Fatimai búcsúnap Alsószentivánon - beszámoló

2024. 05. 13. | | 2024. 05. 14.

Fatimai búcsúnap Alsószentivánon Fülöp Ernő atya gondolataival

2024.05.13. – Megkezdődött az idei búcsúidőszak a Fatimai Szűzanya első magyarországi kegyhelyén. Gyönyörű tavaszi időben köszönthettük a Szűzanyát és kérhettük segítő közbenjárását, ahogy köszöntőjében Helter István atya fogalmazott.

A szentmise szónoka Fülöp Ernő atya (Kalocsa - Belváros plébánia, kanonok, c. apát, ker. esperes, irodaigazgató) volt, aki a 107 éve történt fatimai jelenésekre és a Szűzanya követésének fontosságára hívta fel prédikációjában a hívek figyelmét.

„A Föld színét öldöklő háború dúlja,
Mondd jó Anyánk, lesz-e még békesség újra?
S Te itt vagy, hogy három kis gyermeket válassz,
Kik gyötrődő lelkünknek hozzák a választ.
A jó hír, halld, így hangzik: „lesz újra béke”,
Ha szívetek szüntelen esdekel érte.
Az olvasót minden nap hűséggel végezd,
S az Jézussal eggyé fűz, oltalmaz téged.
Te jó Anya-szívedet hoztad el nékünk,
Hogy jóságod kelyhébõl Jézusnak éljünk.” – idézte Ernő atya a fatimai himnusz sorait, rámutatva, hogy Fatima üzenete napjainkban - amikor a harmadik világháború veszélye reális – semmit sem veszített aktualitásából. A fatimai jelenéseket az Egyház valódinak ismerte el, s a három fatimai titok napjainkra beigazolódott. Az első titok a pokolra vonatkozott, az elbukás lehetőségéről, ha az ember hátat fordít az irgalmas Istennek. A második titok Mária szeplőtelen szívére irányítja figyelmünket, az Istennel való közösség megélésére. A harmadik titok a bűnbánat jelentőségét hangsúlyozza, s a keresztények újbóli üldözéséről is szól – mára a kereszténység lett a legüldözöttebb vallás, százezrek az életüket kockáztatják, ha megvallják hitüket.

Nekünk ma ugyanúgy kell tennünk, ahogy a három egyszerű pásztorgyermek is cselekedett: elmondták a béke angyala és a Szűzanya által az emberiségnek közvetített üzeneteket. Hirdessük az igazságot, ahogy a fatimai kis látnokok is hirdették, még ha kezdetben nem is hittek nekik. Nekünk a mai kihívásokkal teli, háborúkkal sújtott világban derűsen, tiszta szívvel kell az Evangélium tanításait hirdetnünk. Mária igent mondott Isten akaratára egész életén át. Abban a pillanatban, amikor Isten szava eljut az ember szíve mélyére, gyökeresen megváltoztatja őt.

Mindennek legfontosabb eszköze pedig az ima, amely őszintén, a szívünkből árad Isten felé. Mária Fatimában különösen kérte a kis látnokokat arra is, hogy tanulják meg tőle az imádság lelkületét. A legnagyobb erőforrásunk és hatalmunk az imában rejlik. A rendszeres ima mellett tudnunk kell, hogy nekünk keresztényeknek társadalmi kötelezettségeink is vannak, nem maradhat a vallásgyakorlatunk a templomok falai között, hanem meg kell élnünk hitünket közösségünkben is. Nem a nagy ünnepeken, hanem a hétköznapok eseményei során tudunk hitünkről igazán tanúbizonyságot tenni. Legyünk érzékenyek másokkal szemben, próbáljuk meg észrevenni, hogy nemcsak mi magunk számítunk, nemcsak a közeli családtagjainkkal kell törődnünk; ahogy Mária is meglátta, hogy bajba került a lakodalmas ház, amikor elfogyott a boruk. Kérésére csoda történt, a szívből jövő kérések Istennél mindig meghallgatásra találnak.

S ehhez csak Krisztus tanításait kell követnünk, ahogy Kánában is kérte Mária a szolgákat: „Tegyétek azt, amit mond.” Hitünk, tanúságtételünk olyan feladat, amelyre a Fatimai Boldogasszony kifejezetten sarkall bennünket: legyünk misszionáriusai Jézusnak ebben a világban! Isten apostolkodni küldte Máriát Fatimába, hogy szólítsa meg az embereket édesanyai szeretetével, hátha rá jobban hallgatnak, szavait jobban megőrzik. Mária ma is itt van köztünk, megszólítjuk őt a szentolvasóval, érezzük segítségét, útmutatását. Ha nyitott a szívünk és a lelkünk az evangélium felé, nagy lépést tehetünk a lelki üdvösség felé. Jézus szenvedésének vége nem a halál, hanem a feltámadás. Nála élet van, ez az élet bőséggel van, s ezt az életet soha senki nem tudja tőlünk elvenni – zárta homíliáját Ernő atya.

A szentmise végét a hagyományos körmenet zárta le, amelyben a Szűzanya szobrát kísérve részt vettek a nagycsoportos óvodásaink, iskolánk alsós tanulói, valamint az őket kísérő pedagógusok is. A búcsúnapot a hagyományos szentségimádás zárta. Június 13-án ismét találkozunk!

Képek és szöveg: Kiss Attila