Főoldal > Híreink > Székesfehérvár és zarándoklatok – előadás-sorozat - hatodik előadás

Székesfehérvár és zarándoklatok – előadás-sorozat - hatodik előadás - beszámoló

2022. 09. 20. |

| 2022. 11. 04.

„Egy kapucinus kegyhely tündöklése a 18. században.” Búcsújárás Bodajkon egykor (és ma) – Zarándoklatok és Székesfehérvár (6.)

A Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum Zarándoklatok és Székesfehérvár címmel indított előadás-sorozatának hatodik meghívottja Dreska Gábor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának adjunktusa, a Középkori Történeti Tanszék munkatársa volt, aki „Egy kapucinus kegyhely tündöklése a 18. században.” Búcsújárás Bodajkon egykor (és ma) címmel tartott előadást szeptember 20-án, a Székesfehérvári Egyházmegyei Látogató-központban.

A témaválasztás nem volt véletlen: Bodajk Mindenkor Segítő Szűz Mária-kegyhelye kiemelt helyet foglal el egyrészt magának a Székesfehérvári Egyházmegyének az életében, másfelől a hagyományos bodajki Mária-napi búcsú is szeptember közepére esik.

A Zarándoklatok és Székesfehérvár előadás-sorozat hatodik előadója bevezetőjében rámutatott, a korábbi alkalmakon a figyelem középpontjában főként maga a zarándoklat állt, a búcsú mint olyan mindezidáig kevéssé került szóba, pedig az is nagyon izgalmas, miért is kelt útra egy-egy zarándok.

Előszeretettel használjuk napjainkban a vallási turizmus kifejezést. Lényegében ez nem különbözik sokban a zarándoklat jelentéstartalmától: mind a kettő magáról az útról szól, az úton történt eseményekről. De mintha mindkettő elfedné a valódi célt, ami miatt gyakorlója útnak indul. Ha azonban azt mondjuk „búcsújárás”, már sokkal többet sejtető a szó. De tudjuk-e pontosan, mit jelent a búcsú fogalma? Miért érdemes elzarándokolni a helyre, ahol részleges vagy teljes búcsút nyerhetünk?

Nagyszüleink még tudták, mit is jelent, ám az utca embere ma már inkább asszociál a szó hallatán vásárra, sokadalomra, mulatságra. Nem teljesen hibás a mai értelmezés, de inkább csak járulék: érdemes megnézni, hogyan, és legfőképpen miért alakult ki egy-egy búcsú körül sokadalom vagy vásár. A búcsú latin kifejezéssel indulgentia azaz elengedés, ez pedig közelebb visz ahhoz, hogy a fogalmat mélyebben is megérthessük.

A Katolikus Egyház tanítása szerint a bűnbánat és a szentgyónás visszavezet a kegyelem állapotába, noha a bűnös cselekedet nyomai megmaradnak. A bűnös a szentségben feloldozást nyer bűne alól, de a bűnnel járó károkozásért valamilyen büntetést szenved el, amely büntetést majd a test halála után a lélek a tisztítótűzben fog letölteni. „Isten kiváló pedagógus: bocsánatkérés esetén a bűnbánónak megbocsátja a bűnt, de nem felejtkezik el a büntetésről sem” – fogalmazott Dreska Gábor, hozzátéve: a hívő, ám sokszor bűnös ember legfontosabb életcéljának – vagyis üdvösségének – az eléréséhez tehát arra is szükség van, hogy a bűneiért kapott büntetést ki-ki a tisztítótűzben letöltse. Vagy lehetséges volna a büntetésnek még ebben a földi életben való elengedése?

És itt érkezünk meg a korábban említett indulgentia, vagyis elengedés fogalmához. A latin kifejezés jelentését szépen visszaadja magyar megfelelője is: búcsú, azaz búcsút venni a bűntől és az érte járó büntetéstől Jézusnak az Egyház által közvetített kegyelme által.

Hogyan lehetséges ez az elbúcsúzás? Mindenekelőtt szükség van a szentgyónásra, hogy általa a megszentelő kegyelem állapotába kerüljünk, és hogy szentáldozáshoz járuljunk. Nem feledkezhetünk meg természetesen az imádságról sem, amelyet a pápa szándékára ajánlunk fel.
A teljes búcsú elnyeréséhez elengedhetetlenek jócselekedetek is. Ilyenek a böjt, az irgalmasság cselekedetei (adakozás, karitatív szolgálat), de lehetnek ezek a vallásossághoz kapcsolódó tevékenységek is, mint a Szentírás olvasása, szentségimádáson való részvétel, keresztút-járás, rózsafűzér imádkozása és felajánlása, temetőlátogatás, vagy akár zarándoklat is. Utóbbiból jól látható, hogy bár a hétköznapi ember nem mindig tesz különbséget, a búcsú és a zarándoklat nem szinonim fogalmak: utóbbi fontos eleme ugyan az előbbinek, ám önmagában a katolikus hit szerint még nem elegendő. A zarándoklatra a hívő ember tehát korábbi bűneitől való megszabadulása, és ennek révén a teljes búcsú elnyerésének szándékával indul, mely cselekedete mellé felajánlja mindazokat a további cselekedeteket is, amelyek a teljes búcsú elnyeréséhez még szükségesek. Ha a feltételek közül valamelyik mégsem teljesül, részleges búcsú nyerhető.

A búcsú tehát az Egyház által közvetített krisztusi kegyelem, amelyet az életében elkövetett, de a szentgyónásban megbocsátott bűnökért járó túlvilági büntetésének elengedésére meghatározott helyen, alkalommal és feltételek mellett nyerhet el a hívő ember – foglalta össze Dreska Gábor.

Bodajkot hazánk egyik legrégebbi búcsújáró helyeként tartjuk számon, a dunántúli kegyhely eredetlegendája pedig államalapító királyunkhoz, Szent Istvánhoz kötődik. 1193-ban III. Béla király oklevéllel erősítette meg, hogy a johannita lovagrend Szent Istvánról nevezett székesfehérvári házának adományozza a kegyhelyet, s ez egyben a település első írásos említése is, ami ránk maradt. Bodajkon plébániát elsőként 1434-ben említenek a források, így ekkor már bizonyosan egyházi tevékenység folyik a településen.

Székesfehérvár 1543. évi elestével a környék, így Bodajk is a hódoltság részévé vált. A török kiűzését követően a terület a csókakői váruradalom része lett, a települést pedig az akkori uralkodó, I. Lipót Johann Hochburg királyi tanácsosnak adományozta 1691-ben. (1752-ben, a férfiág kihalása után a birtokot a leányági leszármazottak osztották fel egymás között. Bodajkot Anna Maria Hochburg, Berényi György felesége kapta, ettől fogva generációkon átívelően Bodajk csökkenő birtokhányadokkal nőágon öröklődik tovább.)

1696-ben a Hochburg család az új birtokközpontba, Mórra kapucinus szerzeteseket hívott, akik a regnáló veszprémi püspök, Széchényi Pál megbízásából 8 környező település, köztük Bodajk plébániai ellátását is feladatul kapták. A szerzetesek felismerték a település középpontjában fakadó forrásában rejlő lehetőségeket, amely révén aztán újra felvirágoztatták a török hódoltság ideje alatt szinte teljesen elnéptelenedett települést. Nem a kapucinus rend volt az egyetlen, amely a Bodajkhoz köthető lehetőségekre felfigyelt. A jezsuita és a ferences rend is több ízben tett kísérletet, hogy megszerezze a kegyhelyhez és fenntartásához kapcsolódó privilégiumokat.

Bodajkon a visszafoglaló háborút követően főként református családok éltek, illetve sok német betelepülő is érkezett. A kapucinusok fontos vállalása volt e családok katolizálása, illetve integrálása. Ebbe a folyamatba illeszkedett be a kegyhely megszervezése a 18. század folyamán: lehetőséget nyújtott a környék katolikusainak a hitük minél teljesebb gyakorlására, valamint bevételei révén a szerzetesek megélhetését is biztosítani tudta.

A bodajki kapucinus rendház 1749-ből való alapítóleveléből egyértelműen kiderül: Bodajk ekkorra már ismert és látogatott kegy- és zarándokhelye a környéknek, ahol német, magyar és szláv nyelven is gyóntatnak, prédikálnak. A kegyhelyen megforduló zarándokok számáról tudósít bennünket az 1755-től vezetett Historia domus, ami részletesen bemutatja a a kegyhely kialakulását, történetét és későbbi fejlődését.

Bodajk később, miután azt a kapucinus szerzetesek elhagyni kényszerültek, a Székesfehérvári Egyházmegyéhez kerül, de a 19. százaban is töretlen maradt a népszerűsége, amelyet a kegyhely Szent Istvánhoz kötődő eredetlegendája, a gyógyító vizű forrása és a kapucinus szerzetesek kitartó munkássága alapozott meg.

Október 18-án a sorozat utolsó előtti, hetedik vendége Pásztor Katalin, aki Zarándokok az 1938. eucharisztikus kongresszuson címmel tart előadást.

Az eddig elhangzottakról bővebb információkat találhatnak a Magyar Szent Család nyomában zarándokút honlapján, a www.szenteknyomaban.hu oldalon.