A nagypénteki szertartást Spányi Antal megyés püspök vezette a Székesegyházban. Nagypénteken az Egyház nem mutat be szentmisét, hanem ősi liturgiával ünnepel. A szertartásoknak három része van, az igeliturgia, a kereszthódolat és a szentáldozás.
Az üres tabernákulum előtt kezdődött a szertartás, majd a püspök, a papok és a segédkezők leborultak a tabernákulum felé fordulva, és a térdelő hívekkel csöndben imádkoztak. Az olvasmányok fölolvasása után következett a passió eléneklése János evangéliuma alapján. Az egyetemes könyörgések mindenkit felölelnek: az egyház imádkozik a pápáért, a papságért és a hívekért, a keresztelendőkért, a keresztények egységéért, a zsidókért, azokért, akik nem hisznek Krisztusban, azokért, akik nem hisznek Istenben, a világi vezetőkért, a szenvedőkért.
A kereszthódolat erős jele a nagypénteki szertartásnak: "Íme a kereszt fája, melyen a világ üdvössége függött, jöjjetek, imádjuk!"
A mai napon átváltoztatás nincs, de áldozás van. Istennel való közösség - ez emel át minket a nagypéntek döbbenetén, és mutat tovább Krisztus keresztáldozatának gyümölcse, a föltámadás és az örökkévaló boldogság felé.
Nagyszombat a pihenés beteljesülésének napja.
Fényképeket készítette Ugrits Tamás
Korábbi év beszámolója:
| H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 |
| 29 | 30 | 31 |
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk