Főoldal > 167 éve született Prohászka Ottokár püspök

167 éve született Prohászka Ottokár püspök - beszámoló

2025. 10. 10. |

| 2025. 10. 12.

„Egy ország püspöke volt” – Konferenciával és ünnepi szentmisével emlékeztek Prohászka Ottokár püspök születése 167. évfordulóján

2025.10.10. – 1905. október 17-én, 120 éve nevezték ki Székesfehérvár püspökévé Prohászka Ottokárt. Ebből az apropóból tette mérlegre egyházkormányzati munkáját Mózessy Gergely gyűjteményigazgató, püspöki levéltáros a nagy püspök születése évfordulóján, a hagyományosan megtartott emlékező konferencián, a Vasútvidéki Prohászka-templomban. Az előadást követő ünnepi szentmisében Spányi Antal püspök Prohászka püspököt úgy állította a hívek elé, mint aki a maga tehetségével, egyszerű emberségével és tiszta szívével világos utat mutatott kortársainak, és követendő utat mutat a ma emberének is.

Mózessy Gergely – Prohászka Ottokár, a Püspök – című előadásában a főpásztor egyházkormányzati munkásságát járta körül azt hangsúlyozva, hogy Prohászka munkássága messze túlmutatott a székesfehérvári egyházmegye keretein. „Sírfelirata – mint látjuk, Glattfelder Gyula szavaival – Magyarország apostolának és tanítómesterének nevezi; Wolff Károly politikus az „ország püspökeként” aposztrofálta, ami persze egyházjogi szemmel értelmezhetetlen fogalom. A történeti irodalom pedig a századvégi katolikus reneszánsz programadóját és vezéralakját, vagy a II. Vatikáni Zsinat eszmei előfutárát vélte meglátni benne. E távlatok miatt helyi munkásságának értékelése elég nehéz feladat” – kezdte gondolatait Mózessy Gergely, majd Prohászka püspökideáljáról beszélt, „… aki a lelkek atyja, aki apostol, aki izzik az eszme hevétől, és lángol meggyőződésének kiterjesztésétől, aki gyóntat, prédikál, akinek érzéke van a természetfölötti élet, a bűn és erény iránt. Ezen az úton indult el, amikor maga is püspökké lett, minden karriervágy nélkül.”

Az előadásban szó esett püspökségének korabeli értékeléséről, amelyben megjelent a közvélekedés néhány kisarkított állítása, és amelyben negatív vélemények is rekonstruálhatók, miszerint soha nem volt otthon, rossz gazda volt anyagiakban, vagy papjai megválasztásában nem volt jó emberismerő, és magánlevelekkel kormányzott. Mindezekre reflektálva Mózessy Gergely bemutatta Prohászka ügyintézési és iratkezelési metódusait, amelyből kiderült, hogy a püspök nem akart maga körül „aulista uralmat. A postabontást maga végezte, és maga igyekezett megválaszolni a személyes leveleket.” Jellemző vonásként példát is hozott arra, hogy Prohászka a korholó leveleket iktatatlanul, magánlevélként küldte el, viszont a dicsérő szavak mindig iktatott iratokban találhatók meg. A püspök törekedett arra is, hogy személyes közelségből ismerje meg az egyházmegyéjét. Püspöksége első három éve alatt csaknem minden plébániára eljutott, s nem is feltétlenül hivatalos, ünnepi keretek között. Ez a helyismereti háttér megdöbbentő alaposságú intézkedésekhez vezette.

Prohászka papjai atyja volt – hangsúlyozta a történész és természetéből fakadóan messzemenő tiszteletet érzett az Istennek szentelt élet, a papság iránt. Papjai sorsát lelkén viselte. Gondjaikat, nehézségeiket, botlásaikat, magával vitte a kápolnába és az oltárra is. Kapcsolata papjaival általában szívélyes volt, de nem bizalmaskodó. A kor jogviszonyai miatt egy-egy plébánia-betöltésekor ugyan a kegyuraké volt a döntő szó, de Prohászkának szabad keze volt a káplán dispozíciók terén. Ha tehette, a fiatal pap képességeinek megfelelő plébániát keresett, ahol nem várta kudarc, de ahol képezhette is magát. A püspöknek szabad keze volt saját közvetlen, aulai munkatársainak megválasztásában is. Egyöntetűen úgy emlékeztek vissza rá közvetlen munkatársai, hogy szerette és nevelte őket, odafigyelt reájuk.

Prohászka mint lelkipásztor és apostol, szívesen tanított és gyakran prédikált, de nagyobb hatásfokúnak érezte a több emberhez elérő pásztorleveleket, melyeket örömmel és gyakran fogalmazott. Gyóntatott és rendszeresen látogatta a betegeket – hangzott el az előadásban, és abba betekintést kaptunk, hogy Prohászka szokásokhoz nem illeszkedő egyházkormányzata mennyi konfliktust rejtett magában. Nem volt feszültségmentes együttműködése például azokkal a testületekkel, amelyekkel a kormányzat bizonyos terheit meg kellett osztania.

A világiakkal kapcsolatosan Prohászkáról megtudhattuk, hogy olyan egyházat képzelt el, amelyben a hívek öntudatosak és tevékenyek, nem pusztán „anyakönyvi rovattöltelékek”. Sürgette, hogy az egyház lépjen le a közjog bástyáiról, hogy a nép érezze a szeretetét. Egyesületi keretekben is törekedett a hívek aktivizálására. 1919-től az egyházközségi szervezetek létesítését látta új útnak és lehetőségnek. Ebben előremutató volt az 1931-ben létrejött Actio Catholica, amely épp az egyházközségi szervezeteken keresztül igyekezett egy irányba terelni és programot adni a sokszínű vallási egyesületi életnek. Ide tartozik a zsinat összehívása is, amelyet Prohászka aprólékos előkészítő munkával megszervezett, és amelyen a „papi élet és fegyelem” témáját kidolgozó bizottság elnöki tisztét magának tartotta fenn. Erről a témáról egyfelől szigorúbban gondolkodott, mint más egyházmegyék, másrészt életszerűbben. De mindenképpen a mindennapi élet csapdáit jól ismerően szabályozta azt.

Zárszóként a történész elmondta: Prohászka Ottokár csaknem 22 éven át volt Székesfehérvár püspöke. Gyakran forgott országos ügyekben, s a sajtó rendkívül gyakran emlegette hivatalával együtt. Prohászka, a „székesfehérvári püspök” egyfajta reklámhordozójává lett Székesfehérvárnak életében – de egyébként halálában is, mert műveinek kiadása 1928–1929-ben; vagy ennek az emléktemplomnak az építése 1929–1933 közt; újratemetése 1938-ban szintén újra és újra a „székesfehérvári püspök” szókapcsolatot állította a nagyközönség elé – már bele sem gondolva abba, hogy az egyházmegye számára milyen kormányzatot jelentett. Az bizonyos, hogy Prohászka egyházkormányzata nem volt mindennapos. Sajátosságai azonban egyéniségéből fakadtak és önazonosak voltak.

Az előadás után Tóth Tamás c. kanonok, esperes-plébános köszöntötte a városból és annak határain túlról is érkező híveket. A szentmise elején a főpásztornak ajándékozott egy darabot abból az egyszerű, majd 100 éves fejfából, amely Prohászka püspök eredeti sírján állt, és amelyből egykori hívei lefaragtak egy-egy darabot, hogy kegyelettel hazavigyék. „Ha Isten a kereszt által akart hozzánk kapcsolódni, akkor legyen ez a kicsi darab Prohászka keresztjéből Püspök úr számára is a kapcsolatnak a fája” – adta át a plébános az ajándékot a főpásztornak.

A város papságával bemutatott szentmisében Spányi Antal püspök Prohászkát iránymutató pásztornak, életútját követendő példának nevezte. Akinek Isten szava, Isten eligazító szeretete a Szentíráson keresztül szívéig hatolt. „A Bibliát forgatta, olvasta, tanulta, elmélkedett fölötte, tanította a rábízott kispapságnak, és mint püspök a papságnak. Magyarország tanítója és apostolaként hirdette mindenkinek az örömhírt szentbeszédeivel, lelkigyakorlataival, írásaival. Például azokkal, amelyeket Elmélkedések az evangéliumról című művében mindannyian olvashatunk.

A főpásztor arról is beszélt, Prohászka tudta, hogy a hívő embernek az imádság emberévé kell válnia. „Látjuk, hogy Krisztusra tekintve világosan megértette a felelősségét minden ember iránt. Hozta magával azt az érzékenységet, amely akkor még csak ébredezett az egyházban, és kezdte el az egyház szociális tanítását idehaza is képviselni, hirdetni szentbeszédeiben és írásaiban. Példát mutatott arra, hogy mindenkit föl kell karolni, és mindenkit szeretni és segíteni kell. Amit Leó pápa most a körlevelében közzétett, azt valójában Prohászka már magáévá tette a maga idejében.”

Spányi Antal püspök azzal zárta szavait: Prohászka iránymutató ember, aki tudta, hogy minden ember üdvösségéért felelősek vagyunk, akiket ránk bízott az Úr. „Tanuljunk tőle, és kérjük, imádkozzon értünk, hogy segítségével, égi imádságaitól támogatva képesek legyünk az ő szeretetét ebben a világban megélni, az ő bátorságával hitünkről tanúságot tenni, és mások figyelmét az örök élet igazságai felé irányítani.”

A megemlékezés közös imádsággal és koszorúzással zárult a templomban, az Orbán Antal szobrászművész által készített márvány síremléknél. A főpásztor vezetésével imádkoztak Prohászka Ottokár boldoggá avatásáért és közbenjárásáért a budakeszi Prohászka Ottokár Gimnázium, a fehérvári Szent Imre Gimnázium Általános Iskola és Óvoda küldöttei, a Szociális Missziós nővérek, a Prohászka Imaszövetség tagjai, az öreghegyi cserkészcsapat küldöttei, Mészáros Attila alpolgármester és számos Prohászka-tisztelő hívő.

Az ünnepi alkalmon, amely egyúttal a Prohászka Imaszövetség éves találkozója is volt, a tagok átvehették a Szent Gellért Kiadó és Nyomda által megjelentetett Prohászka Napi Kalauz kiadványt.