II. András és Székesfehérvár - tudományos konferencia - beszámoló

2011. 10. 15. |

2011-ben is folytatódott a Magyar Királyok és Székesfehérvár című konferencia-sorozat a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum  szervezésében. A tudományos konferencia-sorozat célja, hogy a Fehérváron koronázott és eltemetett királyainkról a legújabb történeti és művészettörténeti kutatási eredményeket a nagyközönség elé tárja.

A konferencia ezúttal II. András királyról szólt. Spányi Antal megyés püspök köszöntőjében felidézte a róla fennmaradt XIV. századi krónikakompozíció Képes Krónikában megőrzött szövegét: „Különféle szent ereklyéket szedett össze: nevezetesen Szent István vértanú koponyáját, Szűz Szent Margit vértanú koponyáját, Boldog Tamás apostol és Szent Bertalan jobb kezét, továbbá Áron vesszejének egy darabját és egyet a hat kancsó közül, melyekben Krisztus borrá változtatta a vizet, és még sok egyebet, amit csak összegyűjthetett. Szentek drága kincseivel tért vissza Magyarországra. Országát virágzó állapotban találta. Ezt azonban nem tulajdonította a maga érdemének, hanem a szenteknek, akiknek ereklyéit magával hozta.”

„E leírás – hangsúlyozta a püspök – még ha túlzások is vannak benne, világosan tanúskodik arról, hogy II. András mélyen hívő király volt, aki a máig berögzült közhiedelemmel szemben nem anarchiát, hanem éppen ellenkezőleg egy gazdaságilag fejlett országot hozott létre harmincéves uralkodása alatt. A közgondolkodásban róla kialakult semleges, vagy éppen negatív képet szeretnénk konferenciánkkal megváltoztatni, a források reális értelmezésével a valóságot legjobban megközelíteni.”

A szimpózium délelőtti ülésszakán a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársai (Zsoldos Attila, Nógrády Árpád, Weisz Boglárka), a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott főigazgatója (Gedai István) és a Hadtörténeti Intézet igazgatója (Veszprémy László), valamint a Debreceni és Szegedi Egyetem oktatói (Bárány Attila, Bradács Gábor, Pósán László, Hunyadi Zsolt) értékelték II. András király bel- és külpolitikáját. Az előadások a történelemkönyvekből ismert s a közvéleményt meghatározó II. András királyról alkotott kép újrafogalmazására tettek sikeres kísérletet. A király ambicózus uralkodóként, de ugyanakkor józan reálpolitikusként, IV. Béla alatt beérő reformok elindítójaként és csakis országa érdekeit szem előtt tartó taktikus külpolitikusként jelent meg a konferencia hallgatósága előtt.

A konferencia második ülésszakán II. András korának művészeti emlékeit elemezték a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatóinézetének munkatársai (Marosi Ernő, Havasi Krisztina), az Iparművészeti Múzeum főigazgatója (Takács Imre) és a Móra Ferenc Múzeum muzeológusa (Orbán Imre). Közelebbről megvilágították a királyi udvarban kialakuló művészet szoros kapcsolatát az európai művészet törekvéseivel, sőt Gertrudis királyné síremléke kapcsán felmerült annak úttörő szerepe is. A konferencia után bizonyosságot nyerhettek a hallgatók arról, hogy II. András Antióchiai Szent Margit fejereklyéjének megszerzésével, a szűz és vértanú hazai kultuszának folytatója és nem ösztönzője volt.

A nívós konferencia megvalósulásáért sokat tett Kerny Terézia művészettörténész a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat szakosztálytitkára. Bevezetőjében Kerny Terézia méltatta az alapítását ünneplő Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum munkáját és azt a szándékát, hogy tudományos konferenciák szervezésével kifogástalan és hiteles kép alakuljon ki történelmünkről.

„II Andrást az irodalom negatívan értékelte,– mondta – de jelen konferencia által a király uralkodásának idéjéről egy más, árnyaltabb és sokkal pozitívabb képet kaphattunk. Az új kutatások tükrében, ha nem is forradalmian új, de legalább 180 fokos fordulatot vehet a király megítélése nemcsak a szakma, hanem az utókor számára is.”

BPK-SA
Videó: Somogyi Tamás és BPK