| 2026. 01. 24.
A székesfehérvári ökumenikus imahét hatodik napján Szemerei János evangélikus püspök volt az igehirdető
2026.01.23. – A 2026-os ökumenikus imahét Székesfehérváron meghirdetett alkalmainak hatodik estéjén a baptista imaházban gyűltek össze a Krisztus-hívők, hogy együtt imádkozzanak lelkipásztoraikkal az egységért. Az erre az évre kiadott istentiszteleti útmutató szerint az imaest témája az egy Úrba, egy Atyába vetett közös hit megvallása volt.
„… egy az Istene és Atyja mindeneknek, ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben”. Az Ef 4,6-ban Pál Isten mélységes egy voltát hangsúlyozza, kijelentve, hogy „ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben”. Isten mind transzcendens, azaz mindenen túl létezik, és immanens, azaz tevékenyen jelen van teremtett világában. Ez az alapvető igazság arra hívja az egyházat, hogy megtestesítse és megélje az egységet, amely az egy igaz Istenbe, a minden hívő Atyjába vetett közös hitben gyökerezik.
A közös imádságon Kovács Dániel baptista lelkész köszöntötte lelkipásztortársait, és imádkozott a résztvevőkért. „Szeretnénk Uram a Te nevedet felemelni a dicséretekben, az imádságokban. Szeretnénk Uram megkérni a te kegyelmedet, hogy szóljon hozzánk a te Igéd. Áldd meg az Igének hirdetőjét és bennünket is hallgató gyülekezetet, hogy befogadjuk a Szentlélek üzenetét, befogadjuk a te Igédet, és ne csak hallgatói, hanem megtartói legyünk azoknak.”
Szemerei János evangélikus püspök igehirdetését személyes tanúsággal kezdte. Mint elmondta, megdöbbentő és zavarba hozó felfedezést tett, amikor saját családfájának kutatását végezte. Lelkészi szolgálatát 39 évvel ezelőtt Tordason és Gyúrón kezdte, ahol hét évig szolgált. Azt hitte, hogy a „senki földjére” küldték, ahol senki sem ismeri, és Ő sem ismer senkit. Későbbi kutatásai eredményeként arra derült fény, hogy abban a gyülekezetben, ahol lelkészi szolgálatát kezdte, élt egy őse, egy többgenerációs elődje, aki előtte 180 évvel ott hirdette az igét, és tanította a gyerekeket. „Az emberben az az érzés, hogy az Úr van itt, és én nem tudtam, hogy előttünk jár, néha még a családtagjainkon keresztül is” – mondta meghatottan a püspök, és megosztotta egy másik megdöbbentő felfedezését, miszerint egy 12. generációs ősapja is püspök volt. Pedig azt hitte, hogy ő számít elsőgenerációs lelkésznek. Kiderült, hogy a 400 évvel ezelőtti dunántúli evangélikus püspök, két ma élő evangélikus püspök: Gáncs Péter és Ittzés János elődje is. „Miért érdekes ez? Azért, mert ez nem csak az evangélikusokkal van így. Ez ugyanígy van a baptistáknál, a reformátusoknál is. És tudjuk, hogy vannak ugyanígy családok, akik a vállukon viszik a római katolikus közösségeket, akik nagyon elkötelezettek és odaadók, és az Isten fölhasználja az ő szolgálatukat. Nekem ebben az egész történetben nagyon szívembe markoló, hogy a Bibliában a sínai szövetségkötés után van egy ilyen ígéret, hogy megbüntetem az atyák bűnét harmad és negyedízig, akik engem gyűlölnek. De kegyelmet gyakorlok azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják az én parancsolataimat.”
Szemerei János a továbbiakban az ökumenikus imahetek legfontosabb eredményét emelte ki, hogy mára kiléphetünk felekezeteink zárt világából. „Magyarországon is, meg Európában többfelé, bizonyos értelemben egymástól elzártan kellett hogy éljenek a különböző felekezetek. Mert megvolt a történelmi ok, hogy bizonyos értelemben falak vettek bennünket körül, és voltak idők, amikor nem is volt magától értetődő, hogy egy protestáns meg egy katolikus házasságot köthessenek. … Viszont felfedezhetjük azt a titokzatos ajándékot, amiben a mi generációnknak már része lehet, hogy rácsodálkozhatunk arra, hogy a „családunk” sokkal nagyobb. Hogy felfedezhetjük azokat a számokat, azokat a kapcsolatokat, amelyek túlmutatnak a falakon. … Egy az Úr, aki az Ő áldásaival, gondviselésével, szeretetével, lelke áldásával gondozza a közösségeinket. És ez egy nagyon fontos felfedezés számunkra, hogy ugyanaz az Úr munkálkodik akkor is, hogyha mi nem minden részletben értünk teljesen egyet” – fogalmazott a püspök.
Az igehirdető megosztotta személyes tapasztalatait az örmény keresztényeknél tett látogatásáról is. Járt az örmények Vatikánjában Ecsmiadzinban, és találkozott II. Karekin örmény pátriárkával. Elmondta, nemcsak az hatott rá mélyen, hogy mennyit szenvedett és szenved ma is ez a nép, krisztusi közösségként is. Nagyon megérintő volt számára az is, hogy ők a világ egyik legrégebbi keresztény egyházaként hogyan tekintenek a „nagy családra”, a többi, Krisztusban hívő testvérre. Ez tükröződik vissza az idei ökumenikus imahét témái során, és általuk újra rácsodálkozunk az összetartozásunkra, hogy a közös Atya, a közös Úr az, aki mélyen összeköt bennünket. „Ha komolyan vesszük azt, hogy közös Urunk van, akkor tulajdonképpen a hozzá fűződő kapcsolatunk tesz bennünket testvérekké. És én azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos és nagyon lényeges üzenet, mert erről néha megfeledkezünk. Kicsit olyanok vagyunk, mint a Bibliában a tékozló fiú bátyja, aki, mikor hazatér testvére, ennek nem tud olyan felhőtlenül örülni. Az édesapjának azt mondja, hogy a te fiad, nem azt, hogy az én testvérem. Pedig a közös Atya minket egymással is összeköt, és ezt nagyon fontos tudatosítanunk” – zárta gondolatait Szemerei János püspök.
Az ökumenikus istentisztelet a Miatyánk közös elimádkozása után, Szemerei János evangélikus püspök áldásával zárult.
Az imaesten Burcsik László, a dunántúli missziókerület missziós pásztora vezetésével dicsőítő gitáros énekek hangzottak el a baptista imaházban.
Berta Kata
Képek: Kovács Marcell
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió, Körtvélyes Tivadar
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk
