Mindenszentek ünnepén püspöki szentmise a székesegyházban - beszámoló

2010. 11. 01. |

 

Mindenszentek napján Spányi Antal megyés püspök tartott szentmisét a Székesegyházban, minden  szent tiszteletére illetve azoknak az üdvözülteknek a közös ünnepén, akiket nem avattak szentté, akik nem kaptak külön napot a szentek naptárában.

 

gyertyák és kezek

 

Szentbeszédében a főpásztor arra emlékeztetett, hogy az ember, a maga útját járva, könnyen megfeledkezik a példaképekről, az örök törvényeket meghamisítja és új törvényeket akar létesítni. Vannak, akik nem akarnak a lelkiismeret szavára hallgatni, akiknek nem az a fontos, hogy a jelen pillanat értékes, hanem, hogy mulatni lehessen benne: "Faragjunk magunknak tökből lámpást, és azt kövessük! Imbolygó fénye után imbolyogjunk magunk is" – gondolják kimondatlanul is. A világ járja önzésének útját.

Napjainkban is ölnek meg keresztényeket, templomokban, imádság közben. Ez egyben jel számunkra: vannak, akik életükkel példát mutatnak, akik életükkel radikálisan rámutatnak arra, hogy Isten fontos, hogy Őhozzá lehet igazodni. Ott vannak a szentek példái, akik merték Krisztust követni, nem elégedtek meg az önmaguk körül forgással, hanem többet akartak: magát Istent keresték, és azt a békét és örömöt, amit csak Isten adhat és amit senki el nem vehet.

A zarándok egyház tagjaiként jó látnunk ezeket a szenteket. Naponta szenvedünk saját és mások önzésétől, bűnöktől - de a szentek élete bepillantást enged számunkra Isten csodálatos világába. Sokan eljutottak Isten örökkévaló boldogságába: szentek, apostolok, hitvallók, csöndben bízók és olyanok is, akik minket személyesen szerettek, vezettek az életben. Az életszentség nem megfoghatatlan távolságban van: Isten itt van köztünk. Nekünk is van helyünk az örök boldogságban.

Azonban nekünk is meg kell tennünk a magunk feladatát: imádkoznunk kell, meg kell tanulnunk befogadni a kegyelmet. Le kell győznünk önmagunkat, és oda kell szánnunk magunkat Krisztus követésére. Világosan látnunk kell, hogy mi vezet Istenhez és mi nem, mi az ami csak pillanatnyi ragyogásával elvakít és mi az ami az örök élet felé mutat utat.

A szentek imádkoznak értünk: vegyünk példát tőlük ebben is és mi is járjunk közben az elhunytainkért. Közbenjáró imánk fontos segítség számukra. Így válik egyházunk csodálatos, egymást segítő egységgé: ma a zarándok egyház tagjaiként a dicsőségbe jutottakat ünnepljük, holnap pedig imádkozunk az egyház szenvedő tagjaiért.

Bármennyi nehézség is legyen életünkben, tekintsünk Istenre és maradjunk meg reménységében.

 

Homília meghallgatása:

 

A szentmise után  tartották a megemlékezést az elhunyt szeretettekről. Ezt követően az altemplomban püspökelődei sírjánál imádkoztak az elhunytak lelki üdvéért, a jelen lévők és mindazok, akik nem tudták szeretteik sírját felkeresni.

- Marian - 

 

 

 


 

 



 


 

 


  




 

 

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk