A Nagyboldogasszony-napi ünnepi szentmisét Spányi Antal megyés püspök tartotta Ugrits Tamás koncelebrálásával a Székesegyházban, velük együtt ünnepeltek az egyházmegye kispapjai és a hívek.
Spányi Antal homíliájában beszélt arról, hogy a keresztény világ egyik legnagyobb ünnepét üljük. Székesfehérváron több okunk is van ilyenkor ünnepelni. Nemcsak, mert keresztények vagyunk, hanem mert magyarok vagyunk, és mert Szent István itt ajánlotta föl az országot, a Mennybe fölvett Mária lett védőszentje egyházmegyénknek.
Mária nagy jel, kétezer év óta, és számunkra különösen is. Olyan jel, amely föltűnik mindenki számára, olyan, amely természeténél fogva arra hivatott, hogy irányt mutasson és megmutassa nekünk, hogy milyen az az élet, ami Isten boldogságába vezet minket. Élete és példája különösen gazdag.
Mária Istenre figyelő ember volt. A ma embere inkább önmagára figyel, de Mária – még ha volt is, hogy nem értette az Úr akaratát - bízott és figyelt Istenre. Ő pedig föltárja titkait. Elmondja sokszor és sokféleképpen. Rajtunk múlik, hogy akarjuk-e meghallani, megérteni. Mária szívében csönd volt, Isten szavain el-elgondolkodott. Ez boldogsága forrása volt számára. És ez tette képessé arra, hogy világosan meg tudja különböztetni a jót a rossztól, és hogy a világban élve is minden pillanatban Istenre tudjon figyelni. Szükségünk van arra, hogy életünk helyes irányát megtaláljuk a lelki életben is és a világban is.
Mária olyan ember volt, aki nemcsak hallgatta Isten szavát, hanem meg is tette. Isten szavát meghallotta, és mellette döntött: nem habozott, egész élete igen volt Istennek és ez az igen valóra vált életében. Példáját követve nekünk is ezt kell tennünk. Döntenünk kell: ha habozunk, ha el sem indulunk, hogy lépéseket sem teszünk abba az irányba, amerre Isten hív minket, akkor hogyan tudna segíteni Mária az úton?
Sok szöveg van a világban. Akik eddig tehettek volna, de nem tettek, most kieresztik szavukat. A szó önmagában nem elég, tettek is kellenek hozzá. Mária megértette, ha Isten szól hozzá, akkor szeret, és ezt a szeretetet tovább kell adni másoknak. Kánában, amikor mindenki jól érezte magát, ő akkor is figyelt és észrevette a közelgő hiányt, segített, készítette elő Isten tervének megvalósítását, és mikor ezt megvalósul, ő maga visszavonul, háttérben marad. Az ő szeretete tevékeny, Istent sugárzó és másokra figyelő szeretet.
Nekünk is ezt a szeretet kell megélnünk: ezért kell figyelnünk Istenre, és ezért kell megtennünk meghallott szavát. Fontos, hogy mikor annyi hangot és szöveget hallunk a világban, ne engedjük magunkat megtéveszteni, ne keressünk széthúzást, keressünk egységet. Ne keressünk egyénieskedést, hanem találjuk meg helyünket a rendben, hogy összefogva együtt építsük a világot Isten tervei szerint gyermekeinknek, a jövő nemzedékének.
Az ünnep kegyelme váljon bennünk tettekké, és mutasson irányt.
Hazánkban Nagyboldogasszony napja Szent István óta parancsolt ünnep. Bár a mennybevétel dogmáját XII. Pius pápa viszonylag későn, 1950-ben hirdette csak ki, az ünnep az Egyház sok évszázados hitbeli meggyőződését tükrözi. Magyarországon ez a nap 1948-ig munkaszüneti nap volt.
- Marian -
Korábbi év beszámolója:
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk