20 éves a Lea Otthon - beszámoló

2025. 04. 28. | | 2025. 04. 29.

Van kivezető út, a talpra állás lehetősége – 20 éves a Lea Otthon

2025.04.28. – A Székesfehérvári Egyházmegye által fenntartott Lea Otthon 20 éve fogadja be a nehéz helyzetbe került fiatal anyákat és gyermekeiket, hogy lehetőségük legyen sorsuk rendezésére. A jubileumát ünneplő intézmény 2011 óta működik jelenlegi épületében, ahol meghitt ünnepséggel emlékeztek vissza az elmúlt két évtizedre. Spányi Antal püspök az ünnepi alkalmon megáldotta az elkészült ún. kivezető otthonokat is. Az új részleg átadásával ismét megvalósulhatott egy álom a Lea Otthon történetében.

P. Sajgó Szabolcs SJ és Vigyázó Miklós kanonok, Babér utcai plébános hozták létre 2005-ben azt az alapítványt, amely támogatta a leányanyákat befogadó, bérelt ingatlanban működő intézményt. Majd a megváltozott törvényi intézkedések miatt a fenntartó szerepét 2008-ban a Székesfehérvári Egyházmegye vette át. Német kapcsolatok segítségével 2011-ben felépítették azt az otthont, ahol most a bántalmazó kapcsolatokból menekülő anyák és gyermekeik élnek.

Spányi Antal püspök beszédében megemlékezett az alapítókról, akik egy olyan otthont álmodtak meg, ahol támaszt, menedéket találnak a rászoruló édesanyák. „Fontos az élet védelmét hirdetni, de tenni is kell azért, hogy az ilyen helyzetbe került anyáknak legyen segítsége. Köszönet mindazoknak, akik ezt az elgondolást szívükön viselték, és létrehozták az intézményt. Köszönet mindazoknak, akik itt dolgoztak, segítettek, akik üzemeltették a létesítményt, és akik rá merték bízni magukat és gyermekük életét a Lea gondoskodására. Megköszönte Hajdu Ferenc, helynök püspöki biztosnak a lelkek megmentéséért végzett szolgálatát. „Az elmúlt 20 évben itt sokan kaptak oltalmat, képzésben részesültek, az itt kapott önzetlen szeretet által sebeikből gyógyulhattak, és lehetőséget kaptak életük rendezésére. Isten áldása legyen mindenkin, aki ezért az otthonért, az itt lakókért bármit is tesz vagy korábban tett!”

Az eseményen részt vett Kardosné Gyurkó Katalin, a Kulturális és Innovációs Minisztérium miniszteri biztosa, aki felolvasta Hankó Balázs miniszter köszöntőjét. „A Lea Otthon többet jelent oltalmazó menedéknél. ... A kivezető utat jelenti, a talpra állás lehetőségét. Ez csak akkor lehetséges, ha a fenntartó, a vezetők, a dolgozók szakmai elhivatottságához és felkészültségéhez hozzájárul a hit ereje. A hit abban, hogy a cselekvő szeretet eredményes lehet, hogy minden bajba jutott anya és gyermek számára lehetséges a boldogulás. A programok, a képzések, a jogi és gyógypedagógiai támogatás, az önálló életvitelre való felkészítés, az átfogó szolgáltatási rendszer minősége ebben az otthonban azt mutatja, hogy mindenki átlagon felül ad magából. A Lea Otthon mind szakmai színvonalát, mind az ellátottak számát, mind a szolgáltatások komplexitását tekintve kiemelkedő sikerességgel végzi családmentő munkáját” – köszönte meg elismerő szavakkal a Lea-ban dolgozók munkáját a miniszter.

A Lea Otthont, a várandós, gyermeküket egyedül nevelő édesanyák felkarolását Domján Kati álmodta meg. Az ünnepségen sok év személyes belső érintettségéről beszélt, hogyan is indult el 21 évvel ezelőtt egy Tisza-parti tárbortűz mellett az anyamentő otthon gondolata. A hatgyermekes édesanya egy tanulmányt olvasott éppen, amely felvázolta, milyen mérhetetlenül magas a tinédzser korú lányok abortusza Magyarországon. Ezek az ijesztő számok indították el azon az úton, amely az életre hívták és tettekre késztették, hogy saját családi ingatlanukban megkezdődhessék a Lea története. „Nem hiszem, hogy az érdemeinken múlik az, hogy hol vagyunk. Elgondolkodtam azon, hogy azok a gyerekek, akik mondjuk 10 éve a Lea-ban születtek, vagy az én unokáim hol vannak, miként élnek, mi történik velük. Mit tanulnak, mi áll előttük? Egyik gyereknek sem érdeme, hogy itt vagy ott van, a miénk sem, azt gondolom. Eleinte volt egy mottónk Sajgó Szabolcs atya verséből: „Ami igen és igen, és igen újra mindenekre és reád”. Nem tudunk többet tenni, mint a talentumainkkal a lehető legjobban gazdálkodunk, és akik körülöttünk vannak, azoknak segítünk használni talentumaikat. Ha semmi más nem történne itt a Lea-ban, csak az, hogy mindenféle helyzetekből kiemelve az anyák együtt tudnak lenni a gyerekeikkel nyugalomban és védettségben, ez is tudjuk, milyen nagy nyomot hagy a gyerekben. Legyenek áldottak, akik helyet találnak itt.”

Bedő Nóra, a Lea Alapítvány elnöke is visszatekintett a kezdeti időszakra, és arról beszélt, a valódi változás mindig belül kezdődik, és sohasem történik meg kapcsolódás nélkül. Az ember sohasem önmagában gyógyul, hanem a másik tükrében és bizalmában. „Láttam szenvedést, kilátástalanságot, de láttam csodákat is. Nőket, akik elhagyták a bántalmazó kapcsolatot, akik új életet kezdtek, új szakmát tanultak, és gyerekeikkel együtt képesek lettek önállóan megállni a helyüket az életben. … Köszönöm mindazoknak, akik velem együtt hittek ebben a küldetésben: az alapítóknak, a munkatársaknak, az egyházmegye dolgozóinak, az önkénteseknek, hogy ez az otthon 20 éve működhet. Köszönet az anyáknak, akik mertek segítséget kérni, változtatni, és akik nap mint nap újra és újra felállnak nehéz helyzetükből. Legyen ez az otthon még sokáig a remény szigete mindazoknak, akiknek a legnagyobb szükségük van rá.”

Az ünnepségen az otthon két volt lakója személyesen is tanúságot tett, mit jelentett számukra az otthonba belépés nehéz pillanatait átélni, szabályok közé kerülni, majd rendbe jönni. „Amikor beérkeztem az intézménybe, úgy éreztem, korlátok közé vagyok szorítva. Aztán arra jöttem rá, amikor kiköltöztünk, hogy ezek a korlátok nem engem korlátoztak, hanem azokat a dolgokat és azokat az embereket tartották távol, amelyek, vagy akik nem kellenek az életünkbe. Van, hogy ezek a korlátok elgyengülnek, nem sikerül betartani és bántódások jönnek, padlóra kerülünk, de akkor tudjuk, hogy ezekbe a korlátokba lehet kapaszkodni. … Amikor a gyerekeimmel a Lea Otthon ajtaján beléptem, egy új Hajni született. Jobbra sikerült, mint volt, amit nagyon nagy szeretettel és hálával szeretnék megköszönni mindenkinek.”

A tanúságokból persze nem maradt el a buzdítás sem a bentlakók számára. „Nem tudom, honnan érkeztél, lehet, hogy rettenetes gyerekkorból, vagy felnőttként ugyanazokba a gödrökbe estél bele, vagy bántalmazó kapcsolatból jöttél. De a múltat zárd be, és tudjál rátekinteni úgy, hogy legyen hited abban, megkapod a támogatást a továbblépéshez. A kulcs az Te vagy, és ha Téged valaki leszól, akkor tudd, hogy hazudik. Nézz a gyereked szemébe és lásd, hogy milyen fantasztikus képességekkel áldotta meg az Isten, és képes fejlődni, haladni. Ez adjon erőt, hogy Te is sokkal többre vagy képes, hogy tovább tudsz jutni, és meg tudod csinálni azt, amit akarsz. … Lesznek hullámvölgyek, de ne tartsanak vissza a kétségeid, mert igenis megadatott az az erő, ami továbbvisz az életben. Én nem lehettem volna jobb helyen, mint itt a Lea-ban. Nemcsak, hogy összerakták a szilánkokat, hanem már a repedések sem látszanak. Teljes embernek érzem magam.”

Varga-Hegyi Esztert, a Lea vezetőjét lelkiismeretes munkájáért háromszor is megválasztották az intézmény élére. Az igazgatónő meghatottan beszélt arról, hogyan élte meg az elmúlt 20 évet „Nagyon sok nehézségen mentünk keresztül ez alatt a 20 év alatt, de Isten minden problémához megoldást kínált. Például, a kezdetek kihívásaira, hogy hogyan tudjuk a megálmodott koncepciót a Családok Átmeneti Otthona törvényi keretei közé szorítani. Majd anyagi gondok következtek, amelyek akkor oldódtak meg, amikor a Székesfehérvári Egyházmegye átvette az otthon fenntartását” – emlékezett a kezdetekre az igazgatónő, majd felsorolta a további hullámvölgyeket, amelyeket a Covid, az épület leázása okozott, vagy a képzések újraindítása, az önkéntesek újra toborzása. 2024-ben az intézmény azonban újra talpra állhatott, a csoportfoglalkozások, a kirándulások, a közös programok, a tréningek és képzések száma és minősége elérte a korábbi színvonalat. Újra tudtak annyi önkéntest toborozni, akik érdemben tudták segíteni a falak között zajló munkát. „2025-ben már mondhatjuk, hogy a régi munkatársak elhivatottsága és az új munkatársak lelkesedése további fejlődést tett lehetővé. Ennek a fejlődésnek egy lépcsőfoka, hogy elkészült az otthon új két külső férőhelye, amely átmenet lesz az intézményi lét és az önálló élet között. „20 év nagy idő, sokszor elfáradtam, de az erős nők, akik itt megfordultak nálunk, másrészt a gyerekek mosolya, az, hogy itt gyönyörű gyerekek születhettek meg az otthon falai között, az együttműködő partnereink erőt adtak ebben a küldetésben. A Lea Otthon előtt még sok kihívás és lehetőség áll, de azzal, hogy évente átlagosan 50 családnak lehetőséget biztosíthatunk, hogy együtt maradjanak, ezzel már most komoly nyomot hagytunk magunk után.”

A Lea Otthon munkatársai egy megható és sok örömet sugárzó fotóösszeállítással mutatták be, hogyan élnek az anyák a gyerekeikkel a Lea Otthonban, milyen lehetőségeket kaptak, hogy életüket kézbe vegyék, önállóan folytatni tudják.

Hoppál Mihály BassPoetry és fia Bors muzsikája, amelyben az irodalom és a zene rendhagyó találkozását élhettük meg, tette még emlékezetesebbé az ünnepet. Hoppál Mihály irányításával a Lea Otthon három tehetséges gyermeklakója is bemutatkozott. Énekes, verses, táncos produkciójuk hol könnyet csalt a szemekbe, hol elismerő mosolyra késztették a hallgatóságot.

Az ünnepség zárásaként volt Leás lakók is küldtek néhány szívhez szóló, buzdító gondolatot a bentlakóknak, és természetesen a hála és köszönet szavait a segítőknek, hogy talpra álltak, és folytatni tudták életüket.

Spányi Antal püspök az ünnepség után megáldotta a Lea Otthon új részlegét, a két kivezető otthont.

Írta és a fényképeket készítette Berta Kata