Első csütörtöki Eucharisztia ünnep (Almássy-telep) - beszámoló

2020. 12. 03. | | 2020. 12. 04.

 

 

 

Az adventnek különös útját kell most felfedeznünk – Elsőcsütörtök Székesfehérváron a Krisztus Király-templomban

2020.12.03. – A járványügyi rendelkezéseket betartva tartották meg Székesfehérvár katolikus híveinek elsőcsütörtöki Eucharisztia ünnepét az Almássy-telepi Krisztus Király-templomban. Spányi Antal püspök a város papságával mondott szentmisében azt hangsúlyozta, fontos, hogy ez az advent legyen a hitben való növekedés ideje.

Bevezetőjében a főpásztor azt hangsúlyozta, nem mindegy, milyen az adventi lelkületünk, hogyan várjuk az Úr érkezését, kinyitjuk-e szívünk és lelkünk ajtaját előtte? Azok a szokások, hagyományok, amelyek eddig megtartottak keresztény életvitelünkben, és biztos támaszt adtak, eltűntek. Csak kevés helyen tudnak a templomokban rorate szentmiséket tartani, és elveszett az advent igazi hangulata és jellege. Már mindenütt a karácsonyi fények és díszek vesznek körül bennünket, és karácsonyi dallamokkal ösztönzik az embereket a vásárlásra. Majd a megyés püspök arról beszélt, meg kell találnunk idei adventi utunk lényegét. Tele van az életünk fenyegetettséggel a vírus miatt is, és amellett sok minden okoz bizonytalanságot. Rohanunk, intézkedünk és aggódunk, mindeközben pedig elfelejtünk befelé fordulni. Nem próbálunk csendet teremteni magunkban, és nem sikerül többet imádkoznunk. Pedig egyre közeledik az ünnep, amely egyszer csak eljön, és félő, majd csak úgy megesik velünk. Elmúlik majd, mint elmúlt már annyi ünnep az életünkben, amikor nem lettünk jobbak, nem kerültünk közelebb Istenhez. „Ennek az esztendőnek különös az adventje, amelyben törekednünk kell arra, hogy rövid szentmiséket tartsunk, távolságtartással, maszkban, nem érintkezve egymással. Ebben a furcsa világban, amelyben azt se tudjuk, hogy lehet-e majd éjféli szentmisét tartani; az adventnek különös útját kell felfedeznünk. Egy utat, amelyet belül az életünkben kell járnunk, külső segítség és támasz nélkül. … Nem könnyű ezt a belső utat járni, mert nincs hozzá tapasztalatunk, és azt mondjuk, annyi a dolgunk, hogy erre már nem tudunk odafigyelni. Már annak is örülünk, ha egyáltalán imára futja az erőnkből vagy online módon odafigyelve, lélekben bekapcsolódva oda tudunk figyelni a szentmisére.”

A főpásztor beszédében ezért arra biztatott, fedezzük fel ebben a zaklatott adventben, hogy érdemes a régiektől tanulni. „Tanulnunk kell azoktól, akiknek az életük igazi adventi várakozás volt. Az első advent Ádámnak és Évának lett meghirdetve, ők hallották a Paradicsom ajtajában a szót: majd jön a Szabadító. Nem tudták, mikor, hogyan, és ki lesz az, de hitben kellett várakozniuk nekik, és nemzedékeken keresztül még sokaknak. Fontos tehát a hit. Nemcsak úgy általában, hanem úgy, hogy ez a hitéletemnek belső erőt, tartalmat, eligazítást adjon. Ezért a hitért kell imádkozni, ezt kell építeni, növelni magunkban. Fontos, hogy ez az advent legyen a hitben való növekedés ideje!”

Beszédében a püspök végül a próféták korát hozta példaként, amikor sok ellentmondás között kellett küldetésüket teljesíteni. Konkrét veszély fenyegette az életüket, legtöbbjük vértanúhalált halt. De mégis nagy békességet éltek meg, és amikor az Úr szólásra indította őket, vagy egy prófétai cselekedet véghezvitelére, akkor azt belső békével megtették. Így várakoztak annak az érkezésére, akinek eljövetelét bátor szóval hirdették. „Tőlük kell tanulnunk, hogy ebben a zaklatott korban, a fenyegető hírek között mindig tudjunk belső békével élni, így tudjunk várakozni az Isten eljövetelére. Olyan sok minden nyugtalanítja, izgatja az embert, tanuljunk a prófétáktól, hűséget, békességet, Istenre hagyatkozást.”

A főpásztor arra is felhívta a figyelmet, hogy a Boldogságos Szűz Mária életét is szemlélnünk kell, tanulnunk kell tőle. Hiszen Krisztusnak az első és legjobb tanítványa volt. A keresztény életet a legtökéletesebben valósította meg, és a krisztusi tanítás úgy vert gyökeret benne, hogy gazdag termést hozott. Mária élete nem volt egyszerű és könnyű, de minden nehézsége ellenére megtartotta Istenben való bizalmát. Rábízta az életét és egész családja életét. „Így tudta végigjárni azt az utat, ami számára is advent volt és elvezette karácsonyig. Nemcsak a betlehemi istállóhoz, a gyermek Jézus születéséig, hanem saját élete beteljesedéséig is, amikor Szent Fia fölvette őt az égbe, hogy ott legyen az Anya, a Fiú mellett. Ezzel a belső bizalommal próbáljuk meg ezt az adventet megélni. … Adja az Úr, hogy megtaláljuk saját adventünk belső útját, és ezen járva tudjunk egyre közelebb kerülni Krisztushoz, és közelebb vinni hozzá másokat is” – fejezte be beszédét a megyés püspök.

Spányi Antal püspök a szentmise után azért imádkozott, hogy ebben a különleges időszakban, amikor a megszokott nyugalmunkból, a mindennapi vallásos életünk rutinjából kizökkentünk, keressük az Urat, és találjunk rá újra. „Segíts bennünket, hogy ebben az adventben növekedjünk hitben, belső békében, és az egész életünket egyre inkább megnyugvással, reménnyel tudjuk Rád bízni, tudjuk a Benned való bizalommal élni az életünket. Urunk, nézz ránk, add áldásodat ránk, és Szentlelkeddel vezess bennünket! Segíts minket papjaink által is, hogy ők példát adjanak, a Te szavadat közvetítsék, és közbenjárjanak értünk Nálad!”

A főpásztor végül elmondta a Prohászka Imaszövetség imáját, majd a Tantum Ergoval, a litániával és a szentségi áldással zárult Fehérvár elsőcsütörtöki Eucharisztia ünnepe.

 Berta Kata
Fényképeket készítette: Zemlényi János



 

Korábbi évek beszámolói:

 

Képtár


< 2023. január >
H K Sz Cs P Sz V
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31          

 

 

 


 

 



 


 

 


 

 


 

 




 

 

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk