Főoldal > Híreink > Első csütörtöki Eucharisztia ünnep (Székesegyház)

Első csütörtöki Eucharisztia ünnep (Székesegyház) - beszámoló

2014. 12. 04. |

2014. 12. 08.

Spányi Antal megyés püspök tizenegy éve indította el a Székváros közös elsőcsütörtöki szentmiséjét és imaóráját, hogy a város katolikus hívei együtt imádkozzanak új papi és szerzetesi hivatásokért, azért hogy az egyházmegyében ne maradjon egyetlen egyházközség sem lelkipásztor nélkül.

Az évkezdő alkalmon a Székesegyházban Horváth Imre plébános köszöntötte a főpásztort, paptestvéreit és a híveket. Beszélt a mindig időszerű belső megtérésről, a krisztusi embereszményről. Arra kérte a főpásztort, imádkozzon a szentmisében a magyar családok megtéréséért, hitéért, hogy mindannyian elnyerjék az örök életet a Mindenható Istentől.

A megyéspüspök a szentmise elején arra emlékeztetett, advent valóban az újrakezdés ideje. Gondoljuk végig, min szeretnénk változtatni, miben kell megújítani életünket. Ne csak az álmok és vágyak szintjén maradjon meg ez az igény bennünk, hanem akarjunk a hitünk szerinti szeretetkapcsolatban élni Istennel és embertársainkkal. A főpásztor felhívta a figyelmet, számot kell vetnünk azzal, hogy hittel kértük-e „az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába”. Valóban hittük-e, hogy kérésünkre papi hivatások születnek? Feltette a kérdést, mit tettünk azért, hogy minél többen kérjük új hivatások születését.

Beszédében a püspök elmondta: ebben a szép és különleges időszakban meg kell értenünk advent üzenetét. „Tüzes lélekkel várjuk-e az Urat, vagy a lehangoló hírek elbizonytalanítanak bennünket? Hallunk agresszív tüntetőkről, zavart keltő eszmékről, olvashatunk az egyházat hiteltelennek beállító gondolatokról. Elveszítettük-e ezek miatt elveinket: a tisztaságot, a szépséget, a jóakaratot, és inkább kényelmesen hallgatunk ezekről mások előtt? Kerestük-e, mit akar Isten mondani nekünk ebben a zűrzavaros világban?”- sorolta fel a megfontolásra késztető kérdéseket.

A megyés püspök arról is beszélt, hogy az ember a bűnbeesés óta keresi Isten szavát: „Isten mindig szól, de csak akkor halljuk meg, ha megteremtjük magunkban a csendet. Az állandó zaj körülöttünk eltávolít Tőle, bezárja „halló fülünket”, a szívünket. Jézus is elvonult a pusztába, hogy az Atyával lehessen. Nekünk is szükségünk van arra, hogy elvonuljunk a magunk pusztájába, hogy meghalljuk Őt”. - mondta és arra szólított fel mindenkit, legalább néhány percet figyeljen Istenre mindennap, keresse a neki szánt üzenetet. „Mert csak így valósulhat meg az ígéret, amit Isten a Fián keresztül küldött nekünk: az emberek majd testvérként élnek egymás mellett és nem ellenségként, és követni fogják az isteni szót. ”- mondta a püspök, majd hozzátette. „Ne azzal törődjünk, mikor jön el a béke ígérete, kezdjük el élni a békét! Építsük fel azt a világot, amire a próféták vártak! Szerezzünk örömet másoknak, gyakoroljuk a megbocsátást, a szeretetet mások felé. Ne felejtsük el, vannak ma is a világban, akik legdrágább kincsüket, az életüket adják hitükért.”

Beszéde végén a megyés püspök azt kérte: „Legyünk mindannyian a lélek emberei! Az Úr érkezésére várva nyíljon meg szemünk, halljuk meg Isten szavát és legyünk szeretetének közvetítői! Ez jelenti az adventi utat, amin járnunk kell ezekben a napokban. Az vezet el bennünket a betlehemi jászolig, ha új életet kezdünk és meg tudjuk újítani a körülöttünk élőket.„

A főpásztor a szentmise után az Oltáriszentség előtt mondott elmélkedésében megköszönte Jézusnak az imádságot, amely összekapcsolja Istent és embert, amelyben mindenki kitárhatja a szívét, elmondhatja kéréseit. Megköszönte a papi hivatásokért mondott elsőcsütörtöki imákat, a templom csendjében, a közösség imájának erejében. Végül megköszönt minden pillanatot, amelyben az emberek szíve lángra gyúlt a hit megtapasztalásában, az Isten iránti szeretetben. Arra buzdított mindenkit, „hangolódjon rá” az Úrra, hallja meg a Lélek indíttatásait, amely alakítja életét, ebben az adventben is.

Az imaóra végén megemlékezett az apostolokról és arra kérte az Urat, legyenek ma is olyanok, akik akár a szenvedést is vállalva hirdetik az örömhírt. Isten minden megkeresztelt embert arra hív, hogy tegye jobbá a világot. Nehéz és felelősségteljes szolgálat ez, de Isten kegyelmével lehetséges.

Arra buzdított: „Tegye mindenki Isten elé fájdalmait és nehézségeit és megkönnyebbülve a terhektől, formálja újjá életét, a mellette élőkét, hogy Isten tervei szerinti emberré váljanak. Adja meg az Úr, hogy a Szentlélek tüzével érezze át minden keresztény missziós felelősségét és küldetését!”

BPK

Korábbi évek beszámolói: