Immár negyedik alkalommal rendezte meg a Székesfehérvári Egyházmegye az ún. „Látónapot”, amely minden év szeptemberében kerül megrendezésre a Szent István Mûvelődési Házban. A találkozó a papság és a világi hívek együttműködését szolgálja, ezért minden egyházközségből a meghívottak között szerepeltek a papok mellett a képviselőtestületi elnökök, karitászvezetők, hitoktatók. A konferencia témája volt az új Egyházmegyei Törvénykönyvben is megjelent „Lelkipásztori körzetek”, amelyeket az egyházmegye esperes kerületeinek részeként, a pasztoráció teljességének megvalósulásáért hoztak létre.
Spányi Antal megyés püspök bevezetőjében arra bíztatta a több, mint 300 fős konferencia résztvevőit, hogy kezdjenek el tevékenykedni a lelkipásztori körzetek pasztorális tanácsaiban, és működjenek együtt, mert az egyházmegye lelkipásztori terve csak közösségben valósítható meg. Alkalmas eszközzé, kovásszá kell válni, mert az örömhír átadása közös felelősségünk és küldetésünk. A régi szolgáltató, kiszolgáló Egyház helyett, megújult, élő egyházat kell építeni.
„A közösségi munka lehetőségei és kihívásai” címmel tartott előadásában Száraz László esperes elmondta, a közösségi életet nekünk nem szociológiai, hanem bibliai megközelítésben kell értenünk. Nem csak a közös cél tartja össze az embereket, hanem Isten Országának építése a Földön. Ennek kiindulópontja, hogy személyes kapcsolatban éljünk Jézussal. A keresztény közösség olyan ajándék, amelyet tudatosan és következetesen minden nap újra el kell fogadni és akarni kell. Az alapvető egyházi feladatok: a martüria (tanúságtétel, igehirdetés), a liturgia (közös ünneplés), a koinónia (együttérzés, azaz közösség) és a diakónia (testvéri szolgálat). Ahol ezek tartósan jelen vannak, ott teljes értelemben vett keresztény közösség, egyház él. Az előadás végén példaként egy elmélkedési módszert (sulpice-módszer) mutatott be az előadó, egyéni és közösségi gyakorlatra, melynek lényege Jézust megtalálni az evangéliumban, a szívemben és kezemben, vagyis a cselekedeteimben.
Ezután a világi krisztushívők lehetőségeiről és feladatairól Szalma István diakónus, iskolaigazgató beszélt. Példaként II. János Pál pápa levelét, a Christi fideles laici-t említette, amely hangsúlyozza az evangéliumi üzenetet átérző laikusok mozgalmának jelentőségét a jelenkor feltételei között. Kiemelte a világiak szerepét az egyházi értékek bemutatásában és őrzésében, amelyet a Szent Imre év pályázata és a színvonalas kiállítások is bizonyították. Fontos a helyi közéletbe való bekapcsolódás, hogy közösségeinket világiak képviseljék az önkormányzatoknál. Rendkívül fontos, hogy alkalmasak legyenek a szolgálatra, akiket a lelkipásztori munkába bevonnak. A lelkipásztori kisegítő például nem lehet intoreláns, kellő hűséggel és komoly szellemi felkészültséggel kell rendelkeznie, aki képes bölcs döntéseket hozni. Az egyházi adószedő sem lehet kíváncsi vagy tolakodó természetű. Munkája missziós munka, összekötő kapocs a hívek és a plébánia között. Az előadás végén a plébániákon működő lelkiségi mozgalmakról és a média fontos szerepéről hallhattunk.
A papság lehetőségeiről és feladatairól Dózsa István plébános beszélt, aki először saját példáján mutatta be, milyen nehéz lelkipásztori munkát végezni pl. hat települést összefogva. A plébániákon dolgozó világiak is nehezen értik meg papjukat, miért nem náluk dolgozik többet. A lelkipásztori körzet nagy lehetőség és feladat, amire újdonsága miatt nem lehetett készülni. Számot kell vetni a lelkipásztoroknak, miért lettek papok, és minden egyéb munkát, ami átadható, ami nem szorosan kapcsolódik szolgálatukhoz át kell adni a világiaknak. Ehhez jó közösség kell, amelynek szervezése komoly feladat. A lelkipásztori körzetek, a papság, a közösségek, munkatársak összehangolt munkája által nagy lehetőség arra, hogy valamennyi plébánián a lelkipásztori ellátás teljessége megvalósuljon.
Végezetül kompetencia kérdésekről és a pasztorális tanácsok idei gyűléseinek tennivalóiról tájékoztatott Hajdu Ferenc provikárius. Előadása elején fontos tudnivalókra hívta fel figyelmet, amely alapul szolgálnak a lelkipásztori körzetekben, a plébániákon folyó munkának. Fontos, hogy ki miben kompetens pl. más a szerepe a Pasztorális Tanácsnak és a Képviselő Testületnek: feladatuk a pasztorális munkában kapcsolódik egymáshoz. A lelkipásztori körzetek pasztorális vezetőire komoly munka hárul, hisz a körzet pasztorális tanácsának megalakulása után, a körzetükhöz tartozó plébánosok munkáját összehangolva közös pasztorális munkatervet kell kidolgozniuk. Ezek a tervek alapjául szolgálnak annak, hogy az egyházmegye pasztorális célkitűzései megvalósuljanak. Mindezekhez komoly állapotfelmérést kell készíteni, a körzetek személyi, lelki és anyagi lehetőségeiről.
Az elhangzottakat kiscsoportban beszélték meg a jelenlevők. A plénum megbeszélésen mindenki elmondhatta véleményét, feltehette kérdéseit. A találkozó végén a főpásztor zárszava következett. „Reményünk van arra, hogy a közös, nagy egyházmegyei programjaink segíthetik a plébániai közösségek élettel való telítődését. Tegyük teljesebbé közösségi életünket a közös programokon való részvétellel és a lelkipásztori terv megvalósításába való bekapcsolódással.” A Látónap a ciszterci templomban, hálaadó szentmisével zárult.
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor
Korábbi évek beszámolói:
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk
