Főoldal > Híreink > Zarándokútja véget ért - Takács Nándor püspök temetése Székesfehérváron

Zarándokútja véget ért - Takács Nándor püspök temetése Székesfehérváron - beszámoló

2016. 07. 27. |

| 2016. 07. 27.

Zarándokútja véget ért – Takács Nándor püspök temetése Székesfehérváron

2016. 07. 27. – Takács Nándor püspök földi maradványait 2016. július 27-én, délelőtt 9 órakor ravatalozták fel a székesfehérvári székesegyházban, ahol a rokonság és a hívek sokasága várta csendes imádságban. Közös rózsafüzér imádság után 11 órakor mutattak be misét az elhunyt püspök lelki üdvéért. Az engesztelő szentmise főcelebránsa Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, érsek volt.

A szertartáson határon túli magyar püspökök is részt vettek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megjelent tagjai mellett. Megtelt a székesegyház hívőkkel és tisztelőkkel, világi méltóságokkal, a szentély pedig az egyházmegye papságával és a szerzetesrendek képviselőivel. Számos országos, megyei és városi közéleti szereplő, valamint a társadalmi szervezetek vezetői rótták le tiszteletüket az elhunyt székesfehérvári főpásztor előtt.

Spányi Antal megyés püspök a szentmise elején köszöntötte az emlékezőket, és méltatta elődjét az egyházi, valamint világi vezetők, paptestvérei, a hívek és a gyászoló családhoz szólva. „A zarándok, aki szerette felkeresni a világ kegyhelyeit, zarándokhelyeit, hazatért. Eljöttünk, hogy Dr. Takács Nándor Jusztin püspök atyától, a székesfehérvári egyházmegye 19. püspökétől, a karmelita rend tagjától, Fejér megye, Székesfehérvár Megyei Jogú Város és szülőfaluja, Rábacsanak díszpolgárától búcsút vegyünk. Imádságunkkal kísérjük Őt az Atyai ház küszöbéhez, hogy találkozva Istennel, imáinktól kísérve adjon számot az Irgalmas Atyának földi életéről.”

Ezt követően Ugrits Tamás irodaigazgató felolvasta az Alberto Bottari de Castello, Magyarország Apostoli Nuncius által közvetített levelet, amelyet Spányi Antal megyés püspöknek Pietro Parolin bíboros, szentszéki államtitkár küldött. „A Szentatya nagy szomorúsággal értesült Takács Nándor Jusztin ny. megyés püspök halálhíréről, és imádságos részvétét küldi Excellenciádnak, a papságnak, a szerzeteseknek, valamint az egyházmegye hívő közösségének. A Szentatya Excellenciáddal együtt ad hálát Istennek a sokéves papi és püspöki szolgálatért, amelyet Takács püspök a magyar egyházban végzett, és csatlakozik az elhunyt lelki nyugalmáért mondott imáidhoz. A temetési szertartásra egybegyűlteknek Őszentsége szívből küldi apostoli áldását, mint a vigasztalásnak és a feltámadt Úrba vetett reménynek zálogát.”

A szentmisén mondott homíliájában Erdő Péter bíboros arra emlékeztetett, hogy az ember élete zarándoklat a földön. „Hitünk szerint az ember nem céltalanul bolyong a földi életben, hanem Isten felé tart. Élete végén nála találja meg örök otthonát. Ezért írja Szent Pál: „amíg a testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól” (2Kor 5,6). „Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk lakóházat: örök hajlékot a mennyben, amit nem emberkéz épített” (2Kor 5,1).”

Méltatta Takács Nándor püspök életét, amely igazi zarándoklat volt. Kiemelte papi, szerzetesi, főpásztori szolgálatának legfontosabb állomásait, feladatait. „A rendszerváltozás hajnalán kapta püspöki kinevezését Szent II. János Pál pápától. Előbb segédpüspökként, majd koadjutorként, végül tizenkét éven át megyés püspökként szolgált itt, a Székesfehérvári Egyházmegyében. Két pápalátogatás, az egyházmegyei határok módosítása és az emiatt szükségessé vált átszervezés, számos katolikus iskola újraindítása, jelentős kulturális intézmények alapítása, hajdan szocialista jellegűnek szánt iparvárosokban templomok építése jelezte fáradhatatlan tevékenységét.”

A bíboros hangsúlyozta, hogy Takács Nándor püspökként jó kapcsolatokat ápolt a helyi társadalommal is. „Őszintén átérezte, hogy az itt élő emberek egy közösséget alkotnak, ezért közös összefogással kell mindent megtenni fizikai, szellemi, lelki jólétükért, fejlődésükért. Mindezt az örök üdvösség távlatában szemlélte.”

Értékelte a Püspöki Karban végzett munkáját. „A szeretetszolgálat és a karitatív tevékenység országos koordinálása éppúgy ezek közé tartozott, mint az egyházzene felügyelete és támogatása. Az Országos Magyar Cecília Egyesület elnökeként is sokat tett ennek érdekében.”

Erdő Péter felemlítette a számos zarándoklatot, amelyeket búcsújáró helyekre szervezett vagy kísért. „Tudta, hogy a búcsújárás nem puszta turizmus: lelki tartalma, célja van. Ezért imával, elmélkedéssel és sok-sok énekkel indította útnak és kísérte a zarándokok csoportjait. ... Őszintén hitte, hogy a zarándoklat és a búcsújárás a lelkipásztori tevékenység igen mély és hatékony formája. Még nyugalomba vonulása után is ez állt figyelme középpontjában.”

A bíboros személyes hangú búcsúszavaiban megemlékezett arról is, hogy a néhai püspök szeretettel és segíteni akarással várta egyházmegyéjébe segédpüspöknek. Végül a püspökért így fohászkodott: „a Mennyei Atya fogadja őt házába: adja meg neki zarándokútja végén a hazaérkezést az örök boldogságba!”

A gyászmise után a temetési szertartást Erdő Péter a templomban kezdte. Székesfehérvár város polgárai nevében Dr. Cser-Palkovics András polgármester, majd a szülőfalu, Rábacsanak nevében Telekesi József polgármester búcsúzott el a főpásztortól. Az Országos Magyar Cecília Egyesület vezetőjeként Tardy László, a Budavári Mátyás-templom karnagy-kántora mondta el búcsúzó szavait.

A szertartás befejezését követően Takács Nándor püspököt a fehérvári székesegyház kriptájában helyezték örök nyugalomra, püspökelődei mellé. A temetési szertartás – tekintettel az altemplom méreteire – a gyászoló rokonság, az egyházi és világi vezetők jelenlétében folytatódott, a hívők ez idő alatt a székesegyházban énekeltek és imádkoztak az elhunyt lelki üdvéért. A szertartás befejezését követően valamennyi emlékező lejuthatott az altemplomba, hogy végső tiszteletét tehesse a püspök nyughelye előtt.

Búcsúzóul egy Róla szóló könyv zárómondatait idézzük, amelyben nyugalmazott püspökként így vallott: „Visszatekintve úgy látom, jó néhány dolgot bölcsebben, nagyobb határozottsággal tehettem volna, mint ahogy tettem. Meggyőződésem, hogy az Úristen nem azt nézi, amit én utólag gondolok, hanem hogy akkor, a legjobb tudásommal és teljes készséggel próbáltam-e megoldani az előttem álló feladatot. Összefoglalva nem mondhatok mást, az én életem az isteni gondviselés csodája. Legyen érte hála!”