1927. április 1-jén az egyetemi templom szószékén lett rosszul, és másnap a Központi Szeminárium egyik szobájában halt meg Prohászka Ottokár püspök. Személyére, a magyar egyháztörténet és szellemtörténet nagy formátumú egyéniségére emlékeztek a Központi Papnevelő Intézetben megrendezett tudományos konferencián. A tanácskozást a Székesfehérvári Egyházmegye és a szeminárium közösen szervezte.
Köszöntő szavaiban Bíró László püspök, a szeminárium rektora kiemelte: a tanácskozáson Prohászka Ottokár életmûvét felidézve erőt kívánnak meríteni az Egyház előtt álló feladatok teljesítéséhez, és a tudomány eszközeivel, a tények figyelembevételével szeretnék elemezni Prohászkának a magyar egyház és társadalom történetében betöltött szerepét.
A konferencia egyik szervezője, Mózessy Gergely levéltárigazgató bevezetőjében felhívta a figyelmet arra az ifjú generációra, akik az idei év Prohászka pályázatán az életmû feldolgozásában kimagasló munkákat végeztek.
A konferencia első előadója, Szabó Ferenc jezsuita a Prohászka-kutatás történtét idézte fel. Prohászkáról számtalan visszaemlékezés és értekezés született, de több évtizednyi munka után sem tekinthetjük életmûvét feldolgozottnak. Igazán nagy lendülettel csak a rendszerváltás után nyílhatott lehetőség Prohászka szellemi hagyatékának feldolgozására, mûveinek közreadására, teológusok és történészek közremûködésével.
Horváth Pál filozófiatörténész Prohászka legegyénibb hangvételû mûvének, a Diadalmas világnézetnek forrásait keresve arra mutatott rá, hogy ő volt az első, aki Magyarországon a keresztény világnézetről mai szemmel nézve is modernül gondolkodott. Nem a korral szemben, hanem – párbeszédet folytatva – a korhoz szólóan igyekezett elhelyezni a keresztény gondolkodást a világban.
Tengely Adrienn doktorandusz Prohászka Ottokárnak az 1918-as polgári forradalomhoz, a demokráciához való kezdeti bizalommal teli viszonyát elemezte kordokumentumok alapján. Részletesen elemezte az 1919 áprilisára kiírt – végül meg nem rendezett – választásokkal kapcsolatos munkálatait. Prohászka elfogadta és megértette a független demokráciát, de a szociáldemokrácia térhódítása ellen a keresztény szociális eszmét tartotta követendőnek – összegezte előadását a történész.
Orvos Levente somogysámsoni plébános teológiai szempontból vizsgálta a zsidóellenesség kérdéskörét, különbséget téve a hit- és erkölcsvédő antijudaizmus és az antiszemitizmus között. Zsidó szerzők önkritikájának ismertetésével idézte meg azt a kort, melyből kiszakítva Prohászka mondatait ma is gyakran antiszemitimussal vádolják egyházellenes írásokban. Szolzsenyicin elemzéseire támaszkodva ismertette a numerus clausus orosz előzményeit.
Prohászka László a pesti belváros – egykori és jelenleg is látható – Prohászka-emlékeinek történetét elevenítette fel. Bemutatta a szobrokat és emléktáblákat, valamint alkotóikat, melyek a főváros egykori Prohászka-tiszteletéről tanúskodtak.
S. Szabó Péter filozófus Prohászka szociális tanításának időszerûségéről szólt, hangsúlyozva a püspök gyakorlatiasságát, cselekvő aktivitását is a kérdésben.
Gyorgyovich Miklós, a Távlatok munkatársa Prohászkának a Regnum Marianum mozgalomra gyakorolt hatásáról beszélt, amely által a múlt század elején a fiatal generáció katolikus restaurációt indított el.
Bella Lászlóné a századelő feminista mozgalomairól és Prohászkának a nőkérdéssel kapcsolatos újságcikkeiről, tevékenységéről beszélt. Az írásokból kiderül, hogy Prohászka felemelte szavát pl. a nők választójogáért, vagy azért, hogy társadalmi közszereplést vállalhassanak. Kiemelte a Szociális Missziótársulat megalapítását, amely bizonyította, hogy egy nőmozgalom milyen fontos karitatív tevékenységet folytathat a társadalom javára.
Szigetiné Tamás Erzsébet és Kőrösiné Dr. Merkl Hilda igazgatónő egyaránt Prohászkának az ifjúság oktatására és nevelésére gyakorolt hatását vizsgálta. Előbbi a múlt század közepéig mûködő budai Új Iskola történetét felelevenítve konkrét hatástörténeti elemzést adott, míg a budakeszi Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium igazgatónője inkább az elméleti alapokra, Prohászka – megdöbbentően időszerûnek ható – nevelésügyi gondolataira helyezte a hangsúlyt.
Prohászka válaszolni akart korának kérdéseire. Válaszait sokszor kortársai sem értették meg, politikai, de egyházi részről is sok támadás érte. A konferencia előadói ezt a „modern”, a párbeszédre és a reformokra is kész, ám a kereszténység lényegét fel nem adó egyházi személyiséget idézték fel, elemezve Prohászka püspök alakját és gondolatait, és rávilágítva az életmû eddig kevésbé ismert részleteire.
A konferencia végén a budakeszi Prohászka Ottokár Gimnázium diákjai dramatizált szemelvényeket adtak elő Az Élet kenyere címû Prohászka mûből az Egyetemi templom Don Bosco Kórusának közremûködésével.
A tanácskozás este 6 órakor az egyetemi templomban szentmisével ért véget, amelyet Spányi Antal püspök mutatott be. Bíró László püspök szentbeszédében Prohászka Szentháromság személyeivel kapcsolatos elmélkedéseit idézte fel.
MB
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk
