Isten gyermekei Székesfehérváron – Hegedűs 2 László kiállítása a Szent Korona Galériában - beszámoló

2020. 10. 16. | | 2020. 10. 21.

 

 

Isten gyermekei Székesfehérváron – Hegedűs 2 László kiállítása a Szent Korona Galériában

2020.10.16. – Megnyílt Hegedűs 2 László alkotásaiból az Isten gyermekei kiállítás a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban. A Szent Korona Galéria falain 40 sejtelmesen homályos, transzcendens gyerekarc veszi körül a kiállítás fő képét, egy lenticular technikával készült, sérült korpuszt, vagyis Jézus-torzót. „A gyermekarcok, mintha távolról kerülnének kontextusba az emberrel, olyan, mintha mondani akarnának valamit nekünk. És ez mintha, ez a lényeg” – vallja az idén 70 éves születésnapját ünneplő művész. A tárlaton Spányi Antal püspök köszöntötte az alkotót. A kiállítást Kis Emőke, a Rákospalota Pestújhely és Újpalota Helytörténeti Gyűjteménye gyűjteményvezetője nyitotta meg.

A megnyitó ünnepségen Jakubek Ágnes, a Ház igazgatónője köszöntötte az érdeklődőket, akiket arra hívott meg, a tárlat segítségével tekintsenek vissza a múltra, találják meg benne újra gyermeki énüket. „Amikor erre a kiállításra készültünk, és az alkotóval beszélgettünk az Isten gyermekei kiállításról, nagyon sok gondolatot ébresztett bennem. Említettük a 70 évet is, de biztos vagyok benne, hogy mindannyiunk életében van egy olyan pillanat az évek elteltével, hogy megállunk, felemeljük a fejünket, szétnézünk, és azt vesszük észre, hogy elrepült” – hangzott el a beszédben.

„Az emberi életnek vannak jeles pillanatai, állomásai. Hegedűs 2 László Munkácsy-díjas és Balázs Béla-díjas alkotót, aki egyszemélyben film-, fotó- és képzőművész, születésnapján ezzel a tárlattal szeretnénk köszönteni” – kezdte a méltatást Spányi Antal püspök, majd a művész alkotói életpályáját mutatta be. Elmondta, a kiállított művek valamennyi látványeleme egyéni és eredeti, amelyekből a befogadó különleges élményt visz el magával. „A művész az Istentől kapott tehetséggel megtanít bennünket látni, megmutat nekünk valamit, ami mellett elhaladnánk. Nem vennénk észre, hogy velünk van az Isten, itt van közöttünk, és nekünk közünk van egymáshoz és Őhozzá. Ezzel nagyon fontos dolgot tesz, amikor úgy mutatja meg a valóságot, a világot, hogy abban Isten akarata szerint benne élünk. … A gyerekek körülvesznek minket, akik mintha távoli ködből, a messze jövőből tekintenének ránk. Találkozzunk a gyermekek tekintetével, és kérdezzük meg magunktól: vajon fogunk-e mi is tisztaszemű gyermekként tekinteni a világra, amikor emberségünk beérik, és Istentől kapott küldetésünket végigjártuk. Hiszen mi is, mindannyian Isten gyermekei vagyunk, de Istent csak a tiszta gyermeki szemek látják meg. Országába csak a tisztaszívűek jutnak be. Szívből kívánom, hogy ez a kiállítás tanítson bennünket látni. Lássuk meg a művészet eszközein keresztül Istent, egymást, a testvért a másikban. Segítsen bennünket úgy formálni önmagunkat, hogy egyszer újraszülessen bennünk ez a tiszta gyermek, amikor megszabadulunk minden harcunktól, minden vágytól és fájdalomtól. És ott lehessünk az örök találkozásban, a hazaérkezés örömében. Adja meg az Úr ezt, Hegedűs 2 László művész úrnak és művein keresztül mindnyájunknak” – fejezte be gondolatait a püspök.

„A térbe lépve egészen különleges, már-már misztikus érzés fogja el az embert. Középen Krisztus csonka, mégis méltóságteljes alakja magasodik fölénk. Két oldalról gyermekek elmosódott arcai veszik körbe őt, szám szerint pontosan 40 gyermekarc tekint le ránk a falról. A mennyországban lennénk? Valahogy hasonlóképp képzelem a mennyet, ahol sok gyermekarcú emberi lélek veszi körbe a Mindenhatót. Mi ez a szürreális álom, ez a megfoghatatlan szféra, hol vagyok, és mik ezek az érzések?” – tette fel a kérdést Kis Emőke gyűjteményigazgató megnyitóbeszédében, majd kifejtette. A Bibliában kitüntetett szerepet szánt Krisztus a gyermekeknek, nem egyszer olvashatunk róluk az Újszövetségben. Máté evangéliumában, amikor Jézushoz egy gyermek próbál hozzáférkőzni, a tanítványok nem engedik: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, mert ilyeneké az Isten országa.” Az igazgatónő azt is hangsúlyozta, a képek szakralitását mindenképpen emeli a befogadó tér is, hiszen a Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház barokkos pompájú kiállítóterében, a névadó Szent István állam- és egyházalapító király és gyermeke Szent Imre iránti végtelen szeretete és tisztelete hatja át a falakat. „A fotó-, a film- és a képzőművészet a sokszorosítási eljárások színes tárházával, a digitális eszközök felhasználásával a csak rá jellemző, egyedi művészetet hozza létre. Módosít, transzformál, újrakomponál, amíg egy új mű nem születik. Művészetét nehéz stílusirányzatok közé sorolni” – hangzott el a továbbiakban az alkotóról a megnyitóbeszédben. „Művészetének tárgya maga az élet, amely körülvesz minket. A művészre jellemző mély intellektus, a tárgyak iránti megismerés, a lét és a létezés megfejtése és ennek a művészet eszközével való kimeríthetetlen bemutatásán túl, mégiscsak mindennek a középpontja maga az emberi lélek. Az emberi, kiemelten a gyermeki érzések színes skálája, sokfélesége mutatkozik meg a kiállítótérben látható gyermekarcokon.”

Kis Emőke befejezésül a kiállítás három egységéről beszélt, amelyben a Krisztusi torzó, a gyermekarcok és a film teljes egységet alkotnak, és szinte minden érzékszervre hatnak. A lenticular technikával készült Krisztusi torzó szinte kilép a síkjából, már- már tapinthatóvá válik a forma. A kiállított gyermekarcok a szerigráfia sokszorosítási eljárásával készültek, melyek az átalakítás során új értelmet nyertek. „A művészre jellemző sorozatképek nem csupán a látványelemek tökéletes játéka, sokkal több annál: gondolatfázisok. Az alkotások az életről mesélnek, az elmúlásról, a létről, a létezésről. Ez nem lehet más, mint maga az élet-filozófiája. A falról ránk tekintő frontális gyermekarcok letisztultsága és nemes egyszerűsége mély mondanivalót tükröz. A kiállítóterekben a fal mindkét oldaláról visszatekintő gyermekarcok saját tükörképük furcsa mására tekintenek vissza. Ez a kettősség adja a tér dinamikáját. A tér tükrözve van, de maguk a képek is tükröznek...tükröt tartanak elénk: talán a képeket végignézve, egy-egy gyermeki vonásban megtaláljuk önmagunkat. Gyermeki vágyainkat, reményeinket, örömeinket, a játék örömét” – hangzott el végül Kis Emőkétől a megnyitón.

„Én a kezdetek, vagyis az 1970-es évek óta áthatásban, szimbiózisban használom a vizuális műfajokat. Számomra nincsenek a vizualitás világában műfaji határok, csak szín és forma, eredetiséggel, mondandóval vagy enélkül, hatást keltő látvánnyal, minőséggel” – vallotta magáról Hegedűs 2 László, aki a tárlaton elmondta, hogy ez a kiállítás éppen erre bizonyíték. „A sorozat gyermekarcai mintha távolról kerülnének kontextusba az emberrel. Olyan, mintha mondani akarnának valamit, de ez a lényege. Ez mintha, a lényeg. Egy csoportkép részleteit transzformáltam át olyanná, hogy ezt a hatást váltsa ki az arra érzékeny emberekben, a nézőkben.” A művész azt is elmondta, a Jézus-torzót az 1970-es évek elején kapta egy osztálytársától. Már akkor is megtetszett neki a benne rejlő egység, a teljesség, ami torzóként is megmaradt a korpuszban. „Készítettem hozzá egy fotót, és a kettőt összemontíroztam, térhatású technikával valósítottam meg. … Így is kötődik a dolog hozzám és a mához. A gyermekek pedig a legtisztábban élnek a földön, Jézushoz ezért ők kötődnek leginkább. Életünk során a gyerekkori arcunk, akik voltunk, az mindig a legtisztább, amire úgy emlékszünk, mint egy boldog időre.”

A székesfehérvári Szent István Művelődési Ház Szent Korona Galériájában az Isten gyermekei kiállítás a Fotóhónap2020 keretében, november 23-ig látogatható.

Berta Kata
Fotók: Somogyi Tamás
Videó: Somogyi Tamás és Berta Kata

Kapcsolódó videóanyag

Képtár

 


 

 



 


 




 

 

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk