Spányi Antal püspök a 2024-es római nemzeti zarándoklatról

2024. 05. 09. | | 2024. 05. 09.

A Szentatyától kapott örömet hoztuk haza – Spányi Antal püspök a 2024-es római nemzeti zarándoklatról

2024.05.09. - A Magyar Katolikus Püspöki Konferenciát Ferenc pápa 2023-as nagyhatású magyarországi látogatása arra indította, hogy a Szentatyának való köszönet jeleként az apostoli út első évfordulójához kapcsolódóan nemzeti zarándoklatot vezessen Rómába. A csoportos és egyéni úton ezerötszáz zarándok érkezett az örök városba, hogy a főpásztorok vezetésével felkeresse a pápai bazilikákat, és magánkihallgatáson találkozzon Ferenc pápával. A zarándoklat mindhárom napján voltak magyar nyelvű szentmisék, illetve Ferenc pápa személyesen is fogadta a magyar zarándokokat. A római találkozás jelentőségéről és személyes élményeiről Spányi Antal megyés püspököt kérdeztük.

Püspök úr, hogyan tudja megerősíteni, szolgálni a Szentszék, elsősorban a pápa a katolikus egyház egységét?
A keresztények egysége a mi egyházunknak, hitünknek, vallásosságunknak egy fontos központi eleme. Senki nem élheti meg a hitét Jézus Krisztushoz kapcsolódóan a saját elképzelései szerint. Katolikus hitünket egységben az Úr Jézussal, a pápával, és egységben az egyházzal tudjuk megtartani. Ezt az egységet, amit vallásos hívő lélekkel próbálunk megélni, erősítenünk kell. Sokan nem akarnak semmiféle közösséghez tartozni, sem nemzethez, sem egy kultúrához, és a hagyományok őrzése is egyre megkérdőjeleződik. Az egység katolikus hitünk alapja, hiszen Jézus is így imádkozott: legyenek mindnyájan egy, mint ahogy mi egyek vagyunk az Atyával, hogy legyünk mi is egyek Őbenne. Kifejezetten az összetartozásról beszél a szőlőtőről és a szőlővesszőről szóló példabeszédében.

Püspök úr, mit gondol, milyen lépéseket kell tennünk a katolikus egyház egysége érdekében?
Az összetartozásért, az egységért tennünk kell. Nem lehet csak alkalmanként megélni az egységet, mert nem leszünk különben igazi katolikusok. Lehetnek vallásos hangulataink, imádságaink, de azt a tapasztalatot, amit az egyházban kapunk meg, az egység öröme és ereje kimarad az életünkből. Amikor elmentünk Ferenc pápához, szerettük volna megköszönni neki azt az ajándékot, amit nekünk adott egy évvel ezelőtt, magyarországi látogatásakor. Amikor itt volt az Eucharisztikus Kongresszuson, már akkor is nagy élmény volt a Vele való találkozás, és Őt is mélyen érintette, amit megtapasztalt a magyar egyházról és a magyar emberekről. Látta azt a hatalmas tömeget, amely megtöltötte a Kossuth teret, a Parlamenttől a Hősök tere felé vezető nagy-nagy körmenetet és a többi eseményt is. Ekkor döntötte el, hogy keresi azt az alkalmat, hogy újra eljöjjön. Bár idős és beteg, nehezen tud már sok mindent megtenni, de kész volt eljönni. Azok a napok, amikor találkozhattunk vele mint papok a Bazilikában, mint ifjak a sportcsarnokban, a karitász szervezésében, mint menekültek, a perem szélére szorultak a Rózsák terei templomban, vagy a búcsú szentmisében, nagy öröm és ajándék volt. Ezt illett viszonozni azzal, hogy a püspökök, papok, hívek együtt fejeztük ki köszönetünket a Szentatyának azért a nagy áldásáért, amelyben részesültünk és amelynek kegyelmeit újra és újra átélhettük, amelyben megerősödhettünk.

Hogyan élhették meg az egységet a magyarok a Szentatyával ezen a zarándoklaton?
Az MKPK tagjai nagy örömmel mentek a Pápához, hiszen nagy igazság, hogy az Egyház szíve Rómában dobog. Öröm volt látni a papokat, akik meghallották a hívó szavunkat és fontosnak tartották, hogy együtt menjünk és megéljük az egységet, amelyben mindannyian gazdagodhattunk. Nagy öröm volt, hogy 1500 hívő részt vett a zarándoklaton, akik közül sokan családosak voltak, egészen kicsikkel is eljöttek, és voltak fiatalok és idősek is. Mindenki nagyon boldog volt, mert megtapasztalták, hogy ez nem egy utazás, hanem kegyelmi ajándék Istentől. Róma sokkal többet jelent a Szentatyával, olyat, amit mélyen magukba vihetnek haza.

Püspök úr, kaphatnánk-e bepillantást a római zarándoklat eseményeibe?
Szép élmény volt első este, hogy az MKPK megjelent tagjaival a Villa Mater Redemptoris kápolnájában Veres András püspök mutatott be egy csöndes, meghitt szentmisét, amivel ráhangolt minket a ránk váró eseménysorozatra. Az első alkalommal a Callixtus katakombába mentünk el, amely mindig nagy élmény. Ott lenni, ahol mintegy félmillió embert, sok vértanút temettek el, egészen kicsi gyermekeket is, megrázó és felkavaró. Megdöbbentő látni, ahogyan épült, ahogyan eltemették itt a hitvallókat. Ezen a megszentelt helyen megerősödtünk a hitben. Abban, hogy meg kell vallani és vállalni kell a hitünket, annak nehézségei és veszélyei ellenére is. És persze innen elmenni a lateráni bazilikába, az egyház főszékesegyházába, a pápák székesegyházába, amely a világ minden templomának feje és anyja, ugyancsak megerősítő, felemelő érzés volt.

Milyen lelki többletet, élményt adott ez a templom, ez a nap a jelenlevőknek?
A szentmisén jó volt látni a megtöltött székesegyházat, ahol egy szívvel és egy lélekkel tudtunk imádkozni az egyházért. Lélekemelő élmény volt, és az egységben megerősített minket. Kerestük aztán az alkalmat, hogy együtt maradjunk, és egy közös vacsorával együtt töltsük az időt, örüljünk a személyes találkozásoknak. A szerdai napon a Szent Pál-bazilikában volt a szentmise, ami sokak számára kedves templom. Láthattuk, hogy a pápák ábrázolásának sorába Ferenc pápa után van még egy hely, amely persze nem azt jelenti, hogy nem lesz több pápa, hanem azt jelenti, hogy egy új sort kezdünk majd, ami remélhetőleg hosszú időn keresztül, de újra telítődik majd.

Ennek a szentmisének volt egy külön aktualitása is.
Ezen az alkalmon Udvardy érsek úr vezette a liturgiát, aki éppen a névnapját ünnepelte. Sajátos hangulata volt a szentmisének, amelyet Szent Pál sírja felett mondtunk. Ott lenni a zarándokok sokaságával, ahol a helytállás, a hitvallás, a kitartás, az elmélyülés szentjét tiszteljük. Ez is zarándokutunk kincsévé vált.

A nemzeti zarándoklat csúcseseménye április 25-én, a reggeli és délelőtti program volt a Vatikánban. Megtörtént a találkozás a Szentatyával.
A hazautazás előtti napon találkoztunk a Szentatyával a VI. Pál teremben. Ez egy óriási terem, ahol 10 ezer ember elfér. Úgyhogy a mi 1500-2000 zarándokunk ennek egy kis részét töltötte meg, de mégis úgy éreztük, ez a terem teljesen a miénk, Ferenc pápa hozzánk jön. Ez egy közvetlen, személyes, az érintést is magába foglaló találkozás volt. A Szentatya korán kezdte a napját, imádságai után már reggel találkozott a köztársasági elnök úrral, de nagyon frissen, jókedvűen jött, sugárzó örömmel érkezett a terembe. Köszöntött bennünket, és visszaemlékezett magyarországi látogatásának eseményeire. Biztatott minket a kitartásra, a hűségre, a hitvallásra, arra, ami a keresztény életünk lényege. Igyekezett minél többünkkel közvetlen kapcsolatba kerülni. A pápai kihallgatásokon általános szokás, hogy a jelen levő püspök odajárul a pápa elé, és van módja egy-két szót mondani, illetve egy kézfogásra. De a Szentatya ezen túl a kerekes székével végigvitette magát a zarándokok között, hogy legalább egy kézfogás, egy érintés legyen a hívek egy jelentős részével és külön a kispapokkal, a diakónusokkal és papokkal kezet fogjon.

Püspök úrnak milyen személyes élménye volt a Szentatyával?
Nagyon jó volt látni az örömét és derűjét, pedig lenne oka a keserűségre. Idős ember, fájdalmai vannak, a kerekes székéből a maga erejével fel sem tud kelni, és természetesen látja az egész világegyház örömét és minden gondját. Azokat a támadásokat és azokat a veszélyeket, amelyeket a világon sokfelé teremtenek a kereszténységgel szemben. Ezeket Ő mind első kézből tapasztalja, de erős lélekkel viseli, mert imádságos lélek. És ragyog, sugárzik belőle a krisztusi öröm. Örült, persze az ajándéknak, annak a könyvnek, amely összefoglalja magyarországi látogatásának eseményeit, de öröme túlmutatott ezen. Ez nagyon fontos a zarándokoknak és mindannyiunknak, hogy ne arra tekintsünk, ami hiányzik, ami nehéz, ami kellemetlen, hanem próbáljuk a Szentlélek szemével meglátni, hogy az Isten velünk van. A jóban és a rosszban is, és ha keresztet viszünk, az is Jézushoz visz bennünket közelebb. Ez a mi örömünk, ez a mi életünk. A Szentatya erről tett fontos tanúságot nekünk a találkozás alkalmával.

És eljött a záróeseménye a nemzeti zarándoklatnak.
A Szent Péter-bazilikában volt a szentmise, a legnagyobb, a legdíszesebb, a legpompásabb templomban, ahol szentjeink és szent pápáink is nyugszanak. A katedra oltár előtt voltunk, mert a baldachint, a kupola alatti csodálatos bronzépítményt éppen renoválják, így mögötte tudtunk helyet foglalni. Azt gondolom, hogy ez is Gondviselés volt, mert a Szent Péter- bazilikában csak kevés helyet tudtunk volna elfoglalni. De a baldachin mögötti részt megtöltöttük, és így jó érzés volt megélni a magyar nyelvű közös énekek zengését, a magyar imádságot. Jó volt látni a papok nagy számát, megtapasztalni az imádkozó emberek és a szentáldozáshoz járulók sokaságát.

A püspökök jártak a Pápai Magyar Intézetben is, hogy meglátogassák az ott tanuló fiatalokat, de volt alkalmuk még ünnepelni is.
Ezen a napon nemzeti ünnep Olaszországban, vásárolni nem lehetett. De egy kedves élménye volt a napnak, hogy este az EWTN római irodája meghívott bennünket. Bemutatkoztak a tv-csatorna munkatársai, és néhány szót szóltunk mi is, hogy megerősítsük, miért fontos számunkra az EWTN jelene és jövője, azt, amiben a tv-csatorna fontos és jelentős pasztorációs eszköze lehet a magyarországi egyháznak is. Mint ahogy a világ számos országában ott vannak sokmillió háztartásban, otthonban, és viszik a krisztusi örömhírt. Jó volt ott is együtt lenni a papokkal, a zarándokokkal.

Tartalmas és sok élménnyel teli napok voltak ezek, milyen gondolatokkal, érzésekkel tértek haza?
Elég fárasztó volt, hiszen egy zarándoklaton kevésbé a pihenésen van a hangsúly, az ember inkább azokat az élményeket keresi, amelyek még sokáig élhetnek benne. Hajnalban indultunk vissza, kicsit fáradtan, de lelkileg gazdagodva, örömben tértünk haza. Hoztuk azt az örömet, amit a Szentatya adott nekünk a magyarországi látogatása alkalmával, és amelyet ezen a viszontlátogatáson kaptunk Tőle. Ezt az örömet most a magyar egyházban próbáljuk továbbadni: minden püspök a maga egyházmegyéjében, minden pap a maga híveinek, és mindazoknak, akik nem tartottak velünk. Remélve, hogy jövőre, a Szentévben, még többen tudunk részt venni azokon a szent eseményeken, amelyekkel az egyház meg akar ajándékozni bennünket.

Berta Kata
Képek: MagyarKurir