Alsószentiváni búcsúnap spirituális gondolatokkal
2020.08.13. -
A Fatimai Szűzanya első magyarországi búcsújáró helyén, Alsószentivánon májustól októberig, minden hónap 13-án, a fatimai jelenések napjain tartanak zarándoknapot. A járványhelyzet miatt idén a második alkalommal tarthattunk búcsút és körmenetet.
Helter István atya köszöntötte a megjelenteket, s megállapította, hogy kevesebben jöttek el, mint megszoktuk, de ez a jelenlegi helyzetben természetesen érthető. Kérte a zarándokoktól, hogy ha szűkebb körben is vagyunk, a javasolt biztonsági előírásokat igyekezzenek betartani, vigyázzunk egymásra, ahogyan Mária is oltalmába fogadja a kegyhelyre látogatókat. Bemutatta Bognár István spirituálist, a győri papnevelő szeminárium lelki vezetőjét, aki örömmel vállalta a szentmisén a szolgálatot.
Bognár István atya köszöntötte a résztvevőket, kiemelte, hogy az idősek mellett szép számmal jöttek el fiatalabbak, sőt gyermekek is. Elmondta, hogy ő is a nagyszüleinek köszönheti azt, hogy gyermekként nem engedték meg neki, hogy ellébecolja a vasárnapi szentmiséket, fontos a családi példamutatás. Számos búcsújáró helyet megismert már gyermekként, s felidézte életútját, amelynek több állomása is sugallta, hogy ő Isten szolgája lesz. Aki 1971. október 7-én (a lepantói tengeri ütközet 400. évfordulóján, amelyben a törökök megsemmisítő vereséget szenvedtek a keresztény csapatoktól) született, a budapesti Mária utcában, ahol édesanyja a Jézus Szíve templom Úti Boldogasszony ikonja előtt ajánlotta gyermekét Istennek, Röjtökmuzsajon az Öltöztetős Madonnát, Csornán a premontrei templomban a rábaközi Szerecsen Madonnát is megismerhette, szinte elrendeltetett, hogy lelkész legyen belőle. Édesapja példájára orvosnak készült, mentőápolóként kezdett dolgozni, s a mentőszolgálatnál eltöltött egy év során kristályosodott ki benne az igazi hivatása, hogy lelki orvosként tegyen az emberekért, s a papi szeminárium elvégzése 1997. július 13-án (vagyis egy fatimai búcsúnapon) mutatta be első szentmiséjét.
Alsószentivánról és a kegyhelyről Eberhardt Ferenc atyától hallott először Sopronban, akit a papi otthonban ismert meg, „Ébi” atyához tömegével jártak gyónni a fiatalok. (Ferenc atyára az idősebb hívők máig emlékeznek, ő volt Alsószentivánon a leghosszabb ideig szolgáló plébános.) „Alsószentivánra egyszer el kell jutni!” – hallotta István atya másoktól is, amikor először körbejárhatta a fatimai kegyhelyet, szinte „beleszerelmesedett” a környezetbe, ahol a szép park példa Isten csodálatos teremtett világára, a kinti oltár feletti sátortető pedig Isten oltalmát is jelképezi.
Tanításként az elhangzott olvasmány, szentlecke és evangélium alapján azt a fő gondolatot fogalmazta meg, hogy bízzuk rá magunkat a Jóistenre (ahogy a szolgák is szót fogadtak Jézusnak a kánai menyegzőn), és kövessük Mária kitartó példáját. Engedjük meg Istennek, hogy felépítse bennünk Ő a saját templomát, ne adjuk fel soha a nehéz pillanatokban, ahogy Mária is elviselt mindent. Bízzunk Istenben, aki mindannyiunk számára tartogat csodát. S ami a legfontosabb: a kapott kegyelmet mindig adjuk tovább másoknak, társainknak, családtagjainknak.
Az ünnepi szentmise végén Helter István plébános megköszönte Bognár István atyának a lélekerősítő gondolatokat, majd a kegytárgyak megáldását követően került sor a megszokott körmenetre. A búcsú végül szentségimádással zárult, s a jelenlévők minden bizonnyal lelkiekben megerősödve tértek haza ezen az augusztusi délelőttön is.
Képek és szöveg: Kiss Attila
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk