Főoldal > Híreink > Ökumenikus imahét 2024 zárónap

Ökumenikus imahét 2024 zárónap - beszámoló

2024. 01. 28. |

| 2024. 01. 29.

Az Istentől elfordult világnak Krisztus-arcú egyházra van szüksége – A 2024-es ökumenikus imahét nyolcadik napján Szemerei János evangélikus püspök hirdetett igét Székesfehérváron

2024.01.28. – A 2024-es ökumenikus imahét Székesfehérváron, a Szent István király Székesegyházban zárult Szemerei János evangélikus püspök igehirdetésével. A város keresztény felekezeteinek lelkipásztorai és hívei megtöltötték a templomot, és ahogy a hét folyamán minden este tették, együtt vallották meg hitüket Jézus Krisztusban, imádkoztak az egyházért, a világért.

Az imahét záróalkalmán Dózsa István plébános köszöntötte pap- és lelkipásztor társait, Spányi Antal megyés püspököt és az igehirdető Szemerei János evangélikus püspököt, valamint a megjelent Krisztus-hívőket. „Együtt imádkozunk az egységért, hogy Krisztus jelen levő kegyelme és lelkülete ott legyen a szívünkben. Hogy mindennapi istenkapcsolatunkból tanúságtétel következzen. Hordozzuk a szándékot, hogy Krisztus ott legyen a szívünkben” – kezdte imáját a plébános, majd az imaalkalmon Tóth Tamás plébánossal együtt vezették a kijelölt zsoltárimádságokat. „Amikor ezeket az zsoltárokat mondjuk, Krisztus lelkületébe éljük bele magunkat, hiszen Ő is ezeket imádkozta. Gondoljunk Őrá, aki kétezer évvel ezelőtt imádkozta ezeket, így érintsen meg minket jelenléte és üzenete. Hiszen Krisztus is magára ismerhetett a zsoltárokban, ahogy mi is felismerjük Őt bennük. A 109. zsoltár minden sorában Krisztusról szól, a 111-es zsoltár pedig egyfajta sugallat, intuíció volt arra, amit Jézus a hegyi beszédben mondott. A Jelenések könyvének részlete is Krisztusról és az Őt követő egyházról szól” – buzdított az imára Dózsa István.

Szemerei János igehirdetése is azokkal a zsoltáridézetekkel kezdődött, amelyek az idei imahét központi témájához, az irgalmas szamaritánus példázatához hoztak ószövetségi párhuzamokat. „Az imahét minden alkalmán voltak olvasmányok, lekciók, amelyek nem vallásos díszítősorként jelentek meg, hanem azért, hogy elmélyítsék a mondanivalót. Bár a kiragadott zsoltárok időben távol vannak Krisztustól, mégis üzenetükkel közel kerültek Hozzá. … Amiről Jézus az Őt kérdező törvénytudónak beszélt, az már beágyazottan ott volt korábban is a zsoltár imáiban. Ott volt a gyermekéhez forduló szerető apában vagy a testvérek egységét hangsúlyozó szavakban, az igazságosan ítélő Isten nagyvonalúságában, gondviselésében, az alázatosakat meghallgató, az elesetteket támogató és megerősítő kifejezésekben” – fogalmazott a püspök.

Beszéde további részében kifejtette: az Ószövetségben, bár Istent nem látták, de már akkor is emberszerető, jóságos, emberarcú Úrként jelenik meg. Isten már a teremtés történetében, a kezdettekor belealkotta a világba a gondviselést, az egymás iránti felelősséget. „Mindannyian megtapasztaltuk, hogy valaki gondoskodott rólunk, mert Isten beleégette ezt a programot a szívünkbe. Arra is gondja volt, hogy látható formában eljöjjön közénk, és felismerjük az Ő szándékát. Isten láthatatlan emberarca megjelent Krisztusban. Válaszolva a törvénytudónak, aki arra kíváncsi, mit tegyen, hogy elnyerje az örök életet, Jézus kilép a sablonokból, és olyan példázatot mond el, amiben semmi sem úgy működik, mint ahogy az ember elvárná. A pap, a lévita, akik sietve, rohanva, gondokkal küzdve mentek az úton, fél szemmel látták a bajba jutott embert, de elmentek mellette. … Mindenki rohan, a szenvtelenség, a szolidalitás nélkülözése jellemzője modern korunknak” – hívta fel a figyelmet a püspök a mai közgondolkodásra, és arra, hogy Jézus ezzel ellentétben az irgalmas szamaritánust állítja követendő példaként ma is elénk: „Menj el és Te is hasonlóképpen cselekedjél! A láthatatlan Isten igazi arca Jézusban ábrázolódik ki, tehát a Krisztus-követő embereknek Krisztus-arcúvá kell válniuk. Így lesz az egyház is Krisztus-arcú közösség” – hangsúlyozta az evangélikus püspök, majd azzal zárta gondolatait: Jézus azért jött el, hogy a bajba jutott emberen segítsen, Ő a testet öltött szeretet. Az Istentől való elfordulással a szeretetlenség, az embertelenség erősödik a világban, ezért olyanokká kell válnunk, mint a szamaritánus, akit a szíve a jóvetésre kényszerít. Ha megértjük, hogy mi is rászorulók vagyunk Isten irgalmára, hogy mindent Istennek köszönhetünk, akkor elindul valami jó irányba. „Jó hír, hogy a jó is hatással van ránk, emberekre, ez indít mindannyiunkat, hogy menjünk, és mi is cselekedjünk hasonlóképpen.”

Az igehirdetés után a lelkipásztorok imádkozva mondták el kéréseiket különböző szándékokra Isten felé: a tanúságtevő életéért, a megtérésért, az isteni igazság győzelméért, a szükséget szenvedőkért, a gyászolókért, a feltámadásért, az örök életért. A hívek Spányi Antal püspök vezetésével közösen mondták el a Hiszekegyet és a Miatyánkot, majd a könyörgés és a záróáldás következett. Szemerei János püspök az Ároni áldás szavaival áldotta meg a jelenlevőket.

Az egyetemes imahét befejező alkalmán az Ökumenikus Kórus végezte a zenei szolgálatot. Vezényelt Tóka Melitta karnagy, orgonán kísért Tóka Szabolcs orgonaművész.

Berta Kata
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor
Videó: Székesfehérvári Egyhámegyei Stúdió