Szalmaszálak Jézus jászlába – egy karitász önkéntes személyes vallomása

2020. 12. 21. | | 2020. 12. 21.

 

 

Szalmaszálak Jézus jászlába – egy karitász önkéntes személyes vallomása

A harmincas éveimben kezdtem a karitászban dolgozni. Először csak egyszer-egyszer, ma már legszívesebben. Hosszú utat tettem meg sivatagban és zöldellő mezőkön.

Az ember mindig választ a sok kusza ösvény között. 2020 is nehéz döntés elé állított minket. Már év elején látszott, hogy nagy a baj a világban. Márciusra minket is elért a vírus, körül fonta és egy pillanatra megbénította a környezetemet a félelem. Bezárkóztunk, home-office-ba vonultunk, televízión, interneten keresztül vettünk részt a szentmiséken – de mindnyájan éreztük, hogy valami hiányzik. Mi hiányzunk, a kezünk hiányzik a világból. A messenger-imaközösségben együtt imádkoztunk, de nem zárhattuk be a fülünket a hírek előtt: ez megbetegedett, az elveszítette a munkáját, amaz egyedül van otthon és egyre romlik a kedélye… Van feladatunk? Mi a feladatunk?

Mindenki segíteni akart, plébános úr létrehozott egy levelezőlistát, hogy erősítsük egymást. Számba vettük az időseinket és elkezdtük a telefonálásokat. Még csak egyénileg, de felderítettük, hogy kinek mire van szüksége, bevásároltunk és beszélgettünk-beszélgettünk-beszélgettünk. És imádkoztunk.

Sokszor felmerült bennem a gondolat: hogyan gyógyította volna Jézus a leprásokat, betegeket, ha nem közelít hozzájuk? Persze, jött a válasz: Jézus Isten (hát, az ördög nem alszik). Szerencsére mindig jött a következő gondolat az apostolokról, szentekről, akik adták a példát. Áprilisra már bátrabbak lettünk, gyűjtést hirdettünk és élelmiszercsomagokat osztottunk. Megkezdődött a szervezett munka.

Az adventi készület az elcsendesedés, a várakozás időszaka. Várjuk a Születés éjszakáját, imával, böjttel és alamizsnával. Nálunk a karitászban, a lélek elcsendesedése mellet, a kezek tevékenyek. Gyűjtjük a szalmaszálakat Jézus jászlába, ahogyan a gyermekek teszik a templomokban – jócselekedetekkel. Már nincs körünkben a félelem, megtanultunk az óvintézkedések megtartása mellett segíteni. Fertőtlenített kézzel, vagy kesztyűben, orrot is eltakaró maszkban. Előre egyeztetett időpontban átadott élelmiszerrel, plüssjátékokkal a családoknak, kiszállított ruhaadománnyal a családi szállón élőknek, sütemény-csomagokkal a hajléktalanoknak.

Lassan kiürül a raktárunk. Már nem számoljuk, hogy hová, hogyan, ki, miből mennyit, hány órát, mennyi embernek. Az számít, hogy együtt lépegetünk az adventi ösvényen, a jászol felé.

Dunaújváros, 2020.12.21.

Megulesz Gabriella
a dunaújvárosi karitászcsoport vezetője

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk