Jézus Szívének ünnepe ma is szól hozzánk, ma is áldást hoz nekünk – Jézus Szent Szíve ünnepe Székesfehérváron
2025.06.27. – Jézus Szíve ünnepén, a székesfehérvári vízivárosi templom búcsúnapján Spányi Antal püspök mutatott be szentmisét a város papságával a legszentebb Szív tiszteletére. Megtelt a templom hívekkel, akikben ma is él a többszáz éves ünnep tisztelete.
„Jézus szíve és szeretete számomra azt jelenti, hogy komolyan kell vennünk azt, amit Jézus mond: Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, akik az élet terheit hordozzátok, én pedig felüdítelek titeket. … Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű.” – Ez a szív meghív bennünket, hogy közeledjünk hozzá, tanítani akar bennünket, hogy ne csak szemlélői legyünk Jézus életének, hanem tanítványaivá, követőivé váljunk” – hangzott el Ugrits Tamás plébános, pasztorális helynök bevezető gondolataiban, amelyben örömmel köszöntötte a város híveit a Jézus Szíve-templomban.
A megyés püspök a XXI. század embere gondolkodásával kezdte beszédét, a jézusi tisztelettel akkor tud valamit kezdeni, hogyha képes lesz ezt a kultuszt újragondolni. „Sokan megpróbálták már elfeledtetni ezt a tiszteletet a mai világban, és nem szeretnék újra fogalmazni, pedig Jézus Szívének ünnepe szól hozzánk, és ma is áldást hoz nekünk.”
A főpásztor gyermekkori emlékét is megosztotta a hívekkel, amikor édesanyjának szívet rajzolt, és a kis emlék megmaradt egy imakönyvben, egy Bibliában. Őrizve azt a szeretet, amit egy gyermek adhat a szüleinek. Ilyen teljes szívvel istenszerető, Istenben bízó gyermekeknek kell maradnunk, aki örök szeretettel fordul felénk, bármilyen körülmények között is élünk a földön – hangsúlyozta a püspök. „Jézus elhozta az Atya szeretetét, aki megteremtette a világot értünk. Ő eljött az Atya küldetésében hozzánk, hogy az örömhírt hirdesse nekünk. Tanított, csodákat tett, és kész volt szívének szeretetéből odaadni az életét értünk, hogy bűneink adósságát elvegye a keresztfán” – hangzott el a szentbeszédben.
Spányi Antal püspök a bűnbánat szentségéről, a megbocsátás ajándékáról is beszélt, amely által Isten elfelejti bűneinket. Ő nem bosszút akar állni vétkeinkért, hanem átölelni akar bennünket a sikertelenségeink és kudarcaink ellenére is. Mindennap újrakezdhetünk, új útra léphetünk szeretete által. „Jó dolog Jézus szeretetét szemlélni, amire nem mint elvont, távoli szeretetre kell gondolnunk. … Észre kell vennünk, hogy semmi sem történik velünk, ami ne volna javunkra, ami ne közvetítené számunkra végtelen szeretetét és irgalmasságát. Nemcsak akkor, amikor a kívánságaink olyan jól teljesülnek, hanem akkor is, amikor úgy érezzük, nagyon nehéz és segítségre van szükségünk.”
A főpásztor azzal zárta gondolatit, szeressük azokat, akikkel találkozunk, viseljük el és segítsük azokat, akiket mellénk adott a Gondviselés. A mindennapi életünkben próbáljunk meg szeretetben élni, hiszen Isten akarata szerint minden embernek szerepe van ebben a világban.
A nagy múltú ünnep hagyományosan a körmenettel, litániával és a szentségi áldással zárult, tisztelve Jézus istenemberi szeretetének székhelyét és forrását. És tisztelve Jézus mindenek feletti szeretetét, aki szívéből merítette az erőt mindarra, amit lelkünk üdvözítésére végbevitt és visz most is végbe mennyei dicsőségében és a legméltóságosabb Oltáriszentségben.
Berta Kata
Képek: Kovács Marcell
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió, Körtvélyes Tivadar
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk