Szeptemberi fatimai búcsúnap Alsószentivánon - beszámoló

2026. 09. 13. | | 2026. 09. 14.

Szeptemberi fatimai búcsúnap Alsószentivánon

2026.09.13. - A Fatimai Szűzanya első magyarországi búcsújáró helyén, Alsószentivánon májustól októberig, minden hónap 13-án, a fatimai jelenések napjain tartanak zarándoknapot. Hagyomány szerint a szeptemberi búcsúnapon Kispál György csepeli plébános, címzetes esperes tartotta az ünnepi szentmisét, aki nem számít ismeretlennek környékünkön, hiszen 1986-1992 között Alap, 1992-2000 között pedig Sárbogárd plébánosa is volt.

Prédikációjában a sokak által csak Gyuri atyának nevezett lelkész annyit kért az összegyűltektől, hogy ma egy mondatot vigyünk haza: Nem adom fel! Fatimai üzenetként érkezett a Szűzanyától 1917-ben: imádkozzátok a rózsafüzért, hogy véget érjen a háború! Ma ismét háborúk dúlnak, az elveszett életekért és az elszenvedett gazdasági károkért egyaránt fontos kérnünk a jó Isten segítségét, a Szűzanya közbenjárását.

Feltehetnénk a kérdést: Hiába imádkozunk? A háború 5 éve tart, Beregszászon már 43 temetést tartottak azóta, aki zömében magyarok voltak, s a fronton estek el. Fordítsuk meg a kérdést: mi lett volna, ha nem imádkozunk? Hunyadi kardmarkolatán rózsafüzérrel kérte a Szűzanya segítségét a nándorfehérvári diadal előtt. V. Pál pápa a rózsafüzér imádkozására szólítja fel Európát a törökök túlerejével szemben, és a lepantói csatában váratlanul megsemmisítő vereséget szenvedett a török flotta.

Ausztria népe 10 éven keresztül imádkozta a rózsafüzért a II. világháború után, s a megszálló szovjet csapatok kivonultak az országból. Szent Mónika 17 éven keresztül imádkozott léha életet élő, csellengő fiáért, akiből a későbbi szent Ágoston lett. Szent Margit imája és áldozata polgárháborút akadályozott meg édesapja és testvére között. Casciai Szent Rita sem véletlenül lett a reménytelen ügyek védőszentje, férjéért, gyermekeiért ő sem adta fel soha az imát.

Ezek a példák számunkra is erőt adnak: soha ne mondjuk azt, hogy hiába, helyette azt válljuk: nem adom fel. Akkor sem, ha nem látjuk, hogy változna a világ körülöttünk, nem látjuk azonnal, hogy jó irányba változnának családtagjaink, ismerőseink. Aki nem adja fel, értékteremtővé tud válni, legyen idős vagy fiatal, egészséges vagy beteg. Nem szabad feladni, úgy kell kitartani, ahogy a következő történet példázza:

Egy fiút súlyos bűnéért, gyilkosságért halálra ítélnek, és a végrehajtás idejét a déli harangszóhoz kötik: amikor a királynak, a döntés megmásíthatatlan. Amikor elérkezik a kivégzés napja, a kétségbeesett anya felrohan a templomtoronyba. Amikor a harangozó meghúzza a kötelet, a harang megmozdul, de a várt kongás nem hangzik fel, így a kivégzést nem tudják megkezdeni. Amikor felmennek ellenőrizni a tornyot, meglátják a csodát és a tragédiát: az anya felmászott a magasba, és a testével, a kezével a harangnyelvbe kapaszkodva tompította el az ütéseket, hogy megmentse a fia életét. A kezei és a teste a felismerhetetlenségig összeroncsolódtak a nehéz bronzharang falához verődve, de nem engedte el a nyelvet. A történet végén a bírót annyira megérinti az anyai önfeláldozásnak ez a megrendítő bizonyítéka, hogy kegyelmet ad a bűnös fiúnak, akinek a hátralévő életét megváltoztatja anyja tette.

Ezért kérem: szorítsuk kezünkbe a rózsafüzért, olyan erősen, hogy akár vérünk is kiserkenjen, imádkozzunk és mondjuk: nem adom fel! – zárta homíliáját Kispál György atya.

Az ünnepi szentmise végén Helter István plébános megköszönte Kispál György atyának a lélekerősítő gondolatokat, majd a kegytárgyak megáldását követően került sor a megszokott körmenetre, s a búcsú végül szentségimádással zárult.

A szentmisén és a szentségimádáson a zenei szolgálatot az Isten gyermekei családi együttes látta el lelkes és hangulatos aláfestéssel, így a jelenlévők minden bizonnyal ezen a szép kora őszi szeptemberi délelőttön is lelkiekben megerősödve tértek haza.

Szöveg és képek: Kiss Attila