162 éve született Prohászka Ottokár - Iránymutató volt és iránytű - beszámoló

2020. 10. 10. | | 2020. 10. 11.

 

 

Iránymutató volt és iránytű maradt – 162 éve született Prohászka Ottokár püspök

2020.10.10. – A Vasútvidéki Prohászka-templomban emlékeztek meg születésének 162. évfordulóján Prohászka Ottokár püspökről Székesfehérváron. „Végtelenül nagy és sok áldás van az Istennel egyesült vallásos ember lelkén, tele van a szíve szeretettel, erős a keze, gazdag és tartalmas az élete” – idézte püspökelődjét Spányi Antal püspök a város papságával bemutatott szentmisében.

Tóth Tamás esperes-plébános miután köszöntötte a főpásztort, a város polgármesterét, Dr. Cser-Palkovics Andrást, a Szociális Missziótársulat és a Prohászka Imaszövetség megjelent tagjait, a cserkészeket, a szentimrés diákokat, a katolikus iskolásokat, az egyházmegye oktatási intézményeinek képviselőit, ezt követően Prohászka püspök gazdag életútját méltatta. „Zavarba ejtő, mennyit dolgozott, mennyi iskola, mennyi tanulmány megírása, szereplés, lelkigyakorlat, egyesületek, országgyűlési tevékenység vagy az egyházmegye irányításának ügyei – és sorolhatnánk tovább, – ami belefért az életébe. Hogyan is… Aztán eszembe jutott az a szék és a térdeplő, ami a püspöki kápolnában őrzi emlékét. Ideidézem ezeket most, mert ha valaki képes volt ilyen intenzitással az evangélium szolgálatába adni az életét, annak rengeteget kellett ott ülni, imádkozni és az Istennel mély, bensőséges kapcsolatot megélni, amire mi csak vágyakozni tudunk” – emelte ki személyes hangú köszöntőjében a plébános.

Spányi Antal püspök Prohászka szavaival kezdte ünnepi gondolatait, amelyben azt hangsúlyozta: Isten közelségében érezzük egyedül, hogy nincs lehetetlen számunkra. Majd felidézte Prohászka nehéz időszakait, amikor a papi szeminárium bezárása mellett kellett döntenie. Aztán az uralomra jutó Tanácsköztársaság idejét, amelyet a püspök kezdetben nyitottan fogadott. „Amikor rádöbbent, hogy Károlyiék becsapták őket, és a jóvilág helyett valami szörnyű terrort valósítottak meg, volt ereje, hogy azt mondja, befejeztem, ehhez többet nekem nincs közöm. Tudta, hogy ezután nem lesz könnyű dolga, de erős volt és az igazság mellett kiállt. Tisztán látott és dolgozott azért, hogy a szegényeket jobb helyzetre vigye. Ő maga járt elöl példával, amikor mindenét szétosztotta, ami a sajátja volt…. De ugyanakkor nem cserélte föl a célokat, mert tudta, hogy az egyháznak nem az az elsődleges célja, hogy földi mennyországot teremtsen, hanem az a célja és küldetése, hogy Isten országát építse.”

A főpásztor arról is beszélt, Prohászkának erős volt a lelke, mindenre kész volt, a kereszt, a megpróbáltatás elviselésére is. „Nem roppant össze, amikor olyan csapásokat kellett elviselnie, amelyek talán az ő puszta emberi erejét is meghaladták. Amikor egyháza is félreismerte és ellene szólt, akkor is hűséges maradt. Mint amit mindig is tett, ami leginkább hozzátartozott életéhez, lelkéhez. Sokat dolgozott, de még többet imádkozott éjszakákon át, amikor nem tudott aludni és nappal is, amikor munkáját végezte. Mert nem a saját kútfejére hagyatkozott, hanem az isteni kinyilatkoztatásra. A Szentlélek szavát akarta meghallani, csöndet teremtett lelkében, és hallgatott a szívében megszólaló isteni hangra. Így maradt hűséges az egyházhoz, így fogadta életének legsúlyosabb keresztjét is. Így viselt el mindent Krisztusért. Iránytű volt és ma is az. Mert a hasonló kornak hasonló problémáira, nekünk hozzá hasonló módon kell válaszolnunk.”

A hagyományosan ünnepi alkalom egyben a Prohászka Imaszövetség közös, éves hálaadó- és imaalkalma is volt, ahol a jelenlevő tagok átvehették a következő évi Prohászka kalendáriumot, amelyet a Szent Gellért Kiadó jelentetett meg, és a továbbiakban budapesti könyvesboltjában
és fehérvári Barátok Boltjában kapható.

A szentmise végén az Orbán Antal szobrászművész által készített, Prohászka életének utolsó pillanatait ábrázoló márvány síremléknél a főpásztor így imádkozott: „Jóságos Mennyei Atyánk, a Te hűséges szolgádat, Ottokár püspököt irántad lángoló szeretettel ajándékoztad meg. Ez a szerető lelkület indította és segítette őt arra, hogy bölcsen hirdesse igéd örök igazságait és legyen Magyarország Apostola és Tanítója. Lángoló lelkületének forrása, a Te Szent Fiad szentséges teste, az Örök Élet Kenyere volt. Akit szívébe fogadott, és naponta odaadóan imádott. Az Oltáriszentség erősítette meg őt, hogy egyházát és hazáját hűségesen szeresse. A kegyelem erejéből első tudott lenni mások szolgálatában, előre tudott nézni, és utat tudott mutatni az eszmék világában. Alázatos tudott maradni a megpróbáltatások közepette is. Kérünk, add meg nekünk azt a kegyelmet, hogy mielőbb oltárainkon tisztelhessük őt, és így váljék valóra benne és mibennünk is a szeretet végső győzelme.”

 Berta Kata
Képek: Somogyi Tamás
Videó: Somogyi Tamás és Berta Kata



 

Korábbi évek beszámolói:

 

Kapcsolódó videóanyag

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk