Szoboravatás és búcsú Bánhidán - beszámoló

2018.11.29. -  Délután 16.00 órakor tartották  a Szent Mihály napi búcsúi szentmisét, amelyet Spányi Antal megyés püspök celebrált. Ebből az alkalomból a város átadta a Kossuth Lajos utca új körforgalmi csomópontját, valamint felavatták Bánhida újratelepítésének 400. évfordulójára készített Bánhidai Földművelők Emlékszobrát.

Fotó: Bánhida

Bánhida újratelepülésének 400. évfordulója – köszöntő gondolatok
Mit mesél a történelem…

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ezen a nevezetes ünnepen elmondhatom egy öreg bánhidai gondolatait. Tudom, ma már kevesen értik a régi bánhidai szlovák nyelvet, ezért mondhatom szomorúan, hogy Bánhidán elszenderedett (obdormivit) a szlovák nyelv. Ha ezt a visszaemlékezést 1718-ban magyarul mondom 90 % a hallgatóságnak nem értette volna, most pont fordított a helyzet.

Visszatekintve Bánhida történelmére, méltán mondhatjuk, hogy történelmileg nevezetes hely. Már 1288-ban említik egy birtoklevélben, de igazi történelmi hellyé Kézai Simon (IV. László krónikása) emeli, amikor megírja a Bánhidai Csata történetét. Árpád fejedelem seregei itt a Gerecse melletti dombokon győzték le Szvatopluk seregét, és vették véglegesen birtokba az egykori Pannóniát. A mohácsi vész után 1543-ban a Tata felé vonuló török seregek lerombolják Bánhidát, romokba hever a Mátyás király korában faragott kövekből épült templom is, 1570-ben már pusztaság az egész táj. Kun Máté a Bánhidáról elmenekültek és leszármazottjaik nevében 1617-ben levélben fordul a Pozsonyban székelő császári kamarához, hogy engedélyezzék visszatelepülésüket Bánhidára. A Kamara hozzájárul. A visszatelepülés 1618-22 között kezdődött, és ezt a 400 évvel ezelőtti eseményt ünnepeljük.

1715-ben országos összeírást tartottak, ekkor Bánhida 26 családdal szerepel a nyilvántartásban, 1720-ban a megismételt összeírás során már 30 családot regisztráltak. A listán szereplő nevek alapján, már többségben voltak a katolikus szlovákok.

A történelmi forrásoknak két biztos eleme, egyik a birtoklevelek köre, a másik az egyházak által templomonként vezetett „História Dómus” és a felügyelő püspökségek gazdálkodási jegyzőkönyvei. Mit ír a bánhidai katolikus templom krónikája. Első papunk Stublics György 1714-18 között szolgálta híveit, minden bizonnyal neki köszönhető, hogy 1714-ben fedél alá kerültek a mátyás-korabeli templom romjai. A historia dómus szerint 1719-31 között bánhida híveit Tatáról gondozták. Nagy László c. prépost halála után a Bánhidai Plébánia könyvtárának leltározása közben előkerült egy születési anyakönyv, amely a hivatalos egyházi anyakönyvezés 1732 előtti időszak 1719. március 27. -1731. március 29. között születettek jegyzékét tartalmazza.

Az anyakönyv 12 évet ölel át és 799 születési bejegyzést tartalmaz. Ki kell hangsúlyozni, hogy ez nem csak bánhidaiak nevét tartalmazza, hanem azokét is, akiket itt, Bánhidán kereszteltek. Ha áttekintjük az újratelepülők számának alakulását 1618-1720, majd 1720-1763-ig terjedő időszakban, látható hogy a vérzivataros XVII. században 5 nagycsaládnál nagyobbra nem tudott növekedni. Azonban amikor báró Eszteházy József 1727-ben megvásárolta a Tatai-Gesztesi birtokot, és 1733-ban kiadta a betelepítésről szóló pátensét ugrásszerűen megnövekedett a betelepülés és 1768-ra már 122 család lakik Bánhidán.

Befejezésül szeretném megköszönni Visegrádi Józsefnek és családjának, amiért gondoltak arra, hogy emléket kell állítani Bánhida újratelepülésének 400 éves évfordulójára. Köszönet a polgármesternek, hogy támogatta a kezdeményezést és minden segítőnek. Köszönet Kanalas Sándor szovátai fafaragónak, aki a Hargitából érkezett farönkökbe véste a „Bánhidai parasztcsalád” emlékművét. Végül még egyszer köszönet illeti Gyüszi László tanár úr Bánhida történelmének kutatásában végzett munkáját. Kun Máté mellett annak az öt családnak a nevét, akik 1618-22 között vállalva a veszélyt letelepedtek Bánhidán nem tudjuk, de reméljük, hogy leszármazottaik nevét Stublics plébános anyakönyve, vagy az 1715-20-as összeírások listáján lévő nevek között ott vannak ők is. Köszönjük munkájukat, és kérjük a Jóistent, adjon nekik mennyei békességet.

Forrás Dr. Németh Imre