Keresztény zenei találkozó Alsószentivánon - beszámoló

2025. 06. 28. | | 2025. 06. 29.

Egy húron pendülünk - Keresztény zenei találkozó Alsószentivánon

2025.06.28. - Ujjongjatok az Úrnak, országok, mind, örömmel szolgáljatok neki, lépjetek színe elé vigadozva! Tudjátok meg, Isten az Úr! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk. Az ő népe vagyunk, és nyáj a legelőjén. Lépjetek be kapuin hálaénekekkel, előudvarába dicsőítő énekkel! Adjatok hálát és áldjátok nevét, mert jó az Úr, irgalma örökké megmarad, és hűsége nemzedékről nemzedékre.(100. zsoltár)

2024. augusztus 10-én került sor először, hagyományteremtő kezdeményezésként az „Egy húron...” keresztény zenei találkozóra Alsószentivánon. 2025. június 28-án pedig folytatódhatott a hagyomány, kellemes nyári időben hallgathatták meg az előadókat a jó Isten közös dicséretére érkező vendégek.

Dr. Szarvas József, az ötletgazda nyitotta meg a rendezvényt, aki konferanszként, idegenvezetőként (a kápolna kiállítását, a települési önkormányzat által biztosított ebédet és a Márkli pince meglátogatását egyaránt a nézők figyelmébe ajánlotta), alkalmi felvételkészítőként, szóval igazi mindenesként egyaránt rendelkezésre állt a nap folyamán. A doktor úr minden segítőnek megköszönte a közreműködést, kiemelte, hogy az Alsószentiván Községért Egyesület sikeres pályázatának, a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásának köszönhetően folytatódhat a rendezvény, s idén is együtt tölthetünk egy zenés lelki napot. Megköszönte valamennyi fellépőnek, hogy elfogadták a meghívást és szolgálatként tekintve az előadásukat, Isten dicséretét és örömhírét közvetítve léptek fel, s műsoruk végén fel is kérte az előadókat egy rövid bemutatkozásra.

Voltak előadók, akiknek már tavaly is tapsolhattunk és érkeztek új vendégek is. ami nem változott tavalyhoz képest: idén is széles volt a zenei paletta (kórusmű, népzene, rockandroll, blues, misztériumjáték egyaránt szerepelt a felhozatalban), s valamennyi fellépő előadásán jó volt látni az átszellemült arcokat, érezni, szinte tapintani lehetett, hogy szívből zengik Isten dicséretét.

Aki a megmászta a dombot a kápolnáig, festői kilátásban és Mara Kinga Villő Krisztus keresztútját és a fény győzelmét ábrázoló szép festményeiben gyönyörködhetett jutalmul. Doktor úr munkáját a szentmise előtt az Alsószentiván Községért Egyesület nevében Nagy Krisztina és Nagy Orsolya köszönték meg. Doktor úr alsószentiváni kötődésű, aki mindmáig szívesen támogatja szülőfaluját, igyekszik jobbító kezdeményezésekkel is segíteni.

Spányi Antal püspök atya a záró szentmise homíliájában megköszönte Szarvas József doktor úrnak és a szervezőknek a munkát, az előadóknak és nézőknek pedig a bizonyságtételt. Péter és Pál apostolok ünnepének vigíliájának szentmiséjén felidézte, hogy Péter és Pál külön utat bejárva ismerte meg Jézust. Péter, aki az elsők közt kapott meghívást, hogy ezentúl embereket halásszon, három évig hallgathatta Krisztus tanításait. Ismerte személyesen, saját elmondása szerint kész volt életét áldozni érte, még fel is fegyverkezett, amikor közeledett a veszély. Majd, amikor a veszély eljött, háromszor is megtagadta mesterét. Ezt követően keservesen megbánta tettét, s a Szentléleknek köszönhetően a krisztusi tanítás kovásza átjárta testét-lelkét és új emberré születhetett, kősziklává, akire Krisztus az Egyházát építeni szándékozta.

Pál, aki eredetileg a Saul nevet viselte, más utat járt be. Nem ismerte személyesen Jézust, csak hallomásokból értesült róla. Mégis gyűlölte, s fanatikus keresztényüldözőként minden magot ki szeretett volna irtani a világból, amit Jézus elvetett. A damaszkuszi úton lett Saulusból Paulus, azaz történt meg a pálfordulás: látomása volt, Isten a lelkébe öntötte mindazt a tudást, amit ismernie kellett. Ekkor szembesült vele, hogy addigi tetteivel az életet, a jót üldözte és lökte el magától, s mindaz, amit szolgált, a pusztulást, a halált képviselte. Belőle is új ember vált, s meg kellett tapasztalnia, hogy Istenért bizony szenvedni kell. Eltűrni a megpróbáltatásokat, viselni a mindennapi keresztet, mert aki keresztjét nem veszi föl, nem méltó Krisztushoz. Péter is, Pál is kész volt Krisztusért szenvedni, feláldozni életét is. Pál megtapasztalta Isten közelségét, s ez a megélt Isten közelség adott neki erőt, hogy ne csüggedjen, s Istenről mindig tanúságot tegyen.

Aki Istenről tanúbizonyságot kíván tenni, fontos, hogy igaz információkat szerezzen Istenről, ezek rendelkezésünkre állnak. Amennyiben a biztos tudásunk mellé bizonytalan vagy hamis állítások is kavarognak, tanúságtételünk Istenről nem lehet hiteles. Világunkban keverik a búzát a konkollyal, az igazságot a hamissággal, hogy az emberek ne tudjanak eligazodni, mi az igaz és mi a hamis. Legyen tiszta szavunk, tiszta tudásunk, alakítsuk ki magunkban a tiszta igazság felismerésének készségét. Ezt a készséget Istentől a Szentlélek iránymutatásán keresztül kérhetjük. Életre kel-e bennünk a krisztusi kovász, meghatározza-e cselekedeteinket, életünket? Ez az, ami igazán fontos. Ha csak hangulatokat élünk át, ha csak szívesen vagyunk együtt, ha csak jól érezzük magünkat egy szép liturgián, vagy egy egész napos dicsőítésben, de ez pusztán csak hangulat marad, akkor a tanúságtételünk elszáll, nem fog hatni másokra. Krisztus arra hívott meg bennünket, hogy egész életünket neki adva a világnak kovászává váljuk, irányt tudjunk mutatni, amely a romlástól megóvja embertársainkat. Péter és Pál erre tanít bennünket, valamennyien erre kaptunk küldetést. Ha gyarlók is vagyunk, Isten a maga kegyelmével bennünket is megerősít, ahogy Péterrel és Pállal is történt. Adja az Úr, hogy tanúságtételünk sikeres legyen, rajtunk keresztül mások is lássák meg a hit szépségét, keressék azt a Krisztust, aki valamennyiünket az ő országába kíván elvezetni. – zárta gondolatait a főpásztor.

Szentmise után Szarvas József doktor úr megköszönte püspök atyának a záró szentmise megtartását, majd a közönség véleményét kikérve kiderült: találkozzunk jövőre, ugyanitt!

Szöveg és képek: Kiss Attila
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió, Körtvélyes Tivadar