emléket állító Harang-emlékműnél. Berdó Gábor Károly, nyugállományú százados, a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége Közép-Dunántúli Regionális Szervezete és a Doni Kegyeleti és Bajtársi Szövetség elnöke elmondta, az ezredfordulón Jásdi Balázs hagyományőrző főhadnagy négy társával együtt indult útnak, hogy valós teljesítménnyel tisztelegjenek a magyar katonák hősies helytállása előtt. A kezdeményezéshez évről évre egyre többen csatlakoztak, és ma már az ország 70 településén több ezren gyalogolnak közösen, az 1943 január 12-i urivi áttörés emlékére. Idén a MATASZ-nál 12 menetszázad jelentkezett az emlékmenetre.

Az ünnepségen Nagy Lajos tartalékos alezredes, a MATASZ Fejér Megyei Szervezetének elnöke jelentése után Sáfár Albert dandártábornok emlékezett a doni hadseregre, és beszélt a doni emlékmenetek jelentőségéről. Megköszönte a városnak, a MATASZ-nak a katonai és történelmi hagyományok ápolását, és a menetelőknek, hogy a nehézségeket leküzdve, sorsközösséget vállalnak a Don-kanyarban harcolt, eltűnt vagy hadifogságban elesett honvédek előtt.

„Ez a város történelmi szerepét nem élhette volna meg a múltban és a jelenben sem úgy, hogy ne kapcsolódtak volna hozzá katonák, katonacsaládok. Egy ilyen városnak éppen ezért nemcsak lehetősége, hanem kötelessége is az emlékezés” – hangsúlyozta köszöntőjében dr. Cser-Palkovics András polgármester. „A tiszteletadás a hősöknek szól. Annak a jóval több mint kétszázezer embernek, akik elmentek, és tették a kötelességüket az életük, az egészségük, vagy éppen a szabadságuk feláldozásával. Nem szabad azonban elfeledni azt a többszázezer embert, aki itthon maradva imádkozott azért, hogy ők hazatérjenek. A doni hősök példaképek, akik lélekben és szívben is erősítenek minket és a ma katonáit – így erősítve a katonaváros, Székesfehérvár közösségét.”

A Magyar Honvédség parancsnoka menetparancsának ismertetése után Jásdi Balázs hagyományőrző köszönte meg társai nevében is, hogy kezdeményezésük a doni hősök emlékére, méltó helyet kapott a város és az ország életében is. Majd átadta a menetparancsot a menetszázadoknak.

A köszöntőket követően a Don-kanyarban harcolt magyar katonák emléke előtt mécsesgyújtással és díszlövéssel tisztelegtek.  Végezetül a Doni Emlékmenetnek vitéz Smohay Ferenc magyar királyi zászlós, doni veterán emlékező gondolatait, Lévai Miklós nyugállományú alezredes olvasta fel.

Másnap, 17-én, a fehérvári Hősök terén, a Fekvő katona szobránál tartották a menetindító ünnepséget. Nagy Lajos, a MATASZ Fejér Megyei Szervezetének elnöke köszöntötte a megjelenteket: Lehrner Zsolt alpolgármestert, Dr. Petrin László, a Fejér Megyei Kormányhivatal főigazgatóját, Sáfár Albrecht dandártábornokot, az MH Parancsnoksága törzsfőnök támogató helyettesét, a megye, a város, a járás megjelent vezetőit és képviselőit, az emlékmenet szervezőit és résztvevőit, a városban szolgáló katonai alakulatok parancsnokait, az alakulatok tagjait, az oktatási intézmények és a hagyományőrző civil szervezetek képviselőit, akik tisztelettel őrzik az 1943-as fájó események emlékét.

Lehrner Zsolt alpolgármester beszéde után Spányi Antal püspök megszentelte és Szabó György alezredes, református tábori lelkész pedig megáldotta a város által adományozott menetzászlót. Az ünneplők a harcban elesett katonák emléke előtt koszorúzással és a Takarodó felhangzásával tisztelegtek. A Fejér Menetszázad ezt követően indult útnak a Székesfehérvár – Sárkeresztes – Zámoly útvonalra. Az emléktúra résztvevői, a középiskolások, a jelenleg szolgáló és tartalékos katonák, a honvéd hagyományőrzők által alkotott század dobszó mellett vonult végig a városon.

Berta Kata
Fényképeket készítette Simon Erika
 

Kapcsolódó videóanyag

Képtár

 


 

 



 


 




 

 

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk