Templomséta Székesfehéváron

2014. 10. 18. | | 2014. 10. 21.

A Szent István Művelődési Ház szervezésében a Katolikus Kulturális Hetekhez kapcsolódóan október 18-án, templomi sétára hívta Smohay András művészettörténész a fehérváriakat. A sétára nagy számban összegyűlt érdeklődőt a szakember, a belvárosi barokk templomok gazdag ábrázolási rendszereinek szellemi hátterével ismertette meg.

A séta első állomása a ciszterci templom volt. Az eredetileg jezsuita templom 1745 és 1756 között épült és Nepomuki Szent János tiszteletére szentelték fel. Az impozáns, barokk templom befejezéséhez egy évtizedet kellett várni. Az ünnepélyes felszentelésre 1756-ban került sor. 1773-ban a jezsuita rend feloszlott, a templom a pálosoké lett, akiknek 1786-ban történt feloszlatása után az intézményt a belvárosi német polgárok vették át. 1813-ban a ciszterci rend kapta meg és 137 éven át ők miséztek falai között, míg 1950-ben őket is feloszlatták. A rendszerváltást követően ismét a ciszterci renddé lett a templom.

A séta a székesfehérvári Szent István Bazilika felé folytatódott. A püspöki székesegyház a belváros legmagasabb pontján épült - a helyén álló középkori templom - erősen megrongált állapotban - élte túl a török megszállást. A jezsuiták, akik a törökök kiűzése után érkeztek városunkba, még nagyjából restaurálni tudták. Az ő buzdításukra fogott a városi tanács 1702-ben, a hívek támogatásával az újjáépítéséhez. 1740. decemberében a két új torony egy éjjeli vihar következtében megrongálódott, a félig rom állapotban lévő templom teteje pedig egészen lesodródott. Buffleur Gáspár jezsuita atyának, 1758. márciusban mondott megrázó beszédeivel sikerült a híveket meggyőzni, az egész város összefogott és 10 év alatt a szanaszét heverő romokból, a várfalak, a bazilika, s főképp a középkori templom köveiből megépíttette az új plébániatemplomot, amely 1777-ben székesegyház lett.

A templomi séta harmadik, egyben utolsó állomása a szemináriumi templom volt, amelyet a karmeliták építettek 1745-48 között. A templom sorsa viszontagságossá vált, amikor 1783-ban II. József megszüntette többek között a karmeliták működését is. A polgári lakosság plébániatemplomaként szolgált 1801-ig, majd a Papnevelő Intézet temploma lett. A francia seregek bevonulása után hadicélokat szolgált a papneveldével együtt. A templom belsejét 1903-ban, majd a második világháborút követően 1955-ben restaurálták, ekkor állították helyre eredeti szépségében Franz Anton Maulbertsch freskóit, amelyek Szűz Mária életét és küldetését ábrázolják. A főoltár fölött a rokokó keretezésű Fekete Madonna kegyképe áll, amely a bécsi karmeliták Szűzanya ábrázolásának 18. századi másolata.

BPK
Fénykép és videó: Somogyi Tamás és BPK