Ne csak hirdessük az örömhírt, hanem mi magunk váljunk örömhírré – Ugrits Tamás pasztorális helynök tartotta a hitoktatók és lelkipásztori munkatársak nyári lelkigyakorlatát Bodajkon
2024.08.10. – Ugrits Tamás pasztorális helynök tartotta idén is a székesfehérvári egyházmegye hitoktatói lelkigyakorlatát a bodajki kegyhelyen. A résztvevők újragondolhatták, hogyan éljék meg krisztusi küldetésüket a világban ott, ahol szolgálatukat teljesítik.
Ugrits Tamás atya megerősítette a jelenlevőket abban, hogy a katekéták szolgálata fontos küldetés, hogy szívből, Jézus iránti szeretetből tegyenek hitelesen tanúságot Krisztusról, és hirdessék az örömhírt egy tévúton járó világban. „Minden megkeresztelt ember alapvető küldetése tanúságot tenni Jézusról. Hirdetni azt az örömhírt, amit ő átadott nekünk. Ez egy katekétának, világi lelkipásztori munkatársnak még inkább küldetése és szolgálatának eredménye. Ezért újra és újra erőt kell meríteni, a lelkünket Krisztushoz közelebb emelni, Őt jobban megismerni, hogy az Ő lelkületét tudjuk magunkba építeni. Alapvető igazság, hogy senki sem adhatja azt, ami nem az övé. Mi a lelkünkön, a szívünkön keresztül tudjuk tovább adni azt, amit Krisztustól kaptunk, az egyháztól kaptunk. Nem mindegy, hogy milyen lelkülettel végezzük a munkánkat. Minél közelebb vagyunk Jézushoz, minél inkább ismerjük, követjük és szeretjük őt, annál hitelesebb a szolgálatunk. Annál eredményesebb lehet az a szolgálat, amit katekétaként vagy lelkipásztori munkatársként végzünk. Fontos, hogy keresztény hitemben és munkámban meglássam az örömet, amit Jézus felkínál. A másokért való élet nem lehet reménytelen, letaglózott szomorú élet. Mert nemcsak hirdetni kell az örömhírt, hanem mi magunknak örömhírré válni.”
A lelkigyakorlaton tartott napi szentmisékben Tamás atya a hétköznapok problémáiról is beszélt, amelyek ugyanúgy érinthetik az Egyházban dolgozókat is. „Az időhiánnyal mindenki küzdelmet folytat, mert rengeteg tennivaló van. Emiatt aztán sokfajta feszültség keletkezik az emberi kapcsolatokban. A másik az anyagiasság, hogy sokan csak ehhez a világhoz kötődnek, csak a látható dolog az érték számukra. Holott vágyainkban mindannyian megtapasztaljuk azt, hogy többre vágyik az ember, és többre hivatott. A harmadik a személyes kapcsolatoknak a hiánya. Az a mélységes összetartozás tudata akár családban, akár baráti körben, hogy van időnk egymásra. Van időnk meghallgatni, megérteni a másikat, és szeretettel hordozni egymást. Úgy tűnik, hogy egy istentelen világban élünk, az embereknek nem kell Isten, nem kell Jézus Krisztus, ez azonban csak a felszín. Az ember vágyik valami mélyebb tartalomra, biztonságra és célokra. Látjuk, hogy nem tud mit kezdeni bűneivel és annak következményeivel. Ez tagadhatatlanul rányomja bélyegét a mai modern emberre, és rengeteg félelmet, erőszakot szül. A tévút, amin az emberek járnak, jól érzékelhető. Mindenki azt érzi, hogy nemcsak néhány dolog nincsen rendben, hanem alapvetően semmi sincs rendben Isten nélkül. Egyre bizonytalanabb a világunk, egyre több aggodalom van az emberek szívében. Ha csak a fogható világra építünk, egyre inkább szétesik az emberi élet. Bölcsen fogalmaz a II. Vatikáni zsinat, hogy a teremtmény a Teremtő nélkül a semmibe hullik. Ha elvágjuk azt a szálat, ami összeköt az élő Istennel, nemhogy felemelkedni nem tudunk, hanem semmivé válunk.”
Ugrits Tamás atya nemcsak a 21. századi közgondolkodásáról beszélt, amelynek negatív következményeit naponta tapasztaljuk, hanem arra biztatott: járjuk együtt az utat, hívők és a hit örömét még nem ismerőkkel. Ne bíráljuk, sajnáljuk a másikat, vagy keltsünk félelmet a jövővel kapcsolatosan, hanem mutassunk utat, mint krisztusiak, mint keresztények, legyük mi a világ világossága. Reménnyel és hitelesen hirdessük a ránk bízott örömhírt. Fontos dolog átadni, hogy nemcsak kenyérrel élünk, hanem Isten Igéjével, de a legnagyobb küldetésünk a szeretet.
Berta Kata
Fényképeket készítette Berta Kata
Képek és videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió
Korábbi évek beszámolója:
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk